Condominium [L.S]

169. Harry

-Előre hozom az esküvőt!

-Mi? Louis is beleegyezett? - Ráncolja a homlokát Zayn. Szegény fel sem kelt, de már ilyenekkel basztatom.

-Nem mondtam még neki. De hát, mire várjak? Minden össze jött és terhes!

-Nem akarlak elkeseríteni, de ez nem minden esetben áldás. Ő férfi. Bármi történhet.

-Akkor is előre hozom az esküvőt.

-És mennyivel? - Gyújt rá.

-Egy hét múlva összeházasodunk. - Bólogattam megerősítve a gondolatom.

-Szóval mindent egyszerre össze akarsz hozni.. - Gondolkozik. -És ha megun? Ha veszekedtek és annyira elfajul, hogy szét mentek?

-Sosem fogjuk elhagyni egymást. Eddig, akármilyen hülyeséget csináltam, mindig kibékültünk.

-És ez az! Mindig hülyeséget csinálsz, de mindenkinél van egy határ.

-Köszönöm a megerősítést. Jobban fogok figyelni.

-Na ezt hagyjuk is! - Elnyomja a csikket, feláll a székből és ott hagy.

Zayn mindenben segít és támogat, viszont, mindig tudja, hogy igaza van. Bármilyen hülyeséget csinálok rám hagyja, szeretné, hogy tanuljak a hibáimból.

Épp ezért, hívni kezdtem Jennyt.

-Szia Harry! De jó, hogy hívsz! Mindent beszereztem, amit kértél!

-Tényleg? Ez szuper! Annyira imádlak! Figyelj csak... Meg tudnánk oldani, hogy egy hét múlva legyen?

-Egy hét múlva? A csapatom fele ér rá csak.. Nem kis dolog, amit kértél..

-Tudom, de már nem bírok várni! Kérleeek!

-Megpróbálok szerezni embereket. Mindenképp hívlak, ha meg tudom szervezni és akkor is, ha nem. Viszont! Ne éld bele magad! Bár neked hiába beszél az ember.. - Motyog.

-Köszi! Imádlak! - Nyomtam ki a hívást.

A kis vigyorgásom közepette, Louis kócos, kómás fejével találtam szembe magam.

-Kit imádsz? - Morogja, miközben törölgeti a szemét.

-Csak a nővéremmel beszéltem.

Ezt hallva megnyugszik és az ölembe fészkeli magát. A vállamra teszi a fejét és próbál felébredni.

-Annyira szarul érzem magam a tegnapi miatt.. Ne haragudj..

-Nem haragszom! - Ölelem magamhoz.

-Annyi mindent szeretnék, de aztán meggondolom magam... - Panaszkodik.

-És ezzel nincs is baj.

Egy kis csend után megszólal:

-Kisfiút vagy kislányt szeretnél jobban?

-Mindkettőt.

-Kislány jó lenne. Túl sokan vagyunk fiúk. Viszont, a fiúnak mégjobban örülnének. - Kuncog.

-Nem az a lényeg, hogy ők minek örülnének. Ha fiú, ha kislány, én imádni fogom. Imádni fogom minden percét.

-Most még ezt mondod, de a sok álmatlan éjszaka, a sok sírás, a sok pelus csere ki fog készíteni. Arról nem is beszélek, hogyha nagyobb lesz beszélni fog, vissza fog szólni. A rosszaságról sem beszélek. - Legyint.

-Túl lelkes vagyok?

-Csak tudom ezt Luckyról. Vigyáztam rá egy hétvégét és olyan boldogan adtam vissza az anyjának, hogy rendesen rosszul éreztem magam utána. Nagyon szeretem, de annyira ki tud készíteni! Pedig nagyon jó fiú, de neki is vannak rosszabb napjai..

Hát, ettől nem gondoltam meg magam kevésbé. Bármi lesz is a jövőben, boldogan fogadom az akadályokat és közben elmondok egy imát, amiért ilyen életem lehet.