Másodpercekig csak nézztünk egymásra amikor elindultam kifelé, Lando pedig utánam szólt.
- Madison várj már!
- Mit akarsz Lando?! - néztem rá idegesen a könnyeimet visszatartva.
- Bocsánatot szeretnék kérni!
- Kérni kérhetsz csak nem biztos, hogy kapsz! Ahogy életed során mindent a segged alá raktak!- szakadtak ki belőlem a szavak amire látszólag megsértődött.
- Nem, mintha te nem ugyanebben a helyzetben lennél!- köpte a szavakat.
- Ó igen szerintem is főleg apám rakott mindent a seggem alá a halálával együtt!
- Mads nem úgy értettem!
- Ne hívj Mads-nek!- mondtam és otthagytam.
Fölöslegesen futjuk ugyanazokat a köröket és mindig én jövök ki belőle szarul. Van ennek akármi értelme is?! Mert ha nincs nem szórakoznák teljesen értelmetlenül amikor más dolgom is lenne.
Lando Norris
- Mads nem úgy értettem!
- Ne hívj Mads-nek!- mondta és faképnél hagyott.
Pár percig csak meredtem magam elé amíg eszembe nem jutott, hogy ma a srácokkal egy buliba megyünk és őszintén megvallva ezek után egyátalán nincs kedvem ilyesmihez, de gyanakodnának ha lemondanám vagy szó nélkül el sem mennék, mivel az én ötletem volt ez az egész. Futólépésben végig sétáltam a paddockon a parkolóig, ahol beültem a sötétített McLarenembe és hazáig végig 100 felett száguldottam. Nem sok kedvem volt elkészülni szóval a hajam rendezetlenül hagytam felvettem egy fekete inget kék farmerrel és valami drága órát aggattam a kezemre csak, hogy az elit rétegek ne nézzenek le. 10 percem volt odaérni a helyre, de úgy döntöttem sétálva megyek, mert lehet, ha nagyon magam alatt leszek hazáig összetöröm a McLareneket. Közben legalább 30-szor hívtak a többiek, de egyiket sem vettem fel, amúgy is ideértem a szórakozóhely elé. Carlos kint állt az ajtó előtt és szúrós szemmel nézett rám.
-Ember miért nem vetted fel a telefont? Csak én legalább 10-szer hívtalak!
- Le voltam halkítva bocs!
-Ja persze vagy inkább a csajodnál voltál!
-Nem a csajom!- löktem oda a szavakat és erőt vettem magamon, hogy bemenjek.
Ahogy beléptem egyből milliárdos emberek táncikáltak mindenhol, ami nem meglepő a többiek mindig ilyen helyekre rángatnak el, bár meg kell mondjam sokkal inkább szeretem a visszafogottabb bulikat. A pult felé vettem az irányt ahol kezdésképp valami shotot kértem,amit aztán egyre több követett. a hatodiknál kezdtem jobban érezni magam és feloldódni, de Carlos és Charles mindig ott voltak a sarkamba és rosszalóan rázták a fejüket.Komolyan rosszabbak, mint a szüleim! Jó lehet nem a legokosabb döntés szerelmi bánatomra ennyi mindent inni, de ők akarták, hogy idejöjjek. Kivételesen egy csaj sem lógott rajtam így kaptam az alkalmon és leültem a többiekhez, vagyis inkább oda esedeztem.
- Az igen apukám!-tapsolt Pierre.
- Mennyit ittál?- kérdezte George.
- Hát őőő csak egy.......picikét!
- Ami pontosan 8 shot, 4 wiskey és 5 smirnoffot jelent, mindezd fél óra alatt!- egészített ki Carlos, majd átkarolt és a kijárat fele indultunk el.-Szerintem most haza viszem ezt a jómadarat aztán tájékoztatlak titeket az állapotáról!
Beültetett a Ferrarijába és egész úton hozzám se szólt én pedig igyekeztem nem összehányni az autót. Tuti ha valaki ilyen állapotba lenne nem ülhetne be az autómba. Kivéve persze Madisont. Minden nagyobb gázfröccsnél azt hittem itt fogok beájulni már néha kezdett sötétülni is a kép, ilyenkor értettem meg, hogy nem fogok semmire jutni avval, hogy leiszom magam a sárga földig, muszáj lesz addig bocsánatot kérni Mads-től amíg el nem fogadja. Az út felénél járhattunk amikor Carlos végre hozzám szólt:
- Miért csináltad ezt Lando? Nem így ismertelek meg!- a szavai a csontomig hatoltak és ami a legjobban fájt az egészben, hogy pontosan jól tudtam, hogy igaza van.
- Mads nem bocsájtott meg!- nyögtem ki.
- Erre számítani lehetett Lando!
-TUDOM!- ordítottam le Carlost közben pedig könnyek gyűltek a szememben.
- Itt vagyunk!- szólt ridegen és éreztem a hangjában, hogy nagyon ideges rám- Itt maradok veled amíg jobban nem leszel, de csak ha megígéred, hogy nem lesz ilyen többet!
- Megígérem!
Nagynehezen bebotorkáltunk a házba én pedig reflex szerűen a hatalmas kanapé felé vettem az irányt és ott húztam össze magamat. Láttam Carloson, hogy halvány lila gőze nincs, hogy mit kéne kezdjen velem és ezért elfoglaltság képp fel alá járkál előttem.
- Carlos attól méginkább hányingerem lesz, hogy keringőzőst játszol előttem!
- Akkor mond meg mit csináljak!
- Menj haza Isa-hoz látom a tehedre vagyok miattam nem kell, hogy itt legyél megoldom!
- Aha látom a lábadon nem bírsz megállni, itt maradok veled!
- Nem!
- Akkor segítséget kell hívjak!
- Mire gondolsz?
- Madisonra!
- A válaszom nem és amúgy sem menne bele!
- Lando nem tudok mit kezdeni veled én nem tudok úgy anyáskodni, egy próbát megér!
Meg nem várva a válaszom elővette a telefonját és pötyögni kezdett valamit, majd kicsörgött a telefon.
Madison Walker
Carlos írt,hogy beszélnünk kéne mihamarabb szóval felhívtam és azonnal felvette.
- Miről akartál beszélni?- kezdtem bele egyből
- Van egy kis baj Landoval!- a név hallatán akkorát dobbant a szívem, hogy azt hittem kiugrik a helyéről.
- Jól kezdődik!- lepleztem izgatottságom
- Nagyon berúgott és bár haza hoztam nem tudok mit kezdeni vele! Csak te vagy aki tud segíteni!
- Nem biztos, hogy nem!
- Kérlek Madison!
- Carlos holnap indul a gépem haza! Amúgy sem mennék bele a játékába.
- Ez nem játék! Amúgy Lando is megy haza Bristolba simán mehetnél vele!
- Miért én vagyok mindig aki a megmentő?- adtam be a derekam.
- Ezt egy igennek veszem imádlak Madison! Küldök érted egy taxit!
Pont szar az időzítés mivel pizsamába vagyok a hajam mindenhogy áll csak úgy nem ahogy kéne a sminkem meg most mostam le. Úgy döntöttem melegítőt veszek fel egy sima trikóval, a hajamat meg úgy hagyom és csak egy szempillaspirált rakok fel. Amikor már pont összeszedtem magam a taxi fényszórói bevilágítottak az ablakomon. Mit ne mondjak azért be kell találni, hogy a város két teljesen független pontján legyenek, de egy fene nekem úgy is végtelen az időm egyesek szerint. A taxi megállt egy elég nagy háznál és amikor ki akartam fizetni azt mondta már kifizették. Aha értem mire megy ki a játék, de pénzel nem nagyon tudnak megvenni. A kapu csengőt megnyomva kinyílt a kapu és nem messze a bejárati ajtónál találtam magam. Szóval a híres Lando Norris itt lakik.
KAMU SEDANG MEMBACA
Száguldás és Szerelem
Fiksi Penggemar‼️A story csak kitaláció néhány valós eseménnyel‼️ Madison Walker mindig is szerette a motorsport világát (apja Paul Walker révén) leginkább a forma 1-et. Életében először jár futamon ahol egy nő munka lehetőséget ajánl a McLaren garázsban asziszte...
