Száguldás és Szerelem

12. rész

Madison Walker

Idegesen léptem be a gyár ajtaján, mindennél jobban szerettem volna magam mögött tudni ezt az egészet. Tegnap addig olvasgattam a beosztást, hogy már kívülről fújom, de még utoljára átnézem addig se kell Landoval beszélnem. Időhúzásképp megkerestem a személyi edzőjét, hogy adja oda az edzés tervet, mivel ezen a héten nem tud vele edzeni (az okát továbbra sem tudom) így nyilván azt is nekem kell. Eljött az a rohadt idő amit annyira szerettem volna még húzni, de nem bújkálhatok egész héten, így muszáj megkeresnem Landot.Körbenéztem és akkor megláttam, hogy a fal mellet egy széken ülve engem vizslat, a pulzusom az egekbe szökött és a szívem úgy dobogott,mintha ki akarna ugrani a helyéről. Szorongva és minél lassúbb és nehezebb léptekkel indultam el felé.

- Kíváncsi voltam meddig akarod húzni az időt!- mondta köszönés helyett és kivette a kezemből az edzéstervét.

- Lando én...

- Ezt most ne mindenki előtt oké? Gyere!- ragadta meg a kezem és végighúzott az egész gyáron. Egy ajtó előtt állt meg amin a neve szerepelt, behúzott maga után és kulcsra zárta az ajtót én pedig értetlen fejjel néztem vissza rá. - Ki kezdi?- ült le velem szembe.

- Nagyon sajnálom én elakartam mondani, de féltem, hogy reagálsz rá!- hadartam.

- Félsz tőlem?- kérdezte meglepetten.

- Nem dehogyis, csak a reakciódtól!

- Madie el sem tudod képzelni mennyire örülök neki, hogy itt dolgozol, de azért ezt elmondhattad volna!

- Sajnálom! - hajtottam le a fejem.

- Én sajnálom, hogy egyedül hagytalak elborult az agyam!- miután elmondta felállt és szorosan megölelt. Percekig álltunk minden szó nélkül és mélyen beszívtam az illatát. Landoval biztonságban érzem magam és elfelejtem az összes problémám, egyszerűen nyugtat a jelenléte az, hogy védelmezően ölel elnézve az összes hibámat. Azt hiszem ez az amit nagyra értékelek benne. - Megbocsátasz?- suttogta a hajamba és egy puszit nyomott a homlokomra.

- Meg! - mondtam és felnéztem rá.

- Madison!

- Hm?

- Csak menj már távolabb!- vette szaggatottan a levegőt.

- Türtőztesd magad Norris ez egy munkahely!- mosolyogtam rá, úgy hogy továbbra sem mentem távolabb.

- Hát az nem fog menni, ha ilyen csinos asszisztens nőm van!

- Próbálkozni szabad!- léptem egy lépést hátra.- Interjúra kéne menned 2 perc múlva!

- Oh baszki! - kapta fel a fejét és már ki is rohant az ajtón.

Miután kiment szerintem percekig mosolyogva néztem az ajtót. Komolyan egy nyomorult ajtót néztem?! Azt hiszem hatással van rám, óriási hatással. Ami nagy baj, ha még egyszer komolyabban összeveszünk nem is tudom, hogy kezeljem. Pillanatok alatt összetudunk veszni akár azon is, hogy valamit nem a helyére raktam vissza. Megőrjít ez a srác! Amíg ő interjút ad én megírom, hogy a holnapi interjújára kb mit kell válaszoljon, szerintem azt se tudja, hogy hol áll a feje, nem hogy mit kéne mondjon, hogy ne rombolja porig az imidzsét .

Meglepően gyorsan végzett, gondolom megint felületesen válaszolt a kérdésekre amik kezdik lebontani a falat a forma 1 és a magánélete közt. Értékelem benne, hogy nem avat senkit bele a privát dolgaiba, de a másik oldalt is megértem, hogy bármit megtennél, hogy egy kis infóhoz juss a kedvenc pilótáddal kapcsolatban. Szokásosan leült a kis narancssárga kanapéjára és a telefonját nézte. Úgy bámulta azt a nyamvadt telefont, mintha az élete forogna kockán. Nem akartam kérdezősködni, de belül megett a fene a kíváncsiságtól. Pár perc múlva minden szó nélkül felállt és kisétált az ajtón. Utána mentem, mert azt hittem szimulátorozni megy vagy valami hasonló, de a parkoló felé rohant. Ember még vagy 4 óra van a munkából! Értem én hogy pilóta, de legalább szólhatott volna. Nem sok értelme volt itt maradni és amúgy sem felügyel senki szóval összeszedtem a dolgaimat és én is elindultam haza. Ráadásul közel sem vagyok kész a költözködéssel.

Lando Norris

Kaptam egy SMS-t egy ismeretlen számtól, először azt hittem valami forma 1-es ügyben vagy valami interjú kapcsán, de amint elolvastam az üzenetet megfagyott a vér az ereimben. Úgy emlékeztem letiltottam mindenhonnan Carment.

Kedves Lando, úgy emlékeztem, hogy megegyeztünk valamiben. Jó lenne tudni miért békültél ki újra  Madisonnal. Igazán idegesít, hogy akármit mondok te magasról teszel rá. Egy nap haladékot kapsz, holnap beszéljünk a futamon az öltöződben erről. Nem szeretném, ha megint kijátszanál.

Carmen

Nem akartam, hogy Madison lássa, ahogy idegösszeroppanást kapok és szétverek mindent a környezetemben. Futólépésekkel a kocsimhoz indultam és fénysebességgel mentem haza. Nem tudom mi lenne rosszabb neki, ha cserben hagynám amikor számít rám vagy ha kikerülnének azok a képek. Beszélnem kell vele, de nem tudom Carmen honnan szerzi az infókat. Mindenesetre nem engedhetem, hogy kikerüljenek azok a képek, nem csak Madienek, de a saját karrieremnek is rosszat tenne. Muszáj lesz nem beszélni egymással mindkettőnk érdekében. Legyalább egy kis ideig, amíg az a beteg abba nem hagyja ezt az őrültséget. Azt hiszem ez a jó megoldás.