Száguldás és Szerelem

14. rész

Madison Walker

A legrosszabb az egészben, hogy az időt sehogy sem lehet lelassítani. Mindent megpróbáltam, hogy ez a nap ne jöjjön el, sosem utáltam a pénteket annyira, mint ebben a pillanatban. A bőröndbe inkább csak beledobáltam a dolgok felét, minthogy pakoltam volna. A bőröndbe dobálás után úgy nézett ki a szobám, mintha a 3. világháború tört volna ki ott. Végig csattogtattam a bőröndöt a lépcsőn és beültem a taxiba, még csak korán reggel volt, de már eszméletlenül pörgött az agyam. A létező összes forgatókönyv lejátszódott a fejemben. A kibékülünk újra és eljátszuk ezt mégegyszer-től a szellemként sétálunk egymás mellett-ig. Nagy valószínűséggel a második opció a nyerő.

Felüdülés volt a fülledt repülőből kiszállni az ázott reptér aszfaltjára. Imádom az esős napkat, de a mait átkozom. A csapat volt olyan kedves, hogy mindenkinek foglalt szobát, az enyém Landoé mellett van. Milyen meglepő! Kipakoltam, aztán mentem is pályára, soha nem jártam még itt. Az egyetlen futam ahol jártam az is Monacoban volt. Időközben összefutottam Sarahval és közölte, hogy mondjam Landonak, hogy menjen el futni. Akár mennyire akatam ellenkezni, nem akarom, hogy Lando miatt menjen tönkre az életem. Gondolom az öltözőjében van szóval megkerestem az ajtót amin a neve szerepelt és bekopogtam, pár másodperc múlva egy gyere hangzott el. Belépve az ajtón láttam a meglepett arcát, de nem szólalt meg.

- Sarah mondta, hogy menj el futni!- mondtam elcsukló hangon.

Bólintott egyet és elment előttem, percekig csak bámultam utána. Ez rosszabb volt, mint ahogy elképzeltem, soha nem láttam még ilyen érzelem mentes és üres tekintettel nézni rám, még csak meg sem szólalt. Legalább nyertem egy kis időt, amíg fut, úgysem kell vele lennem. Próbáltam lelkileg felkészülni az elkövetkezendő 3 napra, de igazából az elkövetkezendő néhány évre. Azt gondoltam ez lesz az álom életem, egy forma 1-es csapatnál dolgozni, de most mégis átkozom magam, hogy ezt választottam. Nem mondom azt, hogy Lando hibája az egész, én voltam hülye és nem vettem észre, hogy ugyanazt játszuk el mindig. De nem panaszkodom, még mindig jobb, mint a szobámban poshadni vagy egy irodában ücsörögni. Amíg éppen nem zaklat senki vagy nem akar egy riporter sem szétszedni, gondoltam felhívom Isat, úgy is régen beszéltünk.

- Szia!- mondta kicsit rekedtes hangon.

- Szia! Baj van?

- Szakítottunk Carlossal!- mondta és a hír hallatán lesokkolódtam.

- Neee! Ez most komoly?

- Igen! De most nem tudok beszélni, de holnap találkozhatnánk !

- Jó ötlet!

Miután leraktuk csak akkor jöttem rá, hogy sok fontosabb dolog is van az én problémáimnál, és nem helyezhetem őket előtérbe az egyetlen barátnőmnél. Igen tényleg fáj, hogy ez nem jött össze Landoval, de valahogy tovább kell lépni és más dolgokkal is foglalkozni.

Miután Lando visszajött a futásból közölte, hogy megy szimulátorozni, így legközelebb csak a rajtrácson látom. Egyépként jók voltak a szabadedzések, tudták feszegetni a határokat és felmérni a pályát. Zack azt mondta, hogy futam után szeretne egy összejövetelt a csapat minden tagjának, amolyan vacsora szerűséget.Igaz, hogy azt mondta, hogy csak a csapatnak szól, de szerintem nem bánja, ha Isat is meghívom. Amúgy is kijön Landoékkal és legalább kikapcsolhat egy kicsit. Funfact, hogy Isa amúgy is Barcelonaban van.

Másnap reggel amikor kiléptem a hotel szoba ajtaján nem sokkal később Lando is ugyanezt tette. Kínos egy pár másodperc volt az biztos. Egy jó reggeltel letudta az egészet és futó léptekkel sietett el mellettem. Kíváncsi vagyok mikor tervez velem normális ember módjára beszélni és nem csak rövid egy szavas mondatokban.

Lando Norris

Igyekeztem minél korábban felkelni, hogy ne találkozzak össze senkivel, ennek ellenére pont összesikerült futnom Madisonnal. Most pont ő az akivel egy cseppet sem akartam beszélni, de tudom, hogy elkerülhetetlen lesz. Még mindig nem válaszoltam Carmennek és még mindig nem kaptam semmilyen fenyegető üzenetet és már kezdem azt hinni, hogy nem is létezik az a kép. Sőt már azon is gondolkoztam, hogy kezdek bedilizni és nem is beszéltem vele, bár azért elég hihetetlen lenne.

ki kell tisztítanom a fejem, mert már kezdek begolyózni ettől az egésztől. Nem is értem, hogy tegnap, hogy nem csaptam oda az autót a falhoz. Úgy terveztem, hogy minimum egy 4km-t fogok futni, de már a felénél éreztem, hogy ez nem fog menni. Kibírtam volna, de semmit nem utálok jobban a futásnál, ezért már az a 2km is sok volt.

Tegnap beszéltem Carlossal es elmondta, hogy szakítottak Isaval, szóval gondoltam elhívom arra a vacsora szerűségre, legalább lefoglal az 1000 éves vicceivel.