probably a snape fanfic

ha nem bírod a hardcore nsfw-t annak puszi

Beesteledett. Már csak a csillagok voltak ébren. Ilyenkor érzem magamat igazán jól. Épp úgy szükségem van a szereplésre, állandó középpontban levésre és csillogásra, mint ahogy az éjszakai, magányos sétáimta a sötét folyosókon. Pántos hálóingben ezüst hajamat szabálytalan kontyba összefogva, mezítláb keringtem a hatalmas épületben. Szeretem a sötétet. A feketét... ruhában, hajban... szemben.

Mélázós nyugalmamat mégis valami megzavarja. Lépések.. hangosak és sietősek. Ismerem ezeket a lépteket. Hirtelen megragadta a jobb vállamat, majd a falhoz nyomott. Nem a szokásos ruhája volt rajta. Fekete öltönynadrág a jól ismert övvel, de fönt csak az ingje volt rajta, feltűrt ujjakkal.

-Mégis hogy gondoltad?- kérdezte az átlagosnál zaklatottabb hangon.-Nem tudom tudja-e Rosefield kisasszony,-hagsúlyozta a nevem,- hogy jelenleg az egész iskola arról zeng, hogy én meg ön mit meg hogy. Van fogalma arról, hogy-

-Jobban szeretem a mikor tegeződsz velem... -Elszoktam ettől a névtől és szinte meg is feledkeztem arról, hogy milyen hirtelen és hideg, amikor mérges, hiszen mostanában sokkal kiegyensúlyozottabb, mint azelőtt.- Vagytam arra, hogy táncolhassak veled és ez egy kiváló alkalom volt. Gondolj bele.. ha ezt a karácsonyi bálon csináljuk, ahol mindenki azzal táncol, akibe fülig bele van esve, fix lejön mindenkinek, hogyha a professzor, akit még mosolyosgni se nagyon láttak, azzal a lánnyal táncol, aki indokolatlanul sok időt tölt büntetőmunkán és köztudottan mindenkit megkap akit akar. Így, hogy a tanításon történt mindez, csupán Malfoy által kiprodukált flexelésnek tűnik.- válaszoltam mindenhova csak a szemébe nem nézve.

-Nézz a szemembe.-válaszolt halkan. A hangjában már egy csepp indulatot sem éreztem.- Miért csináltad ezt? Őszintén.

Elgondolkodtam, hiszen ezen még nem filóztam. Semmiféleképpen sem volt célom, hogy felvágjak vele. Sokkal élvezesebb számomra és szerintem számára is, ha titokban, lopott mosolyokban, egymás zavarba hozásában és a titkos találkozásokban keressük és ismerjük meg valóban egymást. Bár sok srác próbálkozik nálam, nagyrészt kevés sikerrel, mégis azáltal, hogy ennyien, a lányok riválist látnak bennem. Az összes.

-Azt akarom...-kezdtem bele dorombolva, a szemeit fürkészve.- hogy tudják, csak és kizárólag az enyém vagy. Hogy csak én vagyok elég ahhoz, hogy a legáhitottabb professzorral kikezdjek. Hogy ők meg se próbáljak.- vettem fel egyre-egyre gonoszabb félmosolyt, miközben büszkén megemeltem az állam.

-Szóval csak magadnak akarsz? Nem adsz belőlem senkinek, huh?- húzta össze mandula szemeit. -Ilyen kis... féltékeny vagy, hmm?- nyomott egyre közelebb a falhoz a testével, amíg már közrezártak engem.

A szívem a torkomban dobogott. Bár semmi okom nem volt rá, hogy így érezzek, mégis kicsit megilyedtem. Ötletem sem volt, hogy most dühös, kanos, vagy egyenesen szadista. Lehet mindegyik egyszerre.

-I-igen. Valami olyasmi.- tartottam mostmár alulról a szemkontaktust. Fintorszerű mosolya egyre szélesebbre húzódott arcán. Szépen lassan közelebb hajolt, félresüpörte kócos fürtjeimet, majd suttogva folytatta.

-Hihetetlenül beindító, ahogy próbálsz uralkodni rajtam, de nem megy. - vigyorodott el. Elképesztően domináns volt.Szinte beleremegett a térdem. -Ma este ezért Piton professzor vagyok, nem pedig Perselus, te pedig Rosefield kisasszony, és nem Sempra... hátha így megtanulod, ki mit tehet és mit nem, világos?- engedett el a faltól.

Jézusom. Hát ez.. egyszerre hangzik mérhetetlenül izgalmasnak és egyszerre kissé... félelmetesnek. Szerepjáték? TECHNIKAILAG nem. Fantáziáltam már erről. Egyértelmű. Ez valószínűleg ki is volt az arcomra írva, mivel ismét elmosolyodott.

-Rendben.-hajtottam le a fejem, hogy ne láthassa, hogy épp úgy mosolygok mint ő.

-Nem kell látnom azt a kis perverz mosolyt ahhoz, hogy tudjam mi jár a fejében, Rosefield kisasszony. Egyébként szabad kérdeznem, hogy miért sétálgat hajnal fél 3 órakkor a hálókörleten kívül?- kérdezte szinte az órán használatos monoton hangon.