𝐓𝐈𝐌𝐄 𝐈𝐍 𝐓𝐇𝐄 𝐁𝐎𝐓𝐓𝐋𝐄 ( DRARRY )

TIZENEGYEDIK FEJEZET: Szívek párbaja

Egyedül ült a padon. A földet pásztázta. Nem akarta meghallani a körülötte sutyorgó társait. A barátai bár mellette álltak, Draco jól tudta, hogy a háta mögött ők is jót mulattak rajta.

Pansy kárörvendően mosolyogva illegette magát Alexander mellett, akinek sokkal jobb kedve volt. Nem csoda. Ő mások szégyenéből táplálkozott. Tökéletesen illett ahhoz a kígyóhoz, amely a Mardekár ház címerében is benne volt.

Nem sokáig hallgatta a többieket, ugyanis mindenki órára sietett. Kivéve őt.
Egyszerűen csak nem mozdult a lába. Kilazította a nyakában a nyakkendőt és beletúrt tejföl szőke hajába.

Mikor romlott el minden ennyire?
Mikor lett ő a fekete bárány a Malfoy családban?
Mikor esett szét ennyire?

━ Leülhetek? - szólalt meg hirtelen valaki és Draco összerezzent. Felnézett.

━ Miért? - kérdezte ellenségesen.

Potter nemes egyszerűséggel leült a fiú mellé. Draco feszengve érezte magát. Körbepillantott, hogy nem-e látja őket valaki, de az udvar teljesen üres volt.

Egy ideig egyikük sem szólalt meg. Draco nem értette, hogy miért nem fogta magát és hagyta ott Pottert. Ez lett volna a megfelelő döntés. Ő mégis maradt. Bármilyen okból is akart pont vele értekezni a szemüveges fiú.

━ Szóval mit akar...

━ Nem akarok az ellenséged lenni. - vágott végül közbe Potter, mire Draco is megszólalt.

Malfoy összevonta a szemöldökét. Nem értette, hogy ez most ismét valami vicc akar-e lenni. Elege volt az efféle viccekből.
Egyáltalán milyen gondolat volt ez?

━ Miből gondolod, hogy ez működhetne? - kérdezte rekedten Draco. - Amióta ismerjük egymást, gyűlöllek. - mondta nemes egyszerűséggel.

━ Nem gyűlölsz. - felelte a szemeibe nézve, amitől Draco gyomrában egyre erősebb lett a szorítás. Nem akarta ezt érezni, főleg nem azért, mert Potter váltotta ki belőle.

━ Dehogynem! - vágta rá Draco.

Potter halványan elmosolyodva fürkészte az arcát. A szőke fiú hirtelen felkelt és rászegezte a mutatóujját.

━ Fogalmam sincs, hogy mit akarsz tőlem, de ajánlom, hogy hagyj békén! - mondta idegesen.

━ Különben? - kelt fel Potter is és szemtől-szemben álltak egymással. Draco valamivel magasabb volt nála. Ezt általában szerette kihasználni. Magabiztosabb volt és erős.
Jelenleg viszont egyáltalán nem érezte annak magát.

━ Remélem egyikünk sem tudja meg. - felelte csendesebben, majd elviharzott.

✧ ✧ ✧

━ A mai párbaj során már egy erősebb varázsigével fogunk próbálkozni. - mondta Piton professzor.

Draco nem igazán figyelt oda rá. Jobban lefoglalta, hogy alig aludt az éjjel és szerette volna minél előbb túlélni a napot.
Hamarosan úgyis eljön a téli szünet és haza kell mennie a családjához. Bár... valamiért nem érezte azt, hogy nagyon szívesen menne haza így. Az apja nem hagyná békén és folyamatosan a nyakában lenne.

━ Draco! - szólalt meg a férfi. - Te jössz! - emelte meg a szemöldökeit és a párbajhoz kialakított emelvény felé bökött a pálcájával.

Draco érezte, hogy mindenki őt figyeli. Megigazította a nyakkendőjét, majd az ujjai között szorongatva a pálcáját sétált fel.

━ Potter! - szólalt meg újra Piton Draco szíve pedig megugrott a bordái között.

Ez egyszerűen nem lehetséges! - gondolta magában idegeskedve.

Még a rohadt varázsige sem jutott az eszébe, mert nem figyelt oda, ugyanis hetek óta nem aludt. Alig evett. Alig érezte azt, hogy életben van. Egyszerűen csak nem akart sehol sem lenni.

━ Kezdhetitek! - harsant Piton hangja ahogy a két fiú egymással szemben állva figyelték a másik mozdulatait.

Potter támadott, Draco pedig hárított. Aztán fordítva. Úgy párbajoztak, mintha csak táncot lejtettek volna. Ez nem olyan volt, mint annak idején, amikor Draco kígyót küldött Harryre a párbaj során. Ez sokkal másabb volt.
Draco érezte, hogy megnyugszik és felszabadítja önmagát a párbajban. Potter mosolygott. A szőke hajú fiú észre sem vette, hogy milyen kedves mosolya van.

Mindenki őket figyelte és már nem mindenki Harrynek szurkolt. Volt, aki Malfoy nevét kántálta. Végre nem ő volt, aki alulmaradt. Egyenrangú felekként küzdöttek.

━ Remek. - jegyezte meg szárazon Piton.

━ Ügyes voltál. - mondta Harry csendesen, amikor elment mellette az emelvényen.

Draco megtorpant és az agya egy pillanatra fel sem fogta, hogy tényleg jól hallotta-e azt, amit Harry mondott.

━ Te is. - felelte halkan, de a fiú már nem hallotta. Ahogyan azt sem, hogy milyen gyorsan vert Draco szíve. Főleg akkor, amikor rájött, hogy már a fejében is Harrynek nevezte Pottert.