𝐓𝐈𝐌𝐄 𝐈𝐍 𝐓𝐇𝐄 𝐁𝐎𝐓𝐓𝐋𝐄 ( DRARRY )

HATODIK FEJEZET: Hosszú napok

Kialvatlanul járt és kelt már napok óta. Draco ha nem is akarta bevallani önmagának, de össze volt zavarodva. Vagyis ez még csak enyhe kifejezés volt az állapotára. Úgy érezte, mintha a testén kívülről szemlélné az életét. Mintha nem lenne jelen és senki sem tudná visszarántani a normális állapotba.

Miért nem teszi boldoggá, hogy a fiúk szekálják az elsőéves kis Mardekárosokat? Miért nem tud velük együtt nevetni és ő is szekálni a többieket?
Miért nem segít rajta már ez sem?

Lehajtott fejjel ült le Piton órájára. Szerencsére a férfi sosem szólította fel és mindig remek osztályzatokat adott neki. Aznap sem piszkálta, ellenben Potterrel, ami valljuk be, ez a professzortól már teljesen normális volt. Normálisabb, mint Draco aznapi állapota.

A szőke fiú tekintete a szemüveges fiúra siklott, amikor amaz éppen válaszolni, vagyis inkább érvelni próbált, hogy miért nem tudja a professzor kérdésére a választ.

━ Talán azért, mert nem tanultuk még, Professzor úr! - felelte, mire Piton hangosan és teátrálisan összecsapta a kezében fogott könyvet. Hosszú talárja szinte csak suhogott mögötte, ahogy odaviharzott Potterhez és belehajolt az arcába.

━ Feleselsz velem, Potter? - kérdezte nyilván költőien a tanár, mire Potter csak összeszorította a száját és inkább nem felelt.

Bölcs döntés. - gondolta Draco.

Másnap Potter nem jelent meg Piton óráján.

Talán kicsapatta. - morfondírozott a fiú.

Ugyan, azt még a nagy Piton sem érné el Dumbledore-nál!

De akkor... Vajon merre lehet Potter?

Draco arra eszmélt fel, hogy tényleg érdekli ez a kérdés, s valamennyire elborzasztotta a tudat, hogy egyáltalán nem kellene érdekelnie. Mióta törődött ő pont ezzel a fiúval? Hiszen egészen elsőéves koruk óta ellenségek voltak!
És valamiért mégis ott volt benne a kérdés... Ha Potter nincs itt, akkor hol lehet?

Draco kikéretőzött a mosdóba. Piton a Mardekárosokon kívül soha nem engedett ki senkit az óráján. Ez is olyan kiváltságok egyike volt, amik csak őket illeték meg. Teljesen jogosan.

A fiú csendesen sétált a folyosón, ahol egy lélek sem tartózkodott. Befordult a mosdóba, és legnagyobb szerencsétlenségére az unokatestvérébe bukkant. Aki éppen Pansyvel smárolt. Vagyis sokkal inkább... Egek.

━ Mindig a legrosszabb időpontban tudsz zavarni, Malfoy! - jegyezte meg rá sem nézve a fiúra. Draco lesütötte a szemeit. Az agya így is teljesen egy katyvasz volt, nem hiányzott onnan még a félig meztelen lány és Alexander képe.

Hátat fordított és azonnal kilépett a mosdóból. De ebben a pillanatban beleütközött valakibe.
A fiú csak fél fejnyivel volt alacsonyabb nála, de a szemüvege így is leesett, ahogy Draco testének nyomódott. A Malfoy fiú szokatlan borzongást érzett. De ez nem olyan volt, mint amikor valaki olyan ért hozzá, akit gyűlölt. Sokkal inkább... kellemes.

A szíve hevesebben kalapált, mint amennyire szerette volna.

━ Nem tudsz vigyázni?! - förmedt hirtelen rá Potterre, aki már felvette a földről a szemüvegét.

Draco egyetlen módját ismerte a bocsánatkérésnek. A támadást.
Mindig csak a rohadt támadást.

De miért izzadt olyan nagyon?
Közel télhez hideg volt a kastélyban...

━ Nézhetnél néha lefele is, Malfoy! - válaszolta szárazon Potter. Draco ellépett, a másik fiú pedig befele ment volna. A szőke hajú nem tudta miért szólalt meg, de megtette.

━ Én a helyedben... Nem mennék be most oda.

A hangja egész normális volt. Már-már szánakozó a fiú iránt, aki valószínűleg hasonlóan reagált volna a benti látványra, mint ő.

━ Miért? - ráncolta a homlokát Potter.

━ Csak... Hagyjuk! - vágta rá hirtelen a Malfoy fiú és elindult a másik emeletre.

Egyáltalán miért állt szóba Potterrel?
Miért érzett olyan hirtelen melegséget?
Valószínűleg az a nagy melák odalent elkezdte felfűteni az iskolát. Jól is tette, hiszen az apja nem azért járatta oda Draco-t, hogy holmi betegségeket kapjon el!

A fiú idegesen lépett be a másik emeleten lévő mosdóba. Megmosta az arcát és mély levegőket vett. Valamiért a higgadtsága alábbhagyott. A mellkasa furcsán szorítani kezdett és nem kapott levegőt. Kapkodta, de nem érezte. A napok egyre hosszabbra nyúltak, s végül hetekké lettek. Draco nem foglalkozott többé azzal, hogy mit érez. Csak próbált túlleni a dolgokon. Próbált felkészülni az elkerülhetetlen jövőre.

A jövőre, amely elég gyorsan a lába előtt hevert.