Condominium [L.S]

177.

Miután sikeresen el bújtam egy ablak mellett, kezdtem le nyugodni. A szemem sarkából figyeltem, mikor lépnek le Harryék és végre mikor toppan be Jack.

A pulthoz ültem, ami most üres volt. Mindenki asztalnál ült, fura, hogy a pult nincs tele.

Az egyik lány kinézett az ablakon, majd felkiáltott:

-Az ott Harry Styles?! - Erre, akit csak láttam, az ablakhoz szaladt, amit az ajtó követett. Harry napszemüvegén keresztül láttam, hogy kidülled a szeme. Miután felfogta mi történik, felkapta Cindyt és a kocsihoz rohant. Mielőtt körbe állták volna a lányok a kocsit, Harry úgy elhajtott, hogy a gumi nyoma ott maradt a betonon.

Nyugodt és csalódott vagyok egyszerre. Miért nem kapott a nyakába? Talán hülyeség ezeken gondolkoznom, hisz túllépett és ez ellen én már nem tehetek semmit. Útjára engedtem, már nem szabad elállnom az előtte álló utat.

Miközben azon gondolkoztam, hogy Jack merre lehet, akkor robbant be az ajtón.

-Hú, szegény Harry! - Ül le mellém. -Ki volt az a kislány?

-Elmondok mindent, csak nem itt. - Néztem körbe, esélyes, hogy akadtak rajongók, akik nem jutottak ki időben a kávézóból.

Kikértünk két kávét, kétszer annyi croissant és útnak eredtünk.

-Hát az a kislány, Harry lánya volt.

Annak ellenére, hogy a cipőmet bámulom, miközben sétálunk, tisztán a szemem előtt van Jack arckifejezése. Úgy meglepődött, hogy megállt, így egyedül sétáltam tovább, csalódottan. Egyre rosszabb lesz, akárhányszor elmesélem mi történt.

-Na. Ne. Csináld. Ezt. Velem! Együtt voltatok ti? Vagy csak egy kaland volt..?

-Együtt voltunk. - Jelentem ki. Az már más Harry, hogy élte át és hogyan vélekedett erről.

-És hogy jöttetek össze? - Kérdezi még mindig döbbenten.

-Másfél évvel ezelőtt Havencrest-be költöztem, egy panelházba, ő a szomszédom volt, ha úgy nézzük.

És elmesélek mindent: hogy elvitt egy melegbárba, a sok bulit, a féltékenységet, az első szexet, a rózsaszínködöt, az egyedüllétemet, a szülinapomat mikor elutazunk és megkérte a kezem, a turnéja alatt történteket és így jól össze sűrítve tartok ott, hogy ma lenne az esküvő.

-Ma lenne az esküvő?!

-A csaj csakúgy beállított a gyerekkel. Harry megsajnálta, amit megértek, de.. Mindegy, ez történt, el kell fogadni. Egyszer minden jónak vége szakad. - Mondom ezt inkább magamnak, mintsen Jacknek.

-Azért ilyen hamar ne tegyél le róla! Ha szeret, vissza fog jönni! Rövidebb idő alatt, mint gondolnád! - És itt, az agyamba költöztette a reményt. Eddig csak vártam, de a remény a legrosszabb. A reménnyel túl könnyen be tudod magad csapni.

-Oh, nem mondtam a legfontosabb dolgot! - Az egész testem görcsbe rándul, ahogy felidézem. -Kibaszottul terhes vagyok. - Itt én állok meg és dőlök az egyik kirakat falának. Szomorúan nézem a betont, hisz ezekben a percekben, órákban, napokban Harryvel kéne lennem és boldogan várni a napokat. A napokat, ahol egyre és egyre nagyobb lesz a pocakom. A napokat, amikor rúg a baba.

Ehelyett itt vagyok az első szerelmemmel és neki panaszkodom az amúgyis szar életemről.

-Ha ezeket előbb mondod, abban a pillanatban eltöröm az orrát, az álkapcsát, mikor meglátom! Sőt, be is szakítanám az agyát, de az picit súlyos.

-Nem baj Jackie, ezt is megéltem. - Legyintek.

-Ez azt jelenti, hogy mindennap várnak LA legjobb szórakozóhelyei és még a nála is szexibb pasik! - Karol át. -Persze, ha fellángolt volna a szerelmed újból, ebben a fél órában, akkor itt vagyok szexi pasinak. - Kacsint rám.

-Mindig szerettem a vicceidet, de már kellemetlennek tartom. Mintha várnád, hogy újra szerelmes legyek beléd és összejöjjünk, holott, mindketten tudjuk, hogy erre sosem fog sor kerülni.

-És miért nem? - Kérdezi immáron kíváncsian.

-Már nem tudnék szerelmes lenni beléd, plussz, sajnos, nem vagy meleg. Pedig akár egy éjszaka mellett elmennék úgy sietősen. - Nevetek fel, mire ő vigyorogva néz. Szemét egy pillanatra sem veszi le rólam, szeme úgy csillog, mint a gyémánt. Mintha azt akarná sugallni: majd meglátjuk.