!!! L A S S A N F R I S S Ü L !!!
Történetek a My Hero Academia karaktereivel
(っ ͡❛ ͜ʖ ͡❛)っ
• kitalált szituációk
• nem mindegyik fog játszódni az MHA világában, de előre fogok jelezni mindent
• 18+ előfordulhat, amit szintén fel fogok tüntetni a...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
╚ ═════════════. .★.╝
- Szerintem tönkre ment a fejhallgatóm... - állapítottam meg egyhangúan.
- Nem csodálom, már évek óta nyúztad - válaszolt szeplős barátom, fel sem nézve füzetéből. - Az viszont meglepő, hogy nem szenvedtél tőle halláskárosodást.
Bár nem láthatta, de szúrós pillantásokkal illettem őt. Nagyon jól tudja, hogy nekem ez a tárgy volt a mindenem, a nap huszonnégy órájából legalább húszat használtam.
Muszáj volt mindig lekötnöm az agyam. Vagy zenét hallgattam, vagy beszélgetős műsorokat, mikor mihez volt kedvem. Azonban az elmondható rólam, hogy csak így tudom megakadályozni a rám jellemző túlgondolást, sőt, csak ezzel tudok koncentrálni a tanulásra is.
Velem ellentétben Izuku csak akkor használta a sajátját, ha edzett, vagy ha nem akarta, hogy beszélgetéssel zavarják meg őt...persze ez alól én kivétel voltam, hiszen én sem beszélek túl sokat. Az évek során már jól összekovácsolódtunk, volt időnk jól kiismerni egymást.
- Add ide a tiédet! - szóltam rá, mire méltóztatott rám nézni, egy felvont szemöldök kíséretében.
- Hiszen én is használom! Most nekem is kell!
- Kérlek! Holnap majd veszek magamnak egyet a zsebpénzemből, de addig százszor leszek öngyilkos különböző módokon! - gyömöszöltem idegesen a táskámba a már hasznavehetetlen fejhallgatót.
- Szerintem nem baj, ha egy kicsit mellőzöd. Addig is szellőzik a hallójáratod és "pihen" a dobhártyád - vonta meg egyszerűen a vállát, majd újra füzetébe mélyedt.
A nyelvemen volt egy csípős megjegyzés, de ezt végül egy sóhajba fojtottam el. Furcsa volt háttérzene nélkül csak ülni a szokásos törzshelynek számító fánk alatt, a természet dallama nem mozgatott meg különösebben. Jó idő lévén madarak csicseregtek és gyengéden fújdogált a szél, mégsem volt elegendő ahhoz, hogy lekössön engem.
- Izukuuu! - nyújtottam el a nevét, azonban nem reagált rá. - Sírni fogok!
- Nyugodtan, majd felhangosítom a zenét - motyogta.
- Tudod, mióta együtt vagy Bakugouval, kezded átvenni a bunkó stílusát - tettem karba kezeim sértődötten, mire felnevetett.
- Ennek semmi köze Kacchanhoz! Nem akartam bunkónak tűnni, bocsánat. De mint mondtam, most nekem is szükségem van rá. Ha végzek, majd odaadom.
Jobban tetszett a megszokott hangneme, azonban a továbbra is elutasító válasza miatt csak szenvedve nyögtem fel. Hátam a hatalmas fa törzsének vetettem, kínomban pedig a telefonom hangszóróját használva indítottam el magamnak egy tetszőleges videót.
