Száguldás és Szerelem

15. rész

Madison Walker

Tegnap végre felszabadultan beszélhettem Isaval. Kellett már, hogy kiadjuk magunkból azt a feszültséget amit a napok során összegyűjtöttünk. Egyépként az időmérőn Lando 3., Oscar meg 10. lett szóval kifejezetten jól teljesítettünk. Mindenki izgatott már a futamot illetően, hiszen meglepő Lando dobogós helyezése. Lando sugárzott az örömtől, de persze amikor egy pillanatra összeakadt a tekintetünk egyből lehervard a mosoly az arcáról. Egyszerűen imádtam azt a pillanatot amikor be lehetett menni a rajt rácshoz, nem is koncentráltam Landora inkább csodáltam a többi csapat autóit. A szívem legméllyén még én is stresszben voltam a rajtot illetően. Hirtelen mindenki szaladni kezdett a pályáról így én is követtem őket. Amikor kialudt az összes lámpa és az autók elindultak akkor vettem észre, hogy a 4-es számú McLaren összeakadt Lewis Hamiltonnal Mercedesével, egy hatalmas sóhaj hagyta el az istálló száját. Mindenki csak figyelte, ahogy a többi autó, hogy halad el Landoé mellett. Végül 17.-lett és látszólag idegesen adott interjút és közeledett a garázs felé. Ekkor Sarah lépett mellém.

- Meg vigasztalnád?- kérte

- Én?

- Te vagy az aszisztense!- mondta és mivel nem akartam veszekedni elindultam az öltözője felé. Az ajtó elé érve hallottam, hogy tör-zúz, így inkább berontás helyett csak bekopogtam.

- Menj el!- hallatszott egy elcsukló hang az ajtó mögül.

- Ne már Lando!- akartam még volna folytatni, de közbe szólt.

- Madison menj már el!- szólt idegesebben, de nem hallgatva rá csak benyitottam.- Fordítva értelmezed amit mondok?! Azt mondtam menj el!

- Én is mondtam sok mindent! Például, hogy maradj még vagy hogy beszéljük meg, de egyikre sem adtál választ.- mondtam higgadtan.

- Ezt te nem érted!- szólalt meg szinte már suttogva.

- Akkor magyarázd el!- léptem közelebb.

- Nem !- Mondta ellépve tőlem.

- Remek!- sóhajtottam- Akkor meg fejezd be az őrjöngést, mert a csapatod nem ezt érdemli!  Ó és még valami, jó lenne ha nem törnéd szét az öltöződ, mert elintézem, hogy ne kapj másikat.- mondtam és kiléptem az ajtón.

Lehet, hogy nem így kellett volna beszélnem vele, de szerintem nincs rendjén az, ha ő ideges a csapata issza meg a levét, amúgy meg nem képes velem normál ember módjára kommunikálni , szóval remélem vissza vesz az arcából. Visszaérve mondtam Sarahnak, hogy megnyugodott és vissza indultam a szobámba. Kiment a fejemből, hogy ma lesz az a vacsora amit Zack szervez, úgyhogy szűken másfél órám volt elkészülni.  Végül egy testhezálló kék ruhát vettem fel, egy egyszerű conversel. Be kell valljam sosem szerettem a magassarkúkat. Úgy beszéltük meg Isaval, hogy nálam találkozunk, pár perc múlva hallottam is a kopogást. Amikor meglátom Isat mindig kicsit visszaesik az önbizalmam egyszerűen ragyog, mintha nem is volna túl egy szakításon. Persze nem vagyok írigy nagyon örülök neki, hogy ilyen gyönyörű és erős. Hívtunk egy taxit és 10 perc múlva ott is voltunk a megadott címen. Belépve a helységbe hosszú asztalok tárultak elénk, mindegyiken névtáblák helyezkedtek el. Megkerestük a sajátunkat és szerencsénkre egymás mellett ültünk, de amikor megláttam a másik oldalamon Lando nevét görcsberándult a gyomrom. Viszont Lando másik oldalán Carlos neve szerepelt. Isanak is megmutattam és valami átsuhant az arcán aztán vigyorogva megszólalat.

- Biztos Lando hívta meg!- vonta meg a vállát.

Lando Norris

Ahogy beléptünk az ajtón megpillantottuk Isat és Madisont, ahogy valami palikkal dumáltak. Megfeszített állkapoccsal néztünk egymásra és indultunk el feléjük. Odaérve a félkarral átkaroltuk őket és szerintem megértették a palimadarak, hogy mit akarunk mondani és elköszöntek tőlük. Madie amint elmentek lelökte a kezemet a derekáról.

- Ez még is mi volt?!- kérdezte feldúltan.

- Szerintem világos !- mosolyogtam rá.

- Igen nagyon világos, nem mondod el mi a fenéért nem vagy hajlandó beszélni velem, de ahogy ismerkedni próbálnék elrontod!

- Madie kérlek beszéljük meg!- nyúltam a karjáért.

- Nekünk nincs miről beszélnünk! Önző vagy Lando Norris!- mondta és egy könnycsepp folyt le az arcán.

Még soha nem éreztem ennyire a padlón magamat, fájt amit mondott, de mégjobban fáj, hogy teljesen igaza van. Ez nem mehet így tovább vagy el kell felejtenem vagy térden állva kell esedeznem a  bocsánatáért, de ez egyikőnknek sem jó. Egész vacsora alatt őt figyeltem és sokszor észre is vette és rosszallóan rázta a fejét majd elfordult. Carlos végig mesélt valamit, de szerintem ő is tudta, hogy nem figyelek rá.

- Gyere haver menjünk!- mondta amikor már szálingóztak az emberek. Beültünk a McLarenembe és csak néztem magam elé nem tudtam mit csinálok. - Na jó én vezetek!

- Kösz!

- Megígérted, hogy nem iszod le magad és ennek érdekében bármit megteszek! Amúgy meg természetes!- mondta és elindította az autót én pedig csak bólintottam egyet. Carlos előtt nem rejtem el az érzéseimet, ő legalább meghallgat.