Condominium [L.S]

171.

Már javában a hét közepén tartottunk, amikor Harry a konyha asztalhoz húzott.

-Na, szeretném, ha kiválasztanád a meghívót. - Elém tol négy lehetséges opciót.

"Sok szeretettel meghívjuk esküvőnkre.
Helyszín: Los Angeles
Időpont: 16:00
Várunk esküvőnkön: Louis és Harry Styles-Tomlinson."

Volt aranyozott, ezüst, rosegold, fekete-vörös.

-Eddig a színkombináció fehér-arany és a vörös.

-Hát, akkor legyen a rosegold. - Gondolkozom. -Csak hogy eltérjen.

-Jó! - Elő kapta a telefonját, gyorsan írt valakinek, majd újra rám figyelt. -Milyen öltönyt szeretnél? Fekete vagy fehér?

-Fehéret. - Szögezem le.

-Legyen valami extra vagy szokásos?

-Jó a szokásos. - Bólogat és ezt is jegyzeteli.

-A többit meglepetésnek szánom. - Vigyorog.

-Sok vendég lesz? - Érdeklődöm.

-Akik fontosak, itt lesznek.

És még mindig nem fogtam fel. Álmaimban sem mertem volna gondolni, hogy a lépcsőházban ülő srác a férjem lesz és a gyerekem apja. Már az első pillanattól fogva belé szerettem.  Magával ragadott az érzés és úgy lőtt ki, mint egy rakétát. A becsapódáskor szét áradt bennem a felismerés: belészerettem. És most, az esküvőnket tervezzük. Ha Harry nem lett volna, már a hajánál fogva rángattam volna ki a csajt az akkori munkahelyemről. Ahogy erre gondolok, csak úgy nő bennem az érzés és szívesen vissza mennék arra a helyre, hogy véghez is vigyem.

-Ez tényleg megtörténik? - Mondtam hitetlenkedve.

-Megtörténik! - Néz rám csillogó szemekkel. -Csak úgy betoppantál az életembe és még mielőtt túl késő lett volna, magammal rántottalak.

-Micsoda hős vagy! - Mászok az ölébe.

-Ugye? - Vigyorog büszkén.

-El ne szállj! - Nevetek fel.

Lágyan megcsókol és én életre kelek. Csipőm csak úgy mozog az ölében.

-Ki akarod készíteni apucit? - Harapja meg a szám, mire én felnyögök.

-Ki akarlak készíteni, apuci!

Fenekembe markol, majd elkezdi csókolgatni a nyakam, mire én hátra hajtom a fejem és úgy nyöszörgök, mintha most csókolna először.

-Hol legyen a nászutunk? - Nyom magához, mire felnyögök.

-A hálószobában, apuci.

-Ohhh tényleg? - Mozgat tovább magán.

-Uhm.. - Harapom be a szám. -Nincs értelme elutazni, ha éjjel nappal csak dugni fogunk. - Túrok a hajába, mire állatiasan felmordul.

És persze mi zavarhatná meg a meghitt pillanatot, mintsem az a kurva csengő..

-Ne nyisd ki! - Szorítom magamhoz, miközben gyorsabban mozgok rajta.

De aztán megint megnyomják a csengőt.

-Bocsi bébi, ha nem nyitom ki, akkor reggelig csengetni fognak. - Húzza el a száját, majd ad egy csókot, megigazítja magát a nadrágjában és az ajtóhoz siet.

Én addig a nappaliba megyek és csak úgy pörögnek a fejemben a képek. Akarom Harryt. Akarom őt!

Az ajtó nyílik és csak a beszélgetést hallom.

-Szia Hazz. - Köszön egy nő. Talán az anyukája? -Nem tudom, hogy megismersz-e, de Jessica vagyok.

Néma csend borul rájuk, mire Harry felsóhajt.

-Tudunk beszélni?

-Nem. - Jelenti ki.

-Nem vagyok egyedül! - Erőlködik a nő. Erre megint egy nagy csend, majd megszólal egy kislány:

-Szia! Te vagy az apukám?