Condominium [L.S]

178. Harry

Nem tudom leírni milyen érzés volt, mikor megláttam Louist, aki épp a kislányomat fogja és sugdolóznak. Cindy szemei csakúgy csillogtak, de azonnal el tűnt a csillogás, amint megszólalt az anyja.

Louis döbbent arca megmaradt bennem, főleg, hogy be pánikolva szaladt el. Viszont, végre láthattam azokat a gyönyörű kék szemeit, amiért az életemet adnám, és láttam magát Louist, akiért képes lennék embert ölni.

Abban a pillanatban, mikor megláttam, a szívem nagyot dobbant és úgy is ernyedt el. A tüdőmből kiszökött a levegő és lélegezni is alig tudtam. A világ hirtelen megszűnt és csak Ő volt.

Ő, aki viszonozta az érzéseim.
Ő, aki tényleg szeretett és feltétel nélkül megbízott bennem.
Ő, aki nem rejtegette az érzéseit és őszintén elmondta mennyire szeret, vagy épp mi esik neki rosszul.

Ő volt Louis.

Louis, aki érdeklődött felőlem, mikor a lépcsőházban ültem.
Louis, aki meg verne egy csajt, és ezzel magyarázná: én is nőnek érzem magam, fifti-fifti.
Louis, akinek úgy csillogott a szeme, akárhányszor meglátott.
Louis, aki minden szart elszenvedett miattam és én ezt észre sem vettem.
Louis, aki nekem adta magát.
Louis, aki megadta magát és belém szeretett.

Louis, az én ártatlan, jólelkű, egyetlen kis szerelmem. Az én Louisom.

-Apaa! Halihó-ó! - Legyezgeti kis kezét előttem Cindy.

-Hmm?

Még mindig a kávézót szugerálom, az összes ablakot végig nézem, de elbújt a falak mögött. A falak mögött, amit én kényszerítettem, hogy építsen fel. A falak, amik akár acélból is lehetnek.

-A legjobb barátomat keresed? - Kérdezi izgatottan.

-Igen. - Nyelek egyet.

Szépen lassan észbe kaptam és két kocsi között álltam, szinte már majdnem az úton. Jessica ismét a telefonját bújja, habár hadonászik a kezével, miszerint üljek már be abba a kurva kocsiba.

A kocsiba, ahol Louis ült velem. A MI kocsinkba. Nem a családom kocsijába.

Szépen be ültettem Cindyt a gyerekülésbe, bekötöttem és be szálltam én is. Jessica át rohant az úton és kivágta az anyósülés felőli oldalt, majd szinte beugrott a kocsiba.

Az anyósülésen ül, ahol az én egyetlenem is ült. Kurvára undorodom tőle.

-Mi van, Harry? - Kérdezi ingerülten, miközben engem néz. A nézése is undorító. A kinézete számomra hányingerkeltő. A hangja az, amitől bármelyik percben képes lennék öngyilkos lenni. Ez egy ördögfajzat. És mégis, a lányom a legédesebb angyal a földön.