Condominium [L.S]

170. Harry

Jenny: Na, van többféle meghívó, de mit írjak rá?

Harry: "Sok szeretettel meghívjuk esküvőnkre.
Helyszín: Los Angeles, a házunk udvara.
Időpont: 16:00
Várunk esküvőnkön: Louis és Harry Styles-Tomlinson."

Jenny: Louis tudja már?

Harry: Ágyba reggelivel akarom kelteni, aztán, ha magához tért, akkor felvázolom a helyzetet. Remélem bele megy. Nem bírok már tovább várni.

Jenny: Szurkolok! Viszont, meghívóból ilyenek vannak, amik gyönyörűek és elfogadhatóak. Próbáltam a te fejeddel gondolkozni: Aranyozott, Ezüst, Rosegold, Fekete-vörös. (Képek)

Harry: De gyönyörűek!!!😍😍 Tudtam, hogy nem csalódok benned!

Jenny: 🥰❤️

Louis már javában forgolódott, így letettem a telefont és vártam, mikor nyitja ki a szemét. Két nyögés között rám nézett.

-Jó reggelt, hercegnőm! - Vigyorodok el.

-Jó reggelt! Hú, de vidám valaki! - Mászik rám egyből.

-Az vagyok és remélem az is maradok. - Nyelek egyet.

-Jaj.. Ez már nem tetszik.

-Igazából gondolkoztam.. - Erre szeme kidülled és benne félelem csillan. -Nem tudom te szeretnéd-e, de előre akarom hozni az esküvőt. - Egy pillanatra lefagy és elfelejt levegőt venni. Abban a pillanatban én is megijedek és átfut minden az agyamon: Már nem akar velem lenni; Már nem szeret; Nem akar esküvőt; Megijedt, hogy terhes és feladja a közös életünket.

-Hú.. Hát.. Nem is tudom.. Mennyivel előrébb?

-Egy hét múlva..

-És ma milyen nap van?

-Vasárnap.

-Az az egy hét az igen kevés felkészülni. - Mondja aggódva.

-Szeretnéd? Még mindig hozzám akarsz jönni? Velem akarsz maradni? - Mondom ki én hülye, ami csak az eszembe jut. Egy teljes percig pislogás nélkül rám mered, majd megrázza a fejét és nagy levegőt vesz.

-Ha van valami, amit nem kedvelek benned, az ez. Miért ne szeretném? Miért ne akarnék hozzád menni? Miért ne maradnék veled?

-Nem tudom.. Annyira félek, hogy történik valami.. - Sóhajtok. -Egyszerűen csak túl hülye vagyok..

-Ne gondolj egyből a legrosszabbra! Nem szabad rosszra gondolni. - Simítja kezét az arcomra, amitől megnyugszom. -Persze, hogy szeretném és persze, hogy hozzád megyek! Sokszor mondtam már, de sajnos nem vagyok olyan állapotban, hogy bizonyítsam feléd jelen pillanatban a szerelmemet, pedig tudod jól, hogy meggyőznélek. - Mosolyog. -Ha meggyógyulok, éjjel nappal a tiéd leszek.

-És én a tiéd. - Suttogom.

-Így van. Addig is, nem tudom meddig kell szenvednünk és meddig kell hülye helyzetbe hozzalak, de minden rendbe jön.

-Sosem hozol hülye helyzetbe! - Cseszem le.

-Ne haragudj a múltkori miatt. Még mindig nem bírom elfelejteni.. - Néz le az ölébe.

-Nem kell mindig a toppon lenned! Főleg ebben a helyzetben!

-Tudom, csak szar érzés, hogy elhatározok valamit, amit nagyon akarok, aztán abbahagyjuk, mert épp ez, épp az a bajom.. - Forgatja meg a szemét.

-Ki mondta, hogy minden rendben lesz?

-Én. - Nyög fel.

-Akkor úgy is lesz! - Ölelem magamhoz és akkorát csókolok a feje búbjára, hogy a cuppanástól megfájdul a szám.

-Hé, az agyam még hagyd a helyén! - Nevet fel.