Condominium [L.S]

180.

Jackkel újra közel kerültünk egymáshoz. Mondjuk úgy nem nehéz Jack nyakában lógni, miután feljöttek az emlékek.

Judyval át beszéltük, hogy mi történt velem azóta, mióta nem találkoztunk. Volt nevetés, sírás, mondanom sem kell.

-Elmegyek pisilni! - Állok fel hirtelen, ámde megingok.

-Elkísérlek! - Fog meg Jack és a wcre visz.

-Nem szeretnél nálam aludni? - Simítok végig a mellkasán. Farkasszemet nézünk és mire az alhasához érne a kezem, megfogja azt, majd egy gyors mozdulattal a mellkasához rántja.

-Szívesen nálad alszok. - Nyalja meg a száját és egy pillanatra szeretném azt hinni, hogy Harry áll velem szemben.

-Nagyon helyes! - Harapom be a szám.

-Pisilj Loueh, aztán menjünk hozzád.

Loueh.

Gyorsan kipisiltem magam, elköszöntem Judyéktól, bepattantunk a kocsiba és meg sem álltam a házamig. Harry házáig.

Jack segített a kulcsokkal és mikor beléptünk a házba Niall már az előszobában állt.

-Uh! Haza hoztad? - Vigyorog Niall.

-Hülye lettem volna, ha nem! - Motyogom, ahogy elballagok mellette.

A cipőmtől és a ruháimtól megszabadultam, mindent úgy dobáltam össze vissza, mintha az magától a helyére pottyanna.

Befészkelődtem a kanapéra, mikor a srácok mellém ültek.

-Azon gondolkoztam, hogyha már ilyen jókedved van és itt van Jack is, elmehetnénk buliba. - Veti fel az ötletet Niall.

-Mehetünk! - Állok fel hirtelen, de ismét megingok, ám Jack karon ragad. Érzem a belőle áradó hőt. Szeretnék melegséget érezni végre..

-Holnap nem lenne jó? - Kérdezi Jack és ekkor felcsillan a szemem.

-De!

Elkezdtem felhúzni az emeletre.

-Mit is csinálsz most pontosan? - Kérdezi értetlenül, de annál inkább kíváncsian.

-Hát.. - Behúzom a szobába, becsukom az ajtót és megcsókolom. Viszonozza is, viszont rá nem sokkal elhúzódik.

-Lou.. Ez.. - Ingatja a fejét és én azonnal megbánom.

-Ne haragudj.. - Ülök le az ágyra.

-Megértelek, tényleg.. De..

-Nem vagy meleg. Tudom! - Válaszolok a kelleténél kicsit hangosabban. Mellém ül, felém fordul, majd megfogja a kezem.

-Tudod - néz rám -mikor egy iskolába jártunk és bevallottad nagy nehezen, hogy meleg vagy, csodáltalak. Csodáltam, hogy megnyílsz nekem. És miután annyi időt töltöttünk el együtt, valami megmozdult bennem. Elkezdtelek nézni, úgy igazán, minden vonásodat szemügyre vettem és te vagy a legesleggyönyörűbb ember a világon. Megfogalmazódott bennem, hogy akárki is legyen a párod, kurva szerencsésnek mondhatja magát. - mosolyog -Mikor nálam aludtál, annyiszor át akartalak ölelni, annyiszor a nyakadba akartam bújni, meg annyiszor meg akartalak csókolni. Tudom, hogy szerelmes voltál belém, hisz úgy csillogott a szemed és úgy elpirultál, mikor elidőzött rajtam a tekinteted! Szerencsésnek éreztem magam, de tartottam magam ahhoz, hogy barátok vagyunk és mivel akkoriban csakis egy éjszakára vállaltam bárkit is, téged nem akartalak kitenni ennek. Nagy nehezen vissza fogtam magam, de ezekután akárhányszor megláttalak úgy forrt bennem a vágy, hogy az elmondhatatlan! - sóhajt -A bulikban -kuncog -mivel mindig úgy leittad magad, hogy nem emlékeztél rá, hibásnak éreztem magam a következő nap, hisz azon az éjszakán annyiszor csókolóztunk, hogy megszámolni nem bírom! Úgy elmondtam volna! Viszont, bennem volt az is, hogy ezzel méginkább reményt keltek benned. Tudod milyen vagyok, ha gondolok egyet, lezárok mindent, ettől féltem nagyon. Sokszor elgondolkoztam rajta, hogy mi együtt, de féltem attól, hogy egyszer csak eldoblak, aztán a fejedhez vágom, hogy barátok vagyunk. - egy kis csend után folytatja: És most megkerestelek. Megkerestelek a hírek miatt és annyira örültem neked! Aztán veled együtt sírtam. Mi ilyenek vagyunk: ha szenvedsz, veled szenvedek, ha nevetsz, veled nevetek. Most lehetnék annyira fasz, hogy kihasználom a helyzetet, de tudom azt is, hogy Harryvel nincs vége. Harry vissza fog jönni! Most nem hiszed el, de, ha megjelenik az ajtóban, tudni fogod, hogy amit egymás iránt éreztek, igenis valóságos és nem halhat meg. Nem szűnhet meg az a fajta szeretet, amit a szemében láttam ma. Az ő szeretetéhez nincs fogható! Te is halálosan szerelmes vagy belé, látom. - vigyorog -Nem tudom mennyi ideig lesztek külön, de azt igen, hogy vissza jön. Vissza jön hozzád, mert a világot jelented neki. Vissza jön, mert te vagy a világ. A világ, ami nélkül nincs élet. Hisz tudod: kéz a kézben, csak veled élet.