𝐓𝐈𝐌𝐄 𝐈𝐍 𝐓𝐇𝐄 𝐁𝐎𝐓𝐓𝐋𝐄 ( DRARRY )

TIZEDIK FEJEZET: Teljesen egyedül

Az ágy túl kényelmetlen volt. Felsóhajtva fordult a hátára és a baldachinos ágy függönyei tökéletesen eltakarták gondterhelt arcát, amivel a fekvőhelyének mennyezetét kémlelte. Beletúrt tejföl szőke hajába és csak halkan elkáromkodta magát. A szíve hevesen vert, a bőre szokatlanul izzadt.

Felkelt az ágyról és szépen lassan csendben felöltözött. Fogalma sem volt, hogy hova is fog menni, de muszájnak érezte a távozást. Ha tovább kell ott maradnia, fel fogja ébreszteni a többieket és mindenkit lefog cseszni valamiért. Mert ő ilyen volt. Könyörtelen és gonosz. De nem azért, amiért mindenki gondolta. Egyszerűen Draco csak ezt tanulta meg otthon. Hiszen a gyerekek mindent a szüleiktől látnak, nem igaz? A jó és rossz példákat egyaránt.

Valamiért felvette a zöld-ezüst nyakkendőjét is, bár nem igazán tudta, hogy miért. A megszokás hatalma lehetett semmi más. Csendesen kisurrant a szobából, majd felfelé gyalogolt a klubhelyiségbe. Míg minden háznak valamelyik toronyban volt a helye, nekik odalent a pincében. Draco ezt nem is bánta. Leült a kanapéra és a kandallót bámulta felhúzott lábakkal. Most nem izzott benne tűz, csak apró parázs látszódott. Rég aludt mindenki. Neki is ezt kellett volna tennie. Ám nem ment. Folyamatosan járt az agya. Azon, ami történt. Azon, hogy Potter megcsókolta.
Egy Mardekárost. Egy... egy fiút. Őt.

Draco beleborzongott. Maga köré fonta a kezeit és előre fókuszálva rágni kezdte a száját. A száját, amit Potter birtokba vett. Hányingere támadt.

Mi ütött abba a fiúba? Lehet nem is ő volt, csak valamelyik bolond lány akarta így hülyíteni? Lehet Alexander aljas műve volt az egész?

Reggel elég gyorsan kiderült, hogy nem Draco unokatestvérének keze van a dologban.
A magas fiú ideges volt, mert a Kviddics kupa a nyakukon volt és nem sikerült elég rendesen felkészülniük.

De ha nem ő volt... Akkor lehet valaki más szórakozik vele? Vagy tényleg Potter volt az? Nem, az tényleg lehetetlen. Miért tenne ilyet? Miért... vonzódna egy fiúhoz?
Bár, igazából ez sem lepné meg Dracot annyira. De miért pont hozzá vonzódna akkor, ha gyűlölik egymást?

Ennek az egésznek semmi értelme!

━ Figyelsz te rám egyáltalán?! - förmedt rá Alexander. Csak akkor vette észre, hogy hozzá beszélt. Izzó tekintetében látta önmaga elsápadt arcképét.

━ Győznünk kell. - felelte végül rekedten. - És győzni fogunk!

Alexander végignézett rajta és a dühe szépen lassan elpárolgott, ahogy a csapat többi tagjára nézett.

━ Remélem készen álltok. - nyugtázta nekik, majd elindult ki a pályára és mindenki más követte. Még Draco is. A zavaros gondolatait pedig próbálta odakint hagyni a sátorban. Legalábbis... egyelőre.

✧ ✧ ✧

Sosem ment neki még ilyen jól a játék. Mosolygott, amikor az egyik csapattársa megdicsérte. Tényleg úgy érezte, hogy végre valamit jól csinált. Végre számított ő is. Egészen addig, amíg át nem öltözve vissza nem ment a kastélyba. Mágiatörténetre tartott, amikor meglátta. Üres volt a folyosó. A lány csendesen közeledett felé, mosolyogva. Hirtelen kapta el a karját és húzta be a a egyik rejtett szegletbe.

━ Mit művelsz? - sziszegte idegesen Draco.

━ Szükségem van rád, Draco! - nyávogta Pansy mézes-mázos hangon és fogdosni kezdte Draco vállát, aki megmerevedett ettől.

━ Menj Alexanderhez! - köpte neki idegesen fintorogva és már indult is volna, amikor a lány ajkai az ő szájára tapadtak. Ebben a csókban nem volt semmi. Draco nem érzett semmit. Üres volt belül, Pansy ajkai pedig hidegek voltak és szárazak. Nem érezte a puha, forró párnácskákat, mint előző nap, amikor...

Elrántotta a száját és indult is. Kilazította a nyakkendőjét és ziláltan szelte a folyosót. Egyre többen lézengtek már. Ez nem jelentett jót. Aztán meglátta, ahogy a szemüveges fiú elhűlt arccal nézett rá. Draco megtorpant és lepillantott magára. A nadrágja odalent... Nedves volt. Mintha bepisilt volna. Visszafordult Pansy irányába, aki csak mosolyogva lengette meg a kezében a poharat, majd elrejtette.

Az egész egy rohadt nagy csel volt, hogy idiótát csináljon belőle!

Potter nem mozdult, csak állt a barátai mellett. Draco sosem érzett még ekkora szégyent.
El akart tűnni, akkor már végleg. Bárcsak megnyílt volna alatta a föld! Végül Piton vetetett véget a folyosón züllő és nevető diákok seregének. Megfogta Draco vállát és szó nélkül mágia segítségével tüntette el a foltot. A szőke hajú fiú a padlót bámulva indult el a férfi mellett, amikor amaz megkérte, hogy menjenek el onnan.

A legnagyobb szégyenként mégis azt élte meg, hogy Potter így látta őt. 
Sebezhetően. Megtörve. Egyedül.