!!! L A S S A N F R I S S Ü L !!!
Történetek a My Hero Academia karaktereivel
(っ ͡❛ ͜ʖ ͡❛)っ
• kitalált szituációk
• nem mindegyik fog játszódni az MHA világában, de előre fogok jelezni mindent
• 18+ előfordulhat, amit szintén fel fogok tüntetni a...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
╚═════════════. .★.╝
- Kiri...szerintem eltévedtünk.
Egyáltalán nem akartam ünneprontó lenni, vagy megkérdőjelezni a vörös hajú barátom tájékozódási képességeit, de egy idő után kezdett olyan érzésem lenni, mintha nagyon ismerős lenne a környék. Bár a Musutafutól nem messze található erdő hatalmas volt, a fák elhelyezkedése és kinézete túlságosan egyforma volt...szinte már teljesen ugyanaz. És amikor már ötödjére sétáltunk el a jobb kezünkre eső teli kuka mellett, felismertem, hogy tényleg baj van.
Csak egy egyszerű kiruccanásnak indult az egész. Próbáltunk egy aranyos randi keretein belül időt tölteni egymással, amióta az iskola és a magánéleti feladataink túlságosan lefoglalnak minket. Kirishima azt állította, hogy tud egy nagyon jó helyet az erdő turistavonalától félreeső részen, de mostanra nemcsak azt a helyet nem találjuk, hanem magát a turistaútvonalat sem. Mintha körbe-körbe járkáltunk volna, de ez valószínűleg a fiúnak is lassan leesett.
- Nyugi, minden rendben lesz, tudom merre vagyunk! Mindjárt odaérünk... - próbált nyugtatni engem, és talán saját magát is, de a keze, mely az enyémet szorongatta, egyre sikamlósabbá vált az izzadtságtól, ez pedig lebuktatta.
Mélyen, legbelül ő is kezdett bepánikolni, hogy tényleg igazam van, de persze a férfibecsületét védve ezt a világ összes kincséért nem vallotta volna be.
- Kicsim, én tényleg nem szeretnék beleszólni...de már egy órája bolyongunk. Tényleg eltévedtünk...
Kirishima először nem válaszolt, csupán valami érthetetlen motyogást hallatott, majd átsegített két meredeken meredező szikla között. Egy nagyobb lépéssel átlépett egy árkot, majd miután az én kis táskám is átdobtam neki, utánaugrottam. Már jócskán napnyugta volt, erre az időpontra terveztünk megérkezni az általa ajánlott helyre, ezzel akarta fokozni a romantikus hangulatot. Igyekeznünk kellett, hogy legalább az egyik turistaútvonalat megtaláljuk, mielőtt ránk sötétedne...ugyanis ha ez bekövetkezik, nekünk reszeltek, az biztos.
Semmi kedvem nem volt a hideg, vadállatokkal, bogarakkal meg miegymással teli erdőben tölteni az éjszakát, ma még a meleg, puha párnákkal és pokrócokkal teli ágyamban akartam aludni...de nem panaszkodhattam, azzal csupán megnehezítettem volna barátom eleve nehéz dolgát, pedig ő csak jót akart.
A lényeg, hogy egyenlőre a sötéttől nem kellett tartanunk...
- Mindig erre jöttem... - jegyezte meg zavartan leginkább magának. - Nem értem, miért nem érkeztünk még meg...
- Talán...rossz felé fordultunk? - ártatlanul megvontam a vállam, mialatt körbenéztem.
- Nem...a zöld turistaútvonalon jöttünk, a kis hídnál pedig balra kellett lefordulnunk a kitaposott ösvényről... - idézte fel magában a helyes útvonalat. Szemeim rávetültek, ő pedig megérezte magán tekintetem és megállt, hogy rám nézhessen. Egy pillanatra összeszorítottam ajkaim, a nyelvemen volt, mit szeretnék mondani, de végül hallgattam...de persze ő ezt realizálta, így rákérdezett. - Mi az?
