𝐓𝐈𝐌𝐄 𝐈𝐍 𝐓𝐇𝐄 𝐁𝐎𝐓𝐓𝐋𝐄 ( DRARRY )

TIZENNEGYEDIK FEJEZET: Téli éjszakák

Az, hogy az apja még csak nem is sejtett semmit kettejükről, olyan hatalmat adott Draco-nak, amire talán mindig is vágyott.

━ Mondd, hogy vagy kicsikém? - kérdezte az anyja, amikor kettesben voltak. Csak ilyenkor mert bármilyen érzelmet is kimutatni a fia felé. Ugyanez persze fordítva is így volt.

━ Jól, azt hiszem. - felelte Draco.

Valahol belül tudta, hogy nem fog sokáig tartani már ez az egész. Mindenről lehull a lepel előbb vagy utóbb. Ez ellen pedig ha akarna sem tudna semmit sem tenni.

━ Nem baj az, ha félsz. - fogta meg Narcissa Draco kezét és az ölébe húzva simogatni kezdte a kézfejét. - Ez megtisztelő feladat, te is tudod.

━ Te sem hiszed ezt el, ugye? - nézett bele a fiú a szemeibe, ám a hangja alig volt csak halk suttogás. - Mi lesz, ha nem teszem meg?

Narcissa csak összeszorította az ajkait. Mindig ezt tette, amikor nem akart válaszolni, vagy csak pusztán ő sem tudta a választ. Bár erre a kérdésre nem volt nehéz kitalálni a valós magyarázatot.

━ Örülök, hogy hazajöttél!

━ Ezzel valószínűleg csak te vagy így. - húzta el Draco a kezét. Narcissa nem felelt csak halkan felsóhajtott.

━ Gyere majd le hozzánk, hamarosan kész a vacsora! - kelt fel a fia mellől, majd magára hagyta.

Nem sok volt vissza a szünetből és valahogy ezt a fiú egyáltalán nem bánta. Ha őszinte akart lenni, mardosta a szívét ez a különös, furcsa érzés... Hiányzott neki az a hülye fiú.
Sosem hitte volna, hogy majd a legnagyobb ellensége lesz a legnagyobb gyengesége is egyben.

A vacsora viszonylag eseménytelenül telt. Az apja sokszor úgy tett, mintha ott sem lenne, így könnyebb volt átvészelni a szünetet. Ha az anyja nem kérte volna meg, hogy jöjjön haza, valószínűleg az iskolában maradt volna.
Talán Potter miatt...
Talán azért, mert még mindig élénken élt a fejében az, ahogyan a szemüveges fiú hogyan csókolta végig a teste minden pontját. Draco pedig hagyta, ugyanis imádta, hogy Harry bármit megtett, amire csak utasította.

━ Más vagy. - jegyezte meg hirtelen az apja, mire a fiú feleszmélt és megköszörülte a torkát.

━ Tessék?

━ Egy lány van a dologban? - nézett rá közömbösen a férfi az asztal végéből. - Remélem, hogy közénk tartozik, ugyanis másképpen kár lenne érte...

Draco nyelt egyet.
Ennyire elkalandozott volna?
Hiszen alig telt el pár pillanat...
De jól tudta, hogy az apja mit értett azalatt, hogy "közénk tartozik".

Amióta csak élt és lélegzett azt sulykolták belé, hogy nála alsóbbrendűvel soha, semmilyen körülmény között ne mutatkozzon félreérthető szituációban. A lánynak pedig adott esetben a Mardekárba kellett volna tartoznia.
Nos... Ez a dolog több sebből is vérzett. És Draco elsősorban nem arra gondolt, hogy Harry nem Mardekáros volt.

━ Nincs semmilyen lány. - hazudta végül kapásból. Ez jól ment már neki. Folyton színészkedett, már jó volt benne.

Az apja felhorkantott, majd csak megrázta a fejét. Narcissa meg sem szólalt, úgy tett, mintha a tányérjában lévő saláta lenne a világ legérdekesebb dolga.

━ Köszönöm a vacsorát. - szólalt meg Draco megtörölve a száját. - Elmehetek? - kérdezte.

Lucius nagyon lassan felpillantott. Először a fiára, majd a tányérjára.

━ Ha csak azért jöttél haza, hogy az ételt pazarold, ott is maradhattál volna a habókos, semmirekellő igazgatóval. - jegyezte meg, mire Draco gyomra görcsberándult.

Az anyjára nézett, ám amaz ismét nem kelt a védelmére. Sosem volt még egy téli éjszaka sem annyira magányos, mint azon a napon.
Draco már az ágyban feküdt. A szemei feldagadtak a néma zokogástól. A párnáját ölelte. A tekintete a ládájára siklott. Nem tudta miért teszi, de lemászott az ágyról és beletúrt.
A keze megakadt valamin. Valamin, ami nem az övé volt.

Egy arany és vörös csíkos pulóvert húzott elő. Draco a kezében tartotta, majd lassan az orrához emelte és beszívta Harry illatát az anyagról.

━ Nem is áll olyan rosszul ez a szín! - mondta akkor neki a fiú, amikor kölcsönadta.

━ Rémes ez a színválasztás! - rázta a fejét Draco, majd hagyta, hogy a fiú egy csókkal hallgattassa el.

Soha egy téli éjszaka sem volt még olyan magányos, mint aznap...