𝐓𝐈𝐌𝐄 𝐈𝐍 𝐓𝐇𝐄 𝐁𝐎𝐓𝐓𝐋𝐄 ( DRARRY )

TIZENHETEDIK FEJEZET: Expecto Patronum

Draco valahol belül pontosan tudta, hogy nem egészen természetes, hogy folyton csak Harry járt a fejében.

Harry szemei. Harry hangja. Harry szája. Harry szája a testén. Harry nyelve az ő ajkai között.

Beleborzongott, amikor reggelente magához ért és ilyesmikre gondolt. Jó gondolatok voltak, mégis... Túl sűrűn lengték be Draco mindennapjait. Mondjuk az órák közben, vagy éppen fent a levegőben, amikor a kviddicsre kellett volna inkább koncentrálnia.

Na aztán meg ott voltak azok a pillanatok, amikor szívesebben gondolt volna erre, vagy bármi másra, mint arra, amivel az apja bízta meg őt még év elején. Volt egy feladata ő is tudta. Alexander pedig folyamatosan a nyakában lihegett. Valószínűleg az apja kérte meg erre. A fiú már talán sejtette is, hogy Draco kivel tölt titkos perceket elzárva a világtól.

A Szükség szobája előtt állt és idegesen toporgott. Remélte, hogy előbb bejut, minthogy valaki észre venné. Muszáj volt koncentrálnia a feladatára is, különben az apja rájött volna, hogy ő és Harry mit művelnek...

━ Draco! - suttogta valaki és a fiú túl jól ismerte ezt a hangot. Megragadta a másik fiú kezét és behúzta magával a szobába. Nem úgy jelent meg, mint ahogy először akarta.

Ez is megint Potter hibája volt! Már csak a hangjától úgy változtak Draco gondolatai, hogy egy ágy jelenjen meg a szobában. Meglehet, hogy a szükség inkább úgy akart segíteni a szőke hajú fiúnak, hogy így jelezte: lazítania kellene.

━ Mit keresel itt? - szegezte a szemüveges fiúnak a kérdést.

━ Nem hittem volna, hogy ennyire örülni fogsz nekem... - jegyezte meg szemforgatva a fiú.

Draco ismét idegesen toporgott egy helyben és csak felsóhajtott. Nem bírta tovább. Ez a sok titok, ez a sok rossz... érzés.

━ Harry... - szólalt meg rekedten. - Megtanítanád nekem a patrónus bűbájt? - sandított végül a fiúra.

A dementorok ellen egyetlen bűbáj volt hatásos ő pedig sosem tudta megidézni. Soha, hiszen nem tudta hogyan kell. Azonban akkor abban a percben úgy érezte, hogy lehet jobb, ha minél előbb megtanulja. Ha elbukik és nem sikerül a terv, akkor őt is az Azkabanba küldik, onnan pedig nincs kiút.

Harry arca ellágyult. Közelebb lépett Draco-hoz és az arcára simította a kezét. Draco beledőlt az érintésébe és lehunyta a szemeit.

━ Ha baj van, nekem elmondhatod! - mondta Harry finoman.

Bárcsak elmondhatnám! - gondolta magában Draco.

Akkor ismét bele akart ragadni abba az egyetlen kis pillanatba. Ott a szobában Harryvel minden sokkal... nyugodtabb volt. Veszélytelen és szinte már otthonos.

━ Bárcsak palackba zárhatnám ezt a kis időt veled. - suttogta Harry szemeibe nézve, akinek ellágyult a tekintete.

━ Miért akarod megtanulni a patrónus bűbájt?

━ Nem gondolod, hogy hasznos tudás lehet? - kérdezte rekedten Draco. Nem akart sírni. Az apja szerint ez volt a legszánalmasabb dolog a világon.

Harry ha kételkedett is Draco indítékaiban, végül szó nélkül magyarázta el a bűbáj alapjait.

━ Nekem sem sikerült elsőre. - mondta Draco mögött állva. A mellkasa szorosan simult a fiú hátának. Draco érezte a szívverését.
Bamm-bamm-bamm. Egyenletes volt. Nyugodt. Ez jellemezte Pottert a leginkább.

━ Mit kell tennem?

━ Csak mondd ki a bűbájt és... gondolj valami jó emlékre. Erős emlék kell.

Draco-nak nem voltak jó emlékei, ezt pedig Harry is tudta.

━ Nem fog sikerülni. - suttogta a szőke hajú fiú.

Harry a derekára simította az egyik kezét a másikkal pedig előre nyúlt, hogy Draco pálcát szorító kezét is megfoghassa.

━ Hunyd le a szemed! - kérte tőle a fiú. Draco vonakodva, de engedelmeskedett. - Gondolj arra, hogy az ágyon fekszünk. - suttogta Harry a fülébe. A lehelete forró volt Draco teste pedig azonnal felhevült. - A kezem rajtad siklik. A szánk összeér. Meztelenek vagyunk. - a fiúnak nyelnie kellett Draco pedig érezte, hogy ő is kezdett feszültebbé válni. Főleg a nadrágja. Leginkább a nadrágja. - Lassan föléd magasodok és...

━ Mit csinálsz? - kérdezte Draco rekedten.

━ Beléd hatolok. - felelte Harry Draco pedig oldalra fordította a fejét, hogy megérezhesse a száján a fiú száját. - Nem engedlek el.

━ Folytasd... - kérte tőle tovább Draco lehunyt szemmel.

━ Mozgunk, te pedig a nevemet nyögöd...

━ Igen. - válaszolta Draco szinte már nyöszörögve.

━ Mondd ki! - csúsztatta a szemüveges fiú a kezét a szőke fiú pulóvere alá.

━ Expecto Patronum! - ejtette ki Draco rekedten a szavakat, mire szinte egyből egy kéken világító kígyó tekergett felettünk. Mindketten tátott szájjal figyelték, ahogy sziszegve kidugta a nyelvét, aztán pedig semmivé foszlott. - Sikerült! - kiáltotta el magát Draco és Harry felé fordult. - Te is láttad?

Harry tekintete boldog volt, de Draco száját nézte.

━ Annyira gyönyörű vagy! - duruzsolta a fiúnak a szavakat, Draco pedig érezte, hogy elpirult. Mire észbe kaphatott volna, Harry keze a fenekére tévedt és felemelte őt a földről. Meg sem álltak, amíg a lábuk a mögöttük lévő ágyat nem érte...