!!! L A S S A N F R I S S Ü L !!!
Történetek a My Hero Academia karaktereivel
(っ ͡❛ ͜ʖ ͡❛)っ
• kitalált szituációk
• nem mindegyik fog játszódni az MHA világában, de előre fogok jelezni mindent
• 18+ előfordulhat, amit szintén fel fogok tüntetni a...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
╚═════════════. .★.╝
[Tudom, hogy a kép kissé félreérthető, de PIRULT KIRI AKKOR IS CUKI]
Semmi sem gazdagítja jobban az életünket, mint az idők folyamán kialakuló és megerősödő barátságok. A legkönnyebb olyan emberekkel barátkozni, akiknek a személyisége hasonló a tiédhez, hiszen a sok hasonlóság miatt könnyebben megtalálhatjuk az összhangot.
Így voltam én is Kirishimával, akivel a U.A-ben megkezdett tanulmányaink óta úgy összenőttünk, mintha testvérek lettünk volna. Habár megvolt a magunk külön baráti társasága, szívesen töltöttünk egymással időt kettesben is, saját programokat szervezve. Az egyik ilyen program volt a Musutafuban megnyitott új karnevál meglátogatása is. Amint megláttuk az interneten a vele kapcsolatos hirdetéseket, bakancslistára írtuk azokat a helyeket, amelyeket majd közösen meg akarunk látogatni, és tűkön ülve vártuk, hogy a megnyitó napja eljöjjön.
Azonban sajnos az a bizonyos nap kétszer is megváltozott, különböző okok miatt, harmadjára pedig olyan időpontot választottak, ami nekünk nem volt megfelelő az iskolai kötelességeink - gondolok itt a vizsgákra - miatt. Így magáról a megnyitóról sajnálatos módon lecsúsztunk, de a legközelebbi szabad hétvégénket arra használtuk fel, hogy a többi ezzel kapcsolatos tervünket megvalósítsuk.
Olyan izgatott voltam, mint egy gyerek, a kis kirándulásunkat megelőző éjszakán nem is tudtam aludni. Mégsem voltam fáradt, széles mosollyal az arcomon, csillogó szemekkel szorongattam a mellettem álló vörös kezét, amint beléptünk a hatalmas kovácsoltvas kapun. Minden annyira nagy volt körülöttünk, először azt sem tudtam, merre nézzek.
Kirishima pedig mintha csak hazaérkezett volna, sietős léptekkel haladt előttem, ezzel maga után rángatva, az enyémhez hasonló ábrázattal az arcán.
- Kiri, lassíts! - nevettem fel. - Rengeteg időnk van még! Az egész napot erre áldozzuk és még csak most érkeztünk meg.
- Oh, ne haragudj [Becenév]! - fordult felém. - Csak már annyira izgatott vagyok, ki tudnék ugrani a bőrömből! Olyan régóta terveztük már ezt, most pedig végre valahára itt vagyunk! Csak te és én!
Már két éve barátok vagyunk, de még mindig hihetetlenül aranyosnak találtam, hogy ilyen izgalomba tud jönni a közösen szervezett programjainktól.
- Hidd el, én is így érzek. Azt hittem, beleőszülök, mire letudjuk a vizsgákat - sóhajtottam, mire ő kuncogva cirógatta meg a kézfejem.
- Oké...mit csináljunk először? - gondolkozott el. - Meg akarom mutatni, milyen férfias vagyok a játékokban!
Kuncognom kellett szavain. Nagyon is jól tudtam, milyen komolyan veszi a játékokat, ha erről a bizonyos "férfiasságról" és/vagy annak fitogtatásáról volt szó, de ha úgy alakult, hogy vesztett, akkor szintén éretten beletörődött a sorsába.
