probably a snape fanfic

3. fejezet: büntetőmunka

Délután 5:30. A terem felé tartottam... hófehér macska képében. A falak mentén loptam légies léptekkel a távolságot a hatalmas tölgyfa ajtóig. Szerencsére abban a pillanatban, amikor az ajtóhoz értem és megbújtam a sarkon, McGalagony professzor még az ajtóban támaszkodva, válla fölött átvétel tekintetét beszélt Pitonnal, így amíg az út szabad volt én futva tanárnő szoknyája és az ajtófélfa között észrevétlenül besurrantam.

Az első padsor középső asztala lábánál húztam meg magam és figyeltem a fekete hajú férfit. Ő az asztalnál ült és dolgozatokat javított. Bár a nap már lemenőben volt a lomha, születő szürkületi fények és a haldokló naplemente vörös, narancs és arany napsugarai beszűrődtek az apró ablakokon, megvilágítva a tanári asztalt.

  Talán nem vett észre. Nagy, vaskos, vastag, természetesen fekete talárja nem volt rajta, szoros fekete zakója felső pár gombja ki volt kapcsolva, ingujja kissé fel volt tűrve, hogy ki látszódott a a halott fehér alkarja amelyen az erek kissé kiduzzadtak a serényen munkától. Kezében fekete hattyú tollból készült, talán ezüst penna serénykedett, amelyet sokszor mártott piros tintával töltött tinta tartójába. Arckifejezése semleges, de legfőképpen kisimult és nyugodt volt, melyet csak pillanatnyi szemöldök összehúzások törtek meg, mely után erőteljes mozdulattal húzta át a mondatot a papíron.

Az Amortensiám még mindig a tanári asztal sarkán állt, még mindig gőzölögve. Pont ott, ahová letette. Egyik pillanatban a professzor pár másodperc gondolkodás után, meglepő módon váratlanul, talán kíváncsiságból, vagy a jó ég tudja, magához húzta a kis üstöt és óvatosan fölé hajolt, majd mélyen beszívta a kavargó rózsaszín füstöt.

Arcát szépen lassan a plafon felé emelte, szemei egy kissé felfelé fordultak, az márvány arcára halványrózsaszín pír ült ki, penge ajkai elnyíltak egymástól. Hamar feleszmélt a mámorból és sietve tolta vissza az bájitalt az asztal sarkára, mintha érezte volna a jelenlétem. Beletúrt kócos,zabolázatlan hajába, nagy levegőt vett, majd lassan kinyitotta szemét.

Szerencsétlenségemre a produkció, amit mindvégig áhítatosan néztem és fantáziáltam róla, hamar véget ért amint észrevette a fehér macskát az asztal lába körül dörgölőzni. Először furcsán nézett rá, hiszen nem emlékezett hogy beengedett volna majd miután, még mindig kicsit ködös elmével hátradőlt a székben, mondván most lényegtelen ez a fenomén.

Mi sem kellett nekem több, kecsesen egyik apró tappancs a másik után megindultam az irányába kissé imbolyogva, aztán az asztalok alatt Megtaláltam a bokáját. Párszor cicus körüljárta a férfi lábát, majd ringó mozdulatokkal a lábszárához dörgölőzött. Előbb csak a fejével, majd teljes testével egészen a bojtos farka végéig a halál nyugodt, valószinűleg még mindig a csodálatos illat miatt fantáziáló professzor lába köré tekeredett.

Lágy, meleg hangon dorombolt, miközben egyre egyre följebb kapaszodott a férfi lábszárán, kicsit megkarmklva őt. Onnan a combrán keresztül az széles ölénben foglalt helyet.

Ki kellett élveznem a forróságot, és azt, hogy ilyen különleges állapotban lehetek a közelében. Ez életem talán legjobb napja!! Ahogy ott feküdtem az ölében, egyszer csak egy hatalmas kezet éreztem a fejem búbján, ami megindult lassan végig az egész testemen a gerincem mdntén. Ó igen. Csináld csináld csináld csináld CSINÁLD!! Bevált a trükk. Fogalma sincsen, hogy ha ugyan ezt csinálná úgy, hogy emberi formában vagyok, valószínűleg elélveznék.

Mély levegőt vett, nqgyot sóhajtott, levette a kezét rólam majd megszólalt.

-Hajj, cicus most ez nem a legalkalmasabb. Várom az egyik végzős diákomat, mert ezt tette velem... na... futás, nem lenne túl jó ha így látna..