ᴍɪɴᴇᴛᴀ ɪs ɪɴ ʙɪɢ ᴛʀᴏᴜʙʟᴇ 𝟸

74 7 11
                                    

╔.★. .═════════════╗

╚ ═════════════

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

╚ ═════════════. .★.╝

• muszáj volt egy part 2 ennek a történetnek, bocsánat ><

- Én ezt nem bírom tovább! Már a csókot emlegeti...ki fogom dobni a taccsot - öltötte ki nyelvét Mina, mialatt a szokásos panaszáradatát zúdította barátnőire.

- Kitartás, már beszereztünk mindent. Nagyjából még két nap és megszabadulhatsz tőle - próbálta őt nyugtatni Jirou, kevés sikerrel.

- Még két nap?! - akadt ki a rózsaszín lány. - Meg fogok halni...

A naiv osztálytársukat elég hamar az ujjai köré tudta csavarni, egy nap elég volt ahhoz, hogy kezdetleges gyanúi semmivé váljanak. Az állapot, mióta Mina beszélget vele, már egy hete tart, de a lány szerencsétlenségére a kis szőlőhajú eléggé komolyan gondolja köztük a dolgokat, és nem egyszer tett felé olyan mozdulatot, ami hidegrázást váltott ki belőle...és nem a jó értelemben.

Esténként kapott a lányoktól lelkifröccsöt, ez segített neki idáig kitartani, azonban egyre nehezebben viselte Mineta viselkedését...úgy nézett ki, lassan bedobja a törölközőt.

- Rendben, akkor holnap csald el valahogy a kolitól, a kulcsait pedig szerezd meg! - sóhajtott a fülhallgatós lány. - Majd a többit mi megoldjuk.

- És hogy juttassam el hozzátok a kulcsot?

- Majd valamelyikünk lent lesz a társalgóban, hogy lepasszold neki, ez már gyerekjáték lesz onnantól - vonta meg a vállát Jirou.

Azért, hogy kétségbeesett barátnőjüknek minél jobban megkönnyíthessék a dolgát, a lányok minden beszerzett kacatot összekészítettek Uraraka szobájában, mely a legközelebb volt a szőlőhajú fiúéhoz. Tsuyu volt kijelölve a feladatra, hogy észrevétlenül átvegye a kulcsot a rózsaszínbőrűtől, aki annak érdekében, hogy megszerezze a tervük sikeréhez szükséges tárgyat, meg kellett fogja a kezét Minetának. Bőre inkább volt már fehér, ahogy az izzadt, ragacsos ujjak az övé köré fonódtak, de igyekezett megőrizni higgadtságát, legalább addig, amíg ki nem értek a kollégiumból.

A békalány úgy sprintelt az emeletre, ahogy a lába bírta, a többiek pedig már a folyosón ácsorogva várták őt. Amint látták, hogy tervük sikerrel járt, hangos ujjongásban törtek ki, ez pedig felkeltette egy srác figyelmét.

- Oi, miben sántikáltok, Libák? - emelte meg egyik szemöldökét Bakugou.

- Semmi különösben... - adta az ártatlant Ochako. - Csak lányos dolgokat csinálunk.

- Pff, persze - horkantott fel a fiú. - És Mosómedve miért liheg mindig a nyomi szőlő nyakában? Látványosan irtózik tőle, mégis az utóbbi egy hétben össze van nőve vele.

ᴏɴᴇsʜᴏᴛs ᴏғ ᴍʜᴀWhere stories live. Discover now