Te vagy az igazi

7. rész

Miután Tom kiment a szobából boldogan feküdtem be az ágyamba. Lehet, hogy nekem így lenne a jó? Nem kéne távolságot tartanom, hisz vele érzem magam boldognak. És ez így jó. Szükségem van rá. Végre van egy ember akiért érdemes élnem. Legördült egy boldog könnycsepp az arcomon, majd mosolyogva nyomott el az álom.

***

Napjaim unalmasan teltek. Ugyanolyanok voltak mégis boldognak éreztem magam. Viszont egyre stresszesebbnek, hiszen holnap indul a gépünk. Először Los Angeles be utazunk. A fiúknak lesz ott két szabadtéri koncertjük. Csak egy bőröndömbe sikerült bepakolnom, mert annyira volt időm. Mindig stresszeltem amiatt, hogy valamit itt hagyok. Mondjuk nincs is olyan sok dolgom és lehet elég lenne egy bőrönd, de mégis. Emberből vagyok na.

Gustavval beszéltem, mert észrevette, hogy már nem is tartok távolságot köztem és Tom között. Kérdezte, hogyan érzek és én válaszoltam. Nem mondtam, hogy szerelmes vagyok mert nem. Vagyis nem tudom. Kedvelem. De egy hete ismerem csak. De mégis sokkal boldogabb vagyok vele. Nem tudom mi történik..
Gustav nem lett dühös. Mondjuk miért is lett volna? Örült, hogy boldog vagyok. Mint egy igazi barát. Nagyon megkedveltem, de persze nem csak őt. A többiekkel is szuperül kijövök.

-Y/n!!- Kiabálta Bill teljes hangerőjén a nevem a szobájából kizökkentve ezzel a gondolataimból.
-Hmm?
-Gyere mááár.
-Megyeeeek. -Letettem a kezemben lévő melltartót amit készültem elrakni.
-Mit vegyek fel holnap? Ezt vagy inkább ezt?- Kérdezte már akkor amikor alig nyitottam ki a szoba ajtaját.
-Most tényleg ezért hívtál? Ez olyan életbevágó?
-Igen az! Na szóval?
-A másikat.

Mutattam rá a szürke pólóra és a zöld cargo nadrágra.

-Uhuu jó választás.
-Na én mentem jóéjt!
-Még nincs is késő. Gyete segíts egy kicsit.
-Azt mondod? Este tíz óra van és holnap korán megyünk. Na jóéjt.
-Jóéjt.- Mondta búslakodva Bill.

Visszamentem a szobámba és egy Tom várt engem aki közben nézegette a fehérneműimet amit akkor akartam elpakolni a bőröndömbe amikor Bill megzavart.

-Szia nagylány. Már vártalak.
-Látom tetszik a melltartóm.- Nevettem fel kicsit.
-Igen, de jobban tetszene ha rajtad látnám.- Kacsintott mire én csak a szemeim forgattam.
-Miért jöttél?
-Csak látni akartalak.
-És ennyi? Már láttál.- Nevettem.
-Meg azért, hogy megkérdezzem várod már-e a közös szobánkat a közös ággyal.
-Te mekkora egy hülye vagy.- Vágtam hozzá nevetve egy párnát.-Perversz állat vagy Tom Kaulitz.- Tettem hozzá.
-Meglehet Y/n. Meglehet.-Jött közelebb.
-Tom.-Suttogtam bele már az arcába.
-Igen hercegnő?- Suttogta oda nekem.

A hangjától libabőrös lettem. A lehellete sokáig égette arcomat. Ajakpiercingjét tökéletesen világította meg a hold fénye abban a sötét éjszakában.
A következő másodpercben megszakítottam a közöttünk lévő távolságot és rátapadtam ajkaira. Tom is úgy csókolt, mint aki attól fél elvesznek tőle.
Lihegve válltunk el egymástól.

-Sze-.
Hagyta abba Tom azt amit elkezdett.
-Hm?
-Jóéjt nagylány.- Mondta majd ott is hagyott a sötétben.

Elpakoltam a maradék cuccaimat és lefeküdtem aludni. Elég hamar elnyomott az álom. Ez a franciaány mikre képes istenem.

***

-Jóreggelt kicsi.- Suttogta egy mély rekedtes hang a fülembe aki simogatta a vállam.

Tom volt az. Mellettem félig meddig feküdt az ágyon.

-Mmm.
-Kelj fel mennünk kell a reptérre.
-Tooom csak egy percet légysziiii.
-Nem lehet baba van negyed óránk elkészülni.

Baba??