𝐓𝐈𝐌𝐄 𝐈𝐍 𝐓𝐇𝐄 𝐁𝐎𝐓𝐓𝐋𝐄 ( DRARRY )

NEGYEDIK FEJEZET: Lassú lángok

Draco a klubhelyiségben ült és a kandallóban izzó lángokat figyelte. Nem akart túl sokáig ott időzni, de valahogy a lábai csak nem vitték fel a szobájába. Mivel odahaza elég bőségben élt, és saját szobája volt, így nehezen tudta megszokni, hogy itt az iskolában több fiúval kellett osztoznia.

Bár annyira nem zavarta ez eleinte. Igazából elég mókás is volt, hogy sokáig fent lehettek és viccelődhettek, meg kibeszélhették a Griffendéleseket, főleg Potteréket.

Ám aztán ahogy serdülni kezdtek, Draco-t inkább idegesítették a többiek, mint feldobták. Egyedül akart lenni, a gondolataival és nem akarta, hogy bárki is beleszóljon a dolgaiba. Az meg főleg rátett egy lapáttal, hogy... Ő olyan volt amilyen. Valamiért a többiek egyre többet beszéltek előtte a lányokról és a csajozásról. A szőke hajú fiú pedig ki nem állhatta ezt a témát, leginkább akkor, ha nyilvánosan hozták fel, mindenki előtt.

Nem értette a miértjét. Hogy miért zavarja ez a téma. Hogy miért akart szabadulni a gondolattól, hogy Alexander vágyfokozót adott neki. Valószínűleg a Mardekárban már terjeng róla a pletyka, hogy...

━ Malfoy, Malfoy... - cincogta egy vékony hang, amihez egy sziluett is társult.

A lány lehuppant mellé a sötétzöld kanapéra és megigazította a rövidre vágott szoknyáját, ami alatt kivillantak a fedetlen combjai. Az egyik lábát felhúzta. A térzokniján a mardekár színei díszelegtek. Zöld és ezüst.

━ Parkinson. - felelte unottan Draco rá sem nézve inkább a lányra.

━ Ne legyél ilyen morcos, Draco! - érintette meg a lány a fiú arcát, majd maga felé fordította. Draco eközben elkapta a lány csuklóját.

━ Hagyj magamra! - tolta el magától a lány kezét.

A fekete hajú lány nem mozdult. A füle mögé tűrte az egyik tincsét, ezzel jobban felfedve keskeny arcát. A bőre hófehér volt, a tekintete pedig dacos. A körmein fekete körömlakkot viselt. Bárki más örült volna egy ilyen szépségnek. Ám aznap este Draco nem volt elragadtatva.

━ Lehet, hogy tudok segíteni... - simította a kezét Draco combjára. - Hogy kevésbé legyél feszült. - kezdte el simogatni a nadrágján keresztül, miközben az ujjai egyre veszélyesebb helyekre vándoroltak.

Draco erőszakosan ragadta meg a lányt és nyomta le a kanapéra, miközben mindkét kezét lefogta a feje mellett.

━ Azt mondtam, hogy tűnj el, te szajha! - sziszegte idegesen. Pansy tekintetében ekkor már félelem ült és bólintott, miszerint megértette. A lány valószínűleg még sosem látta ilyennek Draco Malfoyt. Úgy, ahogyan senki más sem.

A fiú visszaült a helyére, majd tekintetét újra a kandallóra szegezte. Megigazította magán a ruháját és nem nézett a lányra, aki nagyon lassan és óvatosan felkelt mellőle.

━ Alexander szerint frigid vagy. - szólalt meg Pansy, ám a fiú egy centit sem mozdult, még csak a szeme sem rebbent meg, amikor válaszolt.

━ Alexander jobban megdughatna téged, minthogy hozzám küldjön. - felelte a szőke hajú. Pansy erre már nem válaszolt.

✧ ✧ ✧

A tanórák unalmasak és egyhangúak voltak. Draco nem igazán figyelt oda. Sem Mágiatörténet órán, sem pedig Sötét varázslatok kivédésén. Egyedül Bájitaltanon tudott kikapcsolni annyira az agya, hogy a kapott feladatra koncentráljon.

Lumpsluck professzor egész érdekes volt a maga módján. Bár Draco jobban szerette, ha Piton tanította ezt a tantárgyat, ugyanis a keresztapja mindig előnyben részesítette és előszeretettel helyezte háttérbe a Griffendéleseket. Draco nagy örömére. De így... Már nem volt olyan jó ez az óra számára. Mégis inkább lefoglalta magát. Elolvasta a főzethez szükséges útmutatást, majd a feladat szerint haladva készítette el a főzetet.

Eközben persze látta a szeme sarkából, hogy a másik asztalnál mintha valaki folyton őt figyelné. Nem akart odafigyelni rá először. Mindig voltak kíváncsi tekintetek a Roxfortban, szinte már hozzászokott a dologhoz. Főleg az apja melletti rivaldafény jóvoltából. De ez a tekintet... Más volt. Amikor odakapta a fejét, meglátta, hogy nem is akárki figyelte őt: Potter.

Nem szólt semmit, bár látta, hogy Harry már éppen visszaszólna. Csendesen végig nézett a fiún, majd hanyagul elfordult tőle. A háttérben közben Lumpsluck folyamatosan kiadta az utasításokat azok számára, akiknek nem ment olyan könnyen a bájital elkészítése. Draco már majdnem kész volt vele, amikor valaki meglökte.

Odakapta a fejét és Granger volt az, aki mintha észre sem vette volna. A haja hatalmasra puffadt a gőztől és az égnek állt. A fiú nem tudta miért nem szólt be neki ezért a tiszteletlenségért. Talán azért, mert a kinézete épp olyan kielégítő volt, mint a fejében elhangzott megjegyzés.

Csak akkor vette észre, hogy nagyon halványan mosolyog, amikor Potter ismét őt vizslatta. Ettől újra elkomorult az arca és legszívesebben ott helyben pofon vágta volna magát.

Mégis mi ütött belé? Mosolygott Grangeren? Egy mocskos sárvérűn? És Potter ezt végig nézte? Potter végig nézte őt az egész órán?

━ Elkészültem, professzor. - felelte végül komoran és ellépett az üstjétől, majd leadta a pergament a férfinak, amire a feladatot írták, a könyvét pedig magához vette. Lumpsluck leellenőrizte a bájitalt és miután Draco megkapta az érdemjegyét, távozhatott.

Ő volt az első, aki elhagyta a helyiséget és azonnal útnak indult, hogy valahol magányra lelhessen. A gondolatai egyre inkább mardosták őt és legszívesebben üvöltött volna. A szíve hevesen vert, a torka kiszáradt, a tarkója izzadt. Kioldotta a nyakkendőjét és mély levegőt vett.

Szüksége volt egy italra odalent Roxmortsban. Nem is egyre. De még volt egy órája. Nem lóghatta el, különben, ha az apja megtudja...

Tudod mit apám? - gondolta hirtelen magában. Baszd meg!
Majd elindult a Roxmortsba vezető kacskaringós úton.