𝐓𝐈𝐌𝐄 𝐈𝐍 𝐓𝐇𝐄 𝐁𝐎𝐓𝐓𝐋𝐄 ( DRARRY )

ELSŐ FEJEZET: Vissza a kastélyba

Az út mindig is hosszabbnak tűnt annál, mint amilyen valójában volt. Legalábbis Draco számára egészen biztosan. Amikor még csak első éves volt egész lelkesen várta. Főleg azt, amikor a Teszlek Süveg beosztotta az egyetlen házba, ahova kerülni akart és amire méltó volt. El sem tudta volna akkor képzelni, hogy mi történik, ha a Süveg máshova osztja be. Irtózott a gondolattól, hogy az okostojások közé vagy a nyúlszívűekhez kerül. Na abban pedig már akkor teljesen biztos volt, hogyha a Griffendélbe teszi, nem marad ott az iskolában. Egyrészt az apja lehet kitagadta volna. Másrészt önmagának is hatalmas csalódást okozott volna.

Egy Malfoy a Griffendélben? Nevetséges! Egyenesen lehetetlen és undorító!

De szerencsére a Süveg tudta hol van Draco helye. A saját fajtái között. Az igazi, aranyvérű mágusok között, akik megérdemlik, ami jár nekik. És ugyebár nekik minden járt, ami egy igazi varázslónak és boszorkánynak csak megadathatott a varázsvilágban.

Ám akadtak olyanok, mint Potter, akik bármilyen következmény nélkül megkaptak mindent, amire csak vágytak. Neki nem kellett küzdenie. Dumbledore azonnal a kegyeibe fogadta, mert ő volt a kis túlélő. A csoda gyerek. A leghatalmasabb mágus. Ő mindent megkapott és soha senki nem rótta fel neki, kivéve persze az olyanokat, mint Malfoy. De mit is kapott ő ezért cserébe? Veszteséget. Utálatot. Fájdalmat.

Mekkora badarság!

Draco az egyik fülkében ülve éppen egy könyvet olvasott. Nem volt kíváncsi egyik barátjára sem, akik olykor inkább csatlósok voltak, mint olyan személyek, akikkel az ember jól el tud lenni. Bár ki tudja milyen érzés is az. Nem igazán bízott senkiben, főleg nem olyanban, aki a Roxfort falai között volt.

Draco-t sokszor idegesítették a mágusok és boszorkányok. Sok lány is próbálkozott már nála, de a többségük túl értéktelen volt számára. Igazából nem is nagyon foglalkozott ezzel. Volt egy célja és mindenáron annak arra akarta szentelni az összes figyelmét. Egyszerűen nem volt más út. Többé már nem. Számára már nem...

Hirtelen nyílt ki a kupé ajtaja. Draco hideg és sötét pillantással nézett fel a lapokról, ám a szájára azonnal egy gúnyos mosoly ült, ahogy megpillantotta a szemüveges alakot.

━ Micsoda kellemes meglepetés, Potter! - jegyezte meg kicsit sem jókedvűen.

━ Fogd be, Malfoy! - jött a válasz, majd az elhúzhatós ajtó csapódása. Draco megforgatta a szemeit, s visszatért a könyvéhez.

Nemsokára újra kinyílt az ajtó. A fiú már éppen megszólalt volna, amikor észrevette, hogy Potter orrából dőlt a vér. Elfojtott egy mosolyt. Ez igazán érdekes fordulat.

━ Meg ne szólalj! - mondta Potter, de Draco-nak több sem kellett.

━ Miért nem mondtad, hogy szeretnél egy törött testrészt magadon? Segítettem volna. Nem is akárhol. - felelte, majd mit sem törődve visszamélyedt az olvasásba. Ám Potter nem tágított. Leülte vele szemben az ülésre és a pólóját az orrára szorította. A haja kócos volt, a képe tiszta vér. - Nem mondtam, hogy itt maradhatsz. - tette hozzá Draco ellenségesebben, hátha a másik veszi a lapot. De nem tette és ez idegesítette őt. - Nem hallottad? Tűnj már el!

━ Nincs sehol sem egy szabad fülke! - jött a rövid és tömör válasz egy kis fojtott hangnemmel megfűszerezve.

━ Na és a Weasley patkány meg a Sárvérű barátaid hol maradnak? - szúrt vissza Draco.

━ Komolyan? Hat év után nem futotta jobb gúnynevekre? - horkantott fel Potter, de aztán felszisszent az orrába nyillaló fájdalomtól.

Draco nem szólt semmit, csak megforgatta a szemeit és felsóhajtva összecsukta a könyvet.

━ Eléggé ront a renomémon, ha veled látnak. - nézett végig a fiún. - Szóval nem mondom el újra!

━ Nem is kell, Malfoy. Nem vagy te papagáj! - gúnyolódott Potter. Draco érezte, hogy az arca kezd forróvá válni, ami esetében furcsa volt. Hozzászokott, hogy a bőre mindig sápadt és hófehér.

━ Esküszöm, ha ezt...

━ Elmondom apámnak nagyon megkeserülöd! - fejezte be Potter a szavait. - Igen, tudom. Igazából ezt is megújíthatnád!

━ Gyűlöllek, Potter. - válaszolta félvárról Draco. - Egyébként ki húzott be? Számot kell vetnem rajta, mert ez nekem járt volna ki!

━ Nem járt ki neked semmi! - csattant fel Harry. - Egyébként meg semmi közöd hozzá.

━ Mivel az én fülkémben ülsz, ezért van.

━ A te fülkédben?! Na ne nevettess!

━ Nem vagyok nevetős kedvemben. - szúrta oda Draco és kinézett a vonat ablakán. Túl hosszú volt még az út. Hosszabb, mint amire emlékezett. Odakint a nyárból kezdett ősz lenni, de a fák egy része még mindig zöldelt. A tó, amely mellett elmentek tükörsima volt.

Mire Draco visszanézett Potter már nem ült ott előtte. Egy ideig elgondolkozott rajta, hogy csak képzelte az egészet.

De az nagyon nagy ostobaság lett volna, nem igaz?

Nagy ostobaság. Pont, mint az, hogy visszamegy a Roxfortba. A kastélyba, amiben több időt töltött, mint otthon.

Pedig mennyire szívesen lenne inkább most otthon, mint bárhol máshol! Feltéve, ha az apja megszűnne létezni. De ez a gondolat is nagyon nagy ostobaság, ugye?