Száguldás és Szerelem

17.rész

Madison Walker

Úgy éreztem, hogy most teljes lehettem, mintha Lando a puszta jelenlétével betöltené az üres részeim. Úgy éreztem végre tartozom valakihez. Az eddigi együttléteink nem voltak teljesek, ez viszont tökéletes volt és egyikőnknek sem kellett kapkodnia amikor véget ért. Csak feküdtünk az ágyon és beszélgettünk a semmiről.

 Amikor kinyitottam a szememet már világos volt. Néztem, ahogy Lando szuszog mellettem. Órákig tudnám nézni, de ha erre ébred fel furán nézne rám. Kikeltem az ágyból, felöltöztem, mivel még mindig hiányos volt az öltözetem a tegnap este után. Kimentem a konyhába reggelit csinálni.A szekrényeket túrtam alapanyag után kutatva, amikor találtam tojást, gondoltam nem keresgélek tovább csinálok rántottát. Éppen a serpenyőbe öntöttem a tojást és a szemem sarkából megláttam, hogy az ajtóból figyel valaki. Hirtelen eszembe sem jutott, hogy Lando lehet az, hozzá vágtam egy villát.

- Valaki nagyon agresszív ma! - vigyorgott rám. Levette a kezét az ajtófélfáról, nyomot hagyott a kezén ami azt jelentette jó ideje itt áll már.

- Nem láttalak!- megöleltem ő pedig még jobban magához húzott. Beszívtam az illatát. Egyszerűen nem tudok betelni vele.

- Azért még nem kell nekem dobni egy villát!- felemelt én meg átkaroltam a lábammal. Arrébb söpörte a tányérokat a pulton és lerakott oda. Közelebb lépett és rá tapasztotta a száját az enyémre, de félbeszakítottam.

- Várj egy kicsit!- lehuppantam a földre és a fürdőszobába mentem. Megmostam a fogam, nem kellet sokat sétálnom, megfordultam és a falnak dőlve figyelt. - Így már jobb!

Átkaroltam a nyakát és megcsókoltam amit azonnal viszonzott. Megint felemelt, de ezúttal az én hátam dőlt a falnak, ami kicsit  levette róla a terhet. Ahogy a csípőm az ővéhez nyomódott, felmordult. Beleharapott a számba és belenyögtem a csókba.  Ráültetett a mosógép tetejére, lelökve az összes mosó és öblítőszert. Lejjebb húzta a nadrágom és a bugyim, belém hatolt az ujjával. Egyik kezemmel a mosógép szélét fogtam a másikkal a hajába kapaszkodtam. Megint belenyögtem a csókba ami biztatást jelentett neki. Kihúzta az ujját és ezúttal a teljes figyelme a csókra irányult, de megint félbe szakítottam.

- Odaég a tojás!- felhúztam a nadrágom és a konyhába szaladtam, még nem égett teljesen oda. Kiszedtem két tányérba és Lando elé raktam, de eltolta magától.

- Ez miatt kellett félbeszakítani! Nem eszek!- keresztbe rakta a kezét  és hátradőlt a széken. Jelenleg úgy nézett ki mint egy durcis kisgyerek. Kedvem támadt volna nevetni, de csak mosolyogtam.

- Ezeregy ilyen egy alkalmad lesz, ha nem veszünk össze!- felkapta a fejét, magaelé húzta a tányérját és enni kezdett.

- Hihetetlen vagy!- nevettem a fejemet rázva és visszafordultam a reggelimhez.

Lando meggyőzött, hogy ma is nála aludjak és akár milyen hamar történt mindez, nem nagyon ellenkeztem, szóval elugrottam pár cuccért. Nem akarok lassítani, olyan érzés, mintha be kéne hoznunk a lemaradásunkat. Mindig arra gondolok, mi lett volna, ha nem veszünk össze olyan sokszor. Befordultam a házhoz és egy másik autó is állt a kapuba. Egy autó ami nem egy McLaren volt és soha nem láttam még ilyen autót Landonál. Úgy voltam vele lehet, hogy az egyik haverja. Az ajtó elé érve hallottam egy lány hangot, ahogy kiabál. Veszekedtek. Benyitottam és Lando hátát láttam vele szemben pedig egy barna hajú, vékony alkatú lányt, feltűnt, hogy sokkal szebb nálam. Carmen. A lány a szemembe nézett és elcsendesedett, Lando is abba hagyta az ordítást és megfordult, de nem láttam megbánást a szemében, inkább köszönetet.

- Mi folyik itt?- kérdeztem mi közben letettem a szatyrot a ruháimmal.

- Ő itt Carmen!- kezdte Lando, mire Carmen megforgatta a szemét.- És nem is volt semmilyen kicseszett kép!- láttam a szemében, hoyg legszívesebben leütné, de tudom, hogy nem ver nőket, így nem volt mitől félni.

- Te ribanc!- mondtam és a legközelebbi tárgyat hozzá vágtam. Lehet kicsit agresszív bemutatkozás volt részemről, de megérdemelte.

- Szép kis barátnőd van mondhatom!- mondta undorral a szemében Landonak. Becsapta maga mögött az ajtót és abban a pillanatban elkapott a röhögőgörcs és már úgy nevettem, hogy a földön találtam magam. Nem is tudom min röhögtem, talán azon, hogy nem sikerült a nevetséges terve vagy azon, hogy elesett amikor hozzávágtam Lando egyik cipőjét. Jól esett nevetni és remélem mostmár nem próbál meg eltűntetni Lando életéből.