probably a snape fanfic

1. fejezet- Rosefield kisasszony

Szép jóreggelt kívánok mindenkinek, a nevem Sophie Rosefield, a Roxford Varázsló és Boszorkányképző iskola végzős tanulója. Idei pályafutásom eddigi 6 évéhez hasonlóan ma is, augusztus 31-én a Mardekár ház bejáratánál kezdem.

Igen igen végzős vagyok, el sem hiszem szinte, hogy máris vége, hiszen még csak most kezdődött, mintha csak tegnap kaptam volna a baglyot... 6 éve kis szöszi, esetlen cserfes kislányként kerültem be a zöld fekete házba, ahol hamar kiderült rólam hogy kiemelkedő képességeim vannak a bájitalfőzés, a kelet-ázsiai mágia, jóslás és a sötét varázslatok terén, de ami a legfontosabb, 3.ban kiderült hogy animágus vagyok.

Bár nem a legkellemesebb, de ha szükség tartja képes vagyok a egy hófehér kék szemű sziámi macskává átalakulni és hangtalanul, észrevétlenül settenkedni a Roxford folyosóin. A macsek tulajdonságai nem veletlenek: vékony, nőies testalkatú, vakító fehér bőrű, ezüstös hajú, vízkék szemű, majd 18 éves lány vagyok.

Nosztalgiával emlékszem vissza az itt eltöltött éveinek, ahogy a kis bolond szösziből dörzsölt tinédzser, tiniből felnőtt nő lett. Bár nem volt zökkenőmentes, és a tanárainak 3 évnyi fejfájást tudtam okozni másfél mondattal, ráadásul mindezt 6 hosszú éven keresztül, mégis azt kell mondjam, hogy imádom a helyet.

A szüleim nagyon messze élnek, Ausztriában, így 16 éves korom óta itt, Angliában élek egyedül egy őáltaluk vett lakásban. Eleinte nem volt túl kellemes, rádaásul nem kicsit félelmetes egyedül élni, már megszoktam.

Persze én sem vagyok tökéletes... a motorom ÁLLÍTÓLAG sokszor nagyon nagyon cinikus, rádaásul forrófejű vagyok. Hatalmas igazságérzettel átkozott meg a sors és emellett, ami a legrosszabb, nagy szájjal, így nem átallok beolvasni olyanokat olyanoknak, akiknek nem igazán kéne... erre igazán nem vagyok büszke, sőt. De na, nem véletlenül vagyok mardekáros.

1990-et írunk, csodálatos augusztusi széles de napsütötte délelőtt. Két hatalmas bőröndömmel álltam a Mardekár ház közösségi termében egy majdhogynem 4 órás tömegközlekedés és vonatút után. Nagyon kiterített az utazás, így az első utam az ágyamhoz vezetett, ahol egy másfél órás szieszta után új wrőre kapva kezdtem neki a kicsomagolásnak.

A nap gyorsan és mozgalmasan telt, nagyrészt a tanévre való előkészüléssel, tankönyvek beszerzésével, tanárok után való rohangálással, a rég nem látott barátokkal a birtokon való teng-lengéssel és este egy tartalmas évnyitó beszéddel. Dumbledore igazgató úr bemutatta a tanárokat egyessével, ahogy mindig szokta, tantárgyak szerint felsorolva.

Nem sok valtozás volt, csupán annyi, hogy a tavaji bájitaltan tanárt kicsapták és helyette a sötét varázslatok kivédés tanár Perselus Piton lett a tanárunk.

Bár sosem tartozott a fő tantárgyaim közé a sötét varazslatok kivédése, és az órákból is inkább az maradt meg, hogy a tanárúr milyen elánnal és változatos varázsigék használatával lenne képes megölni mindenkit a teremben körülbelül 13 és fél másodperc alatt, de mégis valami fura vonzalmat érzek az órák iránt(, pontosabban, hát.. inkább a tanárúr személye az ami vonz ) ugyhogy idén úgy döntöttem, hogy a bájitaltan mellett ezt is emelt óraszámban vettem fel a tantárgyaim közé.