!!! L A S S A N F R I S S Ü L !!!
Történetek a My Hero Academia karaktereivel
(っ ͡❛ ͜ʖ ͡❛)っ
• kitalált szituációk
• nem mindegyik fog játszódni az MHA világában, de előre fogok jelezni mindent
• 18+ előfordulhat, amit szintén fel fogok tüntetni a...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
╚ ═════════════. .★.╝
Mindannyian keresünk valakit, azt a különleges személyt, aki majd megadja azt, ami hiányzik az életünkből. Valakit, aki képes társaságot nyújtani, vagy segítséget, vagy biztonságot, és néha, ha nagyon keressük, megtaláljuk azt, aki képes mindhármat nyújtani.
Ez az ember lehet egy családtagunk, barátunk, vagy a szerelmünk, az a társunk, akit életünk végéig magunk mellé fogadunk. A lényeg, hogy jól érezd magad mellette, kiépítsétek a kölcsönös bizalmat és merd elengedni magad, amikor együtt vagytok. Merj megnyílni másoknak, hagyd, hogy megismerjenek.
Általában ez az ember társas kapcsolatainak alapja.
Ismerkedni, tanulni - esetleg csalódni és újrapróbálni. Ezt az élete folyamán mindenki eljátssza, többször is, kivétel pedig nincs.
De nem mindig sülnek el a dolgok rosszul, itt vagyok a példa én magam, és a legjobb barátom.
Midoriya Izuku.
Ő az a fiú, akire rá merném bízni az életem, ha valaki megkérdezne, hezitálás nélkül rávágnám ezt. Eleve évek óta ismerem őt, konkrétan együtt nőttünk fel, de szinte minden szabadidőnket együtt töltöttük, anélkül, hogy a másikra untunk volna.
Közös érdeklődési körökkel nem volt nehéz egymásra akadnunk, majd végül barátokká válnunk. Éppen ezért voltunk mérhetetlenül boldogok, mikor kiderült, hogy mindketten felvételt nyertünk álmaink akadémiájára. Azóta pedig főleg egymáshoz vagyunk nőve. Hiába szereztünk új barátokat, az évek alatt létrejött összekovácsolódás nem múlik el csak úgy.
De persze kapcsolatunkhoz tartozott a másik ugratása. Mivel tudtuk, hogy a másikat nehezen bántjuk meg, így bátran szabadjára engedtük a fantáziánkat, változatosan vicceltük meg egymást.
Volt, hogy pár lánynak azt hazudtam, hogy tetszenek a szeplős fiúnak, így szegénykém pironkodva próbálta magát napokig kivakarni ebből az ügyből. Aztán ott volt az is, hogy rendszeresen úgy járok be a kollégiumi szobájába, mintha csak a sajátom lenne...ezzel pedig csúnyán visszaélek. Elcsenem egy-két All Might-tos figuráját, az Első számú hőst ábrázoló posztereit celebek arcára cserélem ki...mikor mi pattan ki a buksimból.
Természetesen ő sem rest viszonozni ezeket a szívatásokat, de mégsem megy el addig, ameddig én szoktam...így az utóbbi napokban én is kicsit vissza fogtam magam. Újabban a naplójára fájt a fogam, melyet egész nap magánál tartott és rendszeresen irkált benne, amikor magában volt.
Tudtam, hogy eleve volt egy füzete, ahová feljegyzéseit készítette, de az a kis könyv más volt. Tényleg jobban hajazott egy naplóra, és egy szót sem beszélt róla, ami csak tovább fokozta a kíváncsiságom felé.
