Condominium [L.S]

54.

Végre Harry mellett ébredtem és arra, hogy simogatja az arcom. Álmosan rá néztem, szüntelenül vigyorgó arcára. 

-Jó reggelt! 

-Jó reggelt szerelmem! - Nézett rám csillogó szemekkel. Rég láttam ilyen boldognak. 

-Minden oké? - Kérdeztem kuncogva, miközben ülésbe tornáztam magam. 

-Persze! - Vágta rá.

-Mitől van ilyen jó kedved? - Másztam az ölébe.

-Először is attól, hogy végre veled lehetek.. Másodszor meg olyan jó álmom volt! -  Dőlt el velem az ágyon. 

-Mit álmodtál? - Kíváncsiskodtam. 

-Hogy van egy lányunk!

-T - tényleg? - Hebegtem. 

-Igen! Képzeld! Tejfölszőke haja volt és csodás kék szeme, mint neked! 

-Ohh.. Ez szuper! - Vágtam rá.

-Minden álmom egy gyerek! - Nyögött fel. Hát persze.. Az előző párom is azért szakított velem, mert kettőnk közül csak Ő akart gyereket.. -Milyen szuper lenne már! Csak képzeld el! Lenne egy kislányunk és egy kisfiúnk! Persze a lány jóval idősebb lenne.. A kislány lehetne Darcy, ha ez neked is megfelel, a kisfiút majd még kitaláljuk! - Mosolygott. És úgy tűnt, mint aki perceken belül végre is hajtja a tervét.

Már értem miért vagyok mindenki szemében egy csalódás. Első, és egyben utolsó fiú vagyok a családban. Csak húgaim vannak. Anyának is nagy csalódás lehettem. Apa amint megtudta, hogy meleg vagyok, kiakart dobni a házból, de anya nem engedte neki. Azóta is letagad. Anyának bár soha nem volt hozzám egy rossz szava sem, nyilvánvaló, hogy nem számított erre.

És hát a baba téma.. Az előző párommal volt köztünk 8 év. Ő volt 32, én 24. Korban vagyok, tudom, de nem érzem még, hogy készen állnék az ilyesmire. Egy gyerek komoly dolog. Nem akarom összetörni Harry szívét, de erre nincs jó válasz az én esetemben. Ha egyetértek vele, hatalmas hazugság lenne. Ha elmondom az igazat, az sem lenne jó ötlet. 

-Majd még beszélünk róla, okés? - Csókoltam meg gyorsan. 

-Neked is vannak ilyen álmaid? - Túrta hátra a hajam. Megfogott. 

-Hát.. - Nyeltem.

-Jól van! Nem faggatózok! - Ölelt magához. 

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem csalódok magamban. Akkor estem a legnagyobbat, mikor Lucas, az első szerelmem szakított velem. Elég sokáig magamba voltam roskadva, hisz Ő volt az első, akit szerettem, akibe szerelmes voltam. A 8 év korkülönbség miatt állandóan kicsinek éreztem magam mellette, viszont tudtam, hogy sosem érhetek fel hozzá. Kész férfi volt. Én mai napig csak egy ,,szánalmas, semmirekellő buzi" vagyok apám szerint. Ma sem tekintek magamra másképp, hisz hiába vagyok benne a korban, ha képtelen vagyok komolyabban elköteleződni. Egy kapcsolat tök okés számomra, de ha szóba kerül a család alapítás, elszaladok, esélyt sem adva a megpróbálásnak. 

Persze meglehetne beszélni ezt Harryvel, hogy nem állok készen még erre. Talán pár év kérdése. Harry miatt is szeretném megpróbálni és bizonyítani saját magamnak. Nem szeretném megbántani, viszont azt már nem bírnám ki, ha Ő is elhagyna. Elég hirtelen jöttünk össze és estem belé.. Ha Ő is elhagy, nem fogok többet reménykedni abban, hogy talán nekem is normális, szerető családom lesz. Mikor mesélte nekem csillogó szemekkel mit álmodott, felvillant egy kis remény számomra. 

De a csalódás és a bizonytalanság sokkal nagyobbnak bizonyult.