Száguldás és Szerelem

16.rész

Madison Walker

Végre hazaértem Wokingba és egy óriási alvás után az első dolgom az volt, hogy megnézzem a telefonomat, árgondolva nem kellett volna.

Lando Norris: Tudom, hogy most nagyon utálsz, de helyre szeretném, hozni azt amit elrontotttam. Egy vacsora mellett esetleg elmagyarázhatnám mitörtén pontosan. Nem várom el, hogy válaszolj, elküldöm a címet.

Nem akartam visszaírni, sőt elmenni sem, de nagyon érdekel, hogy ki vagy mi az ami miatt nem állt velem szóba. Az egyik oldalam még mindig borzasztóan haragszik rá, a másiknak viszont iszonyatosan jól esik, hogy végre a régi Lando beszél vele. Egész nap nem foglalkoztam a témával, úgy akartam eltölteni egy napot, hogy nem gondolok Landora, és mennyire jó volt. Este viszont komoly dilemmába ütköztem, még mindig nem voltam 100%- ig biztos abban, hogy elmegyek, de végül addig gondolkoztam, hogy már kész voltam és már nem lett volna értelme nem elmenni. A ház előtt egy taxi dudált, gondolom ez Lando műve. Az étterem még csak nem is a város közelében volt, hanem Bristolban. Bármennyire is jól esett amit most azért tesz, hogy helyre hozza a dolgokat, kicsit furcsa volt, lehetett volna azért közelebb is az az étterem. Az ajtóban Lando állt egy fekete ingben ami nem volt teljesen begombolva, akármennyire is utálom még mindig rohadt sexy.

- Már azt hittem nem is jössz!- mondta vigyorral az arcán.

- Hidd el nem volt ez olyan kizárt!- szúrtam oda.

- A lényeg, hogy itt vagy!- nyitotta ki az ajtót. - Merészkedtem rendelni valamit amíg megjössz!- mondta és egy tálra mutatott ami tele volt rákkal, kagylóval, stb-vel.

- Nem ettem még ilyen luxus helyen!- ültem le. - Szóval, mostmár elmondhatod az egész storyt!

- Ezért jöttél el igaz?- kérdezte amire csak hallgattam.- Hát jó, szóval van egy exem, Carmen. Őrült a csaj és azt mondta, szakítsam meg veled a kapcsolatot először nem fordítottam rá túl nagy figyelmet, bár a veszekedéseink egy része ez miatt volt! Aztán mondta, hogy csinált rólunk egy képet és, ha nem teszem amit mond akkor kikerül, én elvesztem a karrierem, te pedig kellemetlen szituációba keveredsz, tehát ezért nem szabadott beszélnünk, nem rég azt mondta, hogy jöjjünk újra össze, erre már egy jó pár napja nem válaszoltam és kezdem azt hinni, hogy az a kép nem is létezik!

- Lando ezt elmondhattad volna nekem, megoldottuk volna eggyütt!

- Féltem, hogy megtudja és tényleg kiteszi azt a képet, na meg a reakciódtól is tartottam!- sütötte le a szemét, mire átültem a másik oldalra és szorosan megöleltem.

- Már azt hittem undorodsz tőlem!

- Majom vagy! - mondta mire elröhögtem magam- De komolyan, hogy juthat ilyen az eszedbe?

- Hát már meg ne haragudj, de ha semmilyen módon nem akarsz velem beszélni, akkor igen felmerül egy-két ilyen gondolat! - ültem vissza a helyemre.

-Ígérd meg, hogy nem gondolkodsz többet ilyenen!

- Ígérd meg, hogy többet nem veszel velem össze!

- Ígérem!

Végre sikerült kibékülnünk és úgy gondlom, hogy ezzel egy ideig meg vagyunk. Mivel ez egy elég luxusnak mondható étterem a bor sem maradhatott el. Lando ragaszkodott, hozzá mind közül a legdrágábbat kérjük, ha nem csal az emlékezetem, akkor el is fogyott pár üveggel, emiatt szégyellem is magam. Nem szoktam inni csak alkalmanként, de akkor sem sokat és szerintem a harmadik pohárnál abba kellett volna hagynom, de úgy elmerültünk a beszélgetésben, hogy észre sem vettem magam. Akkor kaptam észbe amikor forgott velem a világ és fizetésnél vagy négyszer jött rám a rosszul lét. Én erősködtem, hogy haza megyek egyedül taxival, de Lando feldobta a csodálatos ötletét miszerint alhatok nála, esküszöm, hogy nem akartam bele menni, de hajthatatlan volt.

Éppen a zuhany alatt állok és próbálok kijózanodni a víz hatására, de nem megy ki belőlem. Fél óra után hagytam az egészet és inkább próbálom befogni, nehogy olyat mondjak amit nem kellene. Természetesen nem terveztem vissza venni azt a kényelmetlen farmert és a felsőt, ezért Lando hat számmal nagyobb pólóját kaptam meg. Kilépve a fürdőszobából égett szag csapta meg az orrom.

- Mi ez? - kérdeztem miközben újra elkapott a szédülés és le kellett üljek a kanapéra.

- A vacsoránk!-szaladt a sütőhöz Lando.- Lett volna!- javította ki magát.

- Várj csak segítek!- próbáltam felállni, de nem igazán sikerült

- Ülj vissza majd rendelek valamit!- mondta és hozott egy pohár vizet, majd lelült mellém.- Hát legalább kiderült, hogy nem vagyok nagy szakács!- erre a kijelentésre kitört belőlem a röhögőgörcs.-. Nem nevet együtt érez!- mondta és elkezdett csikizni ami aztán addig fajult hirtelen alatta találtam magamat.- Sajnálom, nem kellett volna!- szabadkozott.

- Nem, nincsen semmi baj!- suttogtam és a szája olyan közelt volt, hogy kiabált azért, hogy letámadjam. Kis idő múlva arra eszméltem fel, hogy mindketten hiányos öltözetben vagyunk.

- Biztos vagy benne?- kérdezte halkan.

- A legbiztosabb!- suttogtam a nyakára.