!!! L A S S A N F R I S S Ü L !!!
Történetek a My Hero Academia karaktereivel
(っ ͡❛ ͜ʖ ͡❛)っ
• kitalált szituációk
• nem mindegyik fog játszódni az MHA világában, de előre fogok jelezni mindent
• 18+ előfordulhat, amit szintén fel fogok tüntetni a...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
╚ ═════════════. .★.╝
Egy átlagos szombati napon enyém lehetett az a megtiszteltetés, hogy barátaim az édes semmittevést az én házamban tegyék lelkesen. Én, Mina, Denki, Sero, Kirishima és Bakugou - aki egyébként vonakodva jött el -, együtt néztük a tévét a nappaliban.
Hogy miért is jöttek el hozzám? "Mert igen" - fogalmazok Denki szavaival.
Különösebb okuk nem volt arra, hogy átnézzenek hozzám, pusztán tudomásukra jutott, hogy az őseim nincsenek itthon, ők pedig halálos véteknek gondolták azt, hogy egyedül hagyjanak itthon engem unatkozni.
Na nem mintha nem lett volna jobb dolgom is...például a tanulás...
Bakugou szinte már otthonosabban mozgott a lakásban, mint saját magam, aki gyerekkora óta itt él. Csupán annyit láttam, hogy a konyha felé csoszog, a fülemet pedig megütötte a hűtő nyitódása. Innentől mindössze pillanatok kérdése volt, és a kellemes légyottunkat megzavarta az ordítása:
- HOL A FENÉBEN VAN AZ ÖSSZES KAJA?! - lépett vissza a nappaliba.
Lehetőségem sem nyílt kinyitni a számat, Denki gyorsabban felszólalt, hogy választ adjon a kérdésére.
- Megettük az egészet - mondta lazán, miközben tekintetét nem szakította el a képernyőtől.
- Most ez komoly? Belesek! - bosszúsan felmordult, majd újra letette magát a már általa kiült puffra.
Minával ekkor egyszerre néztünk egymásra. Láttam a szemében, hogy ugyanarra gondolunk, ezt csak még jobban alátámasztotta az, hogy ugyanolyan bugyután vigyorogtunk.
- Nos...elfogyott minden kaja, ami azt jelenti... - kezdett bele sokat sejtetően.
- Kajavásárlás!!! - pattantam fel a helyemről ezzel befejezve a lány mondatát.
- Remek... - forgatta meg szarkasztikusan a szemeit a szőke, habár nem is vártunk többet tőle.
Vele ellentétben a másik három fiú díjazta az ötletet, így a többség egyetértése miatt Bakugounak is be kellett adnia a derekát.
Illetve plusz pont volt, hogy egyedül ő rendelkezett hatunk közül saját kocsival...
Annak ellenére, hogy plusz egy fővel többen voltunk, sikeresen beszuszakoltuk magunkat a hátsó ülésre, míg a szöszi vezetett és Kirishima az anyósülésen felelt a zenéért. Már az oda vezető utat is végig kacagtuk, még úgy is, hogy a sofőrünk többször is elég durván ránk szólt, hogy fejezzük be, és hallgassunk már el.
Végül nem hajított ki minket a kocsiból, és nem is robbantott fel minket a járgánnyal együtt, egyben és épségben eljutottunk városunk egyik nagyobb szupermarketéhez. Amint leállt alattunk az autó, sietősen másztunk ki belőle és futó tempóban közelítettük meg az épületet, ezzel otthagyva Bakugout.
