𝐓𝐈𝐌𝐄 𝐈𝐍 𝐓𝐇𝐄 𝐁𝐎𝐓𝐓𝐋𝐄 ( DRARRY )

EPILÓGUS

❝ Idő a palackban ❞

A lábai oda vitték, ahol még sosem járt és soha nem is akart. Ment előre, csak ment és nem gondolkozott tovább.

━ Beszélni akarok Potterrel! - mondta a festménynek, aki kikérte magának ezt a hangnemet. Szerencsére viszont pár Griffendéles éppen akkor jelent meg. Furcsán néztek Draco-ra, aki a fejére húzott csuklyával álldogált tétlenül.

━ Mit akarsz itt Malfoy? - szólalt meg egy ismerő hang.

Rohadt Weasley! Folyton beleütötte az orrát abba, amibe nem kellett volna.

━ Semmit. - morogta Draco meglökve a vállával a fiút, amikor elhaladt mellette. Viszont amikor Harry mellett ment el, észrevétlenül beledugott egy papírt a kezébe.

"A Csillagvizsgálóban. Este 9-kor. Ne késs!"
- állt rajta az üzenet.

Draco remélte, hogy Harry akkor nézi meg, amikor egyedül lesz és tényleg eljön.
Nem is nagyon lett volna más lehetősége.
El kellett jönnie. Muszáj volt. Itt már nem csak az ő életük forgott kockán. Az egész varázsvilág veszélyben volt.

Draco nem bírt magával, már nyolc órakor fent volt. Szerencséjére Harry legalább ismerte annyira, hogy tudta: Ő is előbb ott lesz.

━ Mi ez az egész? - kérdezte tőle a szemüveges fiú, de Draco nem válaszolt, csak megcsókolta őt. Elég sok érzés volt ebben a csókban, hogy Harryt elhallgattassa egy kicsit.

━ Sajnálom. - mondta ki ezt az undorító szót Draco is. - Nem tehettem mást.

━ Miről beszélsz?

━ Kettőnkről. - nézett Draco Harry szemeibe. - Tudnod kell valamit...

Hangos tapsolás visszhangzott a kupolában. Mindketten a hang irányába fordították a fejüket. Draco ereiben megfagyott a vér, amikor meghallotta a kacajt. Alexander alakja előbukkant a sötétből. A vigyor az arcán őszinte szadizmusról árulkodott.

━ Bravó te kis hős szerelmes!

Tudta, hogy ez a megjegyzés neki szólt.

━ Mit keres ez itt? - kérdezte Harry idegesen.

━ Én nem... - akart ellenkezni Draco, de a torkában rekedtek a szavak.

━ Idehozott, hogy egyszer és mindenkorra véget vessünk ennek. - húzta elő a pálcáját Alexander. - Annyira felvillanyoz, hogy engem ért ez a megtiszteltetés!

Draco Harryre nézett, akinek a tekintete azonnal felfogta, hogy mi is történik körülöttük.

━ Miért? - kérdezte megtörten Draco-t.

━ Én nem ezt akartam. - rázta a fejét a szőke fiú. - Kérlek Harry, hallgass meg!

━ Kérlek Harry, hallgass meg! - utánozta őt Alexander szarkasztikusan. -  Jaj ugyan már! Sosem szeretted valld csak be! Ennyit megérdemel még. - lépett közelebb és lefegyverezte Harry, amikor amaz védekezni próbált. Elkapta és maga elé rántotta. A pálcát pedig a halántékának nyomta. - Mondd csak el neki Draco! - vigyorgott Alexander.

Draco szemében könnyek gyűltek. Nem kapott levegőt. A tenyerei izzadtak és leverte a víz.

━ Szeretem őt! - fakadt ki végül, mire csend borult a csillagvizsgálóra. - Úgyhogy engedd el! - nézett dacosan az unokafivérére, akinek érdeklődés csillant a szemeiben.

━ Hoppá, tehát mégsem vagy olyan beszari, mint az apád! - válaszolta teli mosollyal. - Ez azért nagy szó. - nyomta jobban Harry bőrébe a pálcáját.

━ Engedd el! - mondta Draco.

━ Ugyan, öcsi. Sosem volt elég merszed semmi jelentőset tenni. Most itt lenne rá a lehetőség! Megkaphatjuk az áldást Tőle. Végezhetünk együtt Harry Potterrel és örök megváltást kaphatunk! Gondolj csak bele! Szabadság egy életen át! - gonosz fény villant a fiú szemében.

Draco ökölbe szorította a kezeit.

━ Mit ér a megváltás? - kérdezte rekedten és Harry szemeibe nézett, aki próbált szabadulni Alexander fogásából. - Minden, amit tettem igazi volt. - intézte neki a szavakat. - Minden irántad érzett szerelmem igazi. - mosolyodott el szomorúan. - Remélem egyszer megbocsátod ezt.

Előrántotta egy fiolát és felhajtotta a tartalmát.
Ekkor több minden történt egyszerre.
Alexander odaugrott, hogy elkapja Draco ernyedt, testét. A szája habzott. A szemei fennakadtak.

Harrynek volt elég ideje megbénítani Alexandert. Draco sejtette, ha a fiú meg is jelenik, nem teheti meg, hogy hagyja meghalni.
A feladata ugyanis, amit még nyáron kapott úgy szólt, hogy Alexandernek vigyáznia kellett rá. Hiszen ha Draco elbukik, Alexander is vele bukik. Ezért kellett egy B terv. A méreg, amit az órán tanultak. Az egyik legerősebb idegméreg.

Halálos.
Méreg.
Maradandó kár.
Örök nyugalom.

A lelke egy része tudta, hogy szép nap lenne ez a halálra, mégha már nem is vágyott erre túlzottan.

Harry letérdelt és az ölébe húzta őt. Sírt. Ez tisztán látszott az arcán.

━ Draco! - mondta sírástól fojtott hangon. - Mit műveltél?

Draco a remegő ujjaival a nadrágja felé mutatott. Harry azonnal kapcsolt és kitapintott egy másik fiolát.
Az ellenszert. Legalábbis remélte.
Draco szájába öntötte, aki szép lassan kezdett megnyugodni. A légzése lelassult. Lehunyta a szemeit. Harry szíve a torkában dobogott.

━ Draco? - kérdezte rekedten.

━ Ha ilyen az örök nyugalom, nekem nem kell. - jegyezte meg a fiú, majd félig kinyitotta a szemét és meglátta a zöld szempárt és egy halvány aggódó mosolyt. - Bocsáss meg nekem! - nyújtotta ki a kezét és megfogta Harry arcát. - Hazudtam. Végig az volt a tervük, hogy meg kell állítsalak. De közben... megismertelek és minden értelmet nyert. - köhögött fel. Talán a maradandó kár része sem volt a legjobb mellékhatás.

━ Semmi baj. - rázta a fejét a fiú. - A lényeg, hogy helyesen cselekedtél.

━ Igen. Szörnyű egy érzés! - jegyezte meg Draco mosolyogva. Harry kezei között minden más volt. Biztonságosabbnak tűnt a világ. - Hogyan tovább?

Harry a kábult Alexander felé pillantott.

━ Beszélünk Dumbledore-ral. - nyugtázta. - Segíteni fog. Mindig segít.

━ Igen. - felelte Draco sóhajtva.

━ Mi volt ez a méreg? - kérdezte Harry megfogva a fiolát.

━ Én csak úgy neveztem el, hogy Idő a palackban.

━ Nem vagy te kicsit szentimentális, Malfoy?

━ Volt kitől tanulnom, Potter. - válaszolta a fiú, majd hagyta, hogy a másik lehajoljon hozzá és lassan az ajkai közé vonja a száját.

━ Most már van időnk. - mosolyodott el Harry.

━ Igen. Tényleg van. - nézett fel rá Draco a szíve pedig végre, hosszú idő után először hazatalált.