Condominium [L.S]

168.

-Szívem, én annyira örülök! - Ugrándozik Harry.

-Igen? - Vigyorogtam.

-Igen! Annyira boldog vagyok! - Egy kis hatás szünet után folytatja: szóba álltál velem! Eljátszottad, hogy együtt vagyunk! Össze jöttünk! Össze költöztünk! Megkértem a kezed és te igent mondtál! Terhes vagy! - Fekszik le mellém. -Tudom mi a boldogság és te vagy hozzá a kulcsom. Veled tényleg minden, amire vágytam valóra válik!

-Ennek örülök, viszont, te keresztül húztad a számításaim.

-Miért?

-Nem akartam kapcsolatot, erre megjelensz a lépcsőházban. Nem akartam szerelmes lenni, erre megtörtént. Nem akartam gye.. - És itt gyorsan abba is hagyom, amit elkezdtem.

-Mindezek ellenére.. Bánod a dolgokat? - Néz rám.

-Akkor nem lennék itt veled! Ha te nem vagy, én egy magányos felszolgáló lennék még most is, aki egy nőt akar megverni a munkahelyén. - Közlöm komolyan, bár kinevet.

-Férfiként nem üthetsz meg nőt. - Ingatja a fejét.

-Azt mondtam volna, hogy nőnek érzem magam. Fifti-fifti.

-Rémes ötleteid vannak.

-Rémes tanácsaid vannak.

-Nem is adtam tanácsot.

-Csak leszóltad.

Harry örömbombája kifárasztott, így elaludtam:

-Jó reggelt, egyetlenem! - Csókolgat Harry.

-Apuci! Kelj fel és játszunk!

-Úgy bizony! Már megreggelizett a kis hercegnő. Érted sír, kemény két perce!

-Apuciiii!

Egy pillanatra kinyitottam a szemem, de vissza is aludtam:

-Loueh! Ó, istenem! Ne állj le! - Nyöszörgi Harry, miközben eszeveszettül lovaglok rajta.

-Mhm, apuci.. Kurvára hiányzott ez! Már nagyon szenvedtem! - Hajtom hátra a fejem.

Harry megfogott, lefektetett, és úgy kezdett el bennem mozogni, mint még soha.

-Gyerünk bébi, hallani akarom a hangod! Hallani akarom mennyire hiányoztam! - Vágja belém magát, ami következtében felordítok.

Most épp zenére keltem, de nem érdekelt, vissza akartam csöppenni az álmomba:

-Szeretlek! - Mondja Harry. Amint ez a szó elhagyja a száját, megjelenik mellette egy szőke hajú nő, és két szőke hajú kislány.

-Hiányoztál, apa! - Bújik bele az egyik.

-Szeretlek, apuci! - Szalad felém a másik.

És ezzel a lendülettel, Harry, a nő és a számomra ismeretlen kislány kéz a kézben elsétálnak.

-Hova megy apa, apuci? - Kezd el sírni a lányunk. 

Ennél a pontnál felriadtam.

Össze voltam zavarodva. Szomorú voltam, bánatos és kurvára felizgultam.

Kinéztem az ablakon, hogy legalább felébredjek. A többiek kint buliztak, de Harry csak ült.

Louis: Apuci.. Feljössz hozzám?

Amint megkapta az üzenetet, el is olvasta, vissza pötyögte a választ és szaladt is fel.

Harry: Siet apuci!

Várnom sem kellett sokat, kivágta az ajtót és végigmért.

-Ez most az amire gondolok?

-Ne gondolkozz, apuci.

Mint egy vadállat úgy ugrottam rá. Egyből letett az ágyra, lerángatta a gatyáinkat és bennem is volt.

-Kibaszottul akarlak!

Válaszul, a nyakába tettem a lábam.

-Ne kímélj! - Nyögtem.

Többet sem kellett mondanom.

Időközben azon kaptam magam, hogy a szőke hajú kislányon gondolkozom. Harryt "apának" szólította, engem "apucinak."

Majd bevillant a kép is, ahol Harry egy nővel és egy kislánnyal elsétál.

-Harry.. - Nyöszörgöm.

-Hm? - Néz rám.

-Ne haragudj, de fejezzük ezt most be. - Túrtam a hajamba, mire aggódva mellém feküdt.

-Mi a baj?

-Álmodtam egy-két dolgot és azon gondolkoztam, ne haragudj.

-Mesélj!

-Hát igazából az egyik álmomban épp felébresztesz és egy szép, szőke, aranyos, fürtös kislány engem apucinak szólít és azt akarja, hogy játszak vele. - Mosolyodom el.

-Egy szőke kis hercegnő? - Csillan fel a szeme.

-Igen.. Aztán volt a másik álmom.. - Nyelek egyet. Lélegzetvisszafojtva várja, hogy elmeséljem. -Azt, mondtad, hogy szeretsz, aztán egyszer csak megjelent melletted egy szőke nő, egy szőke lánnyal. A kislány azt mondta neked, hogy hiányoztál neki, erre, megfogtad a kezüket és elmentél. Viszont, volt egy lányunk, aki sírva szaladt hozzám, hogy hova mész..

-Ez nem fog megtörténni, de egy kislánynak örülnék! - Mosolyog.