Condominium [L.S]

174.

Csak néztem magam elé. Zayn idegesen járkált fel-alá.

-Nagyon durva voltam? - Kérdezi inkább magától, mintsem tőlünk.

-Ilyenkor nincs jó reakció. - Nyugtatja Liam.

-Hány éves a lány? - Néz rám.

-Fogalmam sincs, de tud beszélni.. Értelmesen.

-Akkor nem értem.. Be állítottak ide, aztán Harry lelépett.. Ha eddig nem volt mellette, most miért kell? Mármint, értem, de nem lehetett volna mondani a nőnek, hogy van valakije, új élete van, mindjárt itt az esküvője, segít a nevelésben, de nem költözik oda?! - Mérgelődik tovább.

-Nyugodjunk le mindannyian.. Ki találunk valamit! - Jelenti ki Niall, miközben elő vesz egy üveg vodkát és tölti kifele.

-Nincs igazam? - Folytat beszélgetést Liammel.

-De, igazad van.. Sajnos nem tudjuk mi jár Harry fejében, de őt sem érintette jól a váratlan felbukkanás.

-Ilyenkor nem egyből védekezni kéne, hogy van egy szuper élete, egy szuper fiúval?

-Nem tudjuk mi történt és kár ezen rágódni.

-Nem hívhatom már vissza, ugye?

-Nem, kidobtad, most ezt jónak érezzük, viszont, ahogy nő a feszültség úgy lesz egyre rosszabb.

Üresnek éreztem magam. Üresnek éreztem a házat, hiába, hogy itt voltak a fiúk. Harry elment és a legszomorúbb az egészben, hogy én pakoltam össze a cuccait.

Azzal nyugtatom magam, hogy nem ment volna el, ha másképp reagálunk és megbeszélünk mindent. Viszont, hiába lett volna sok szép szó, ha mindenáron elakart menni.

Zayn annyira kiakadt, hogy a pia sem tudta lenyugtatni, így Liam jobbnak látta haza vinni. Niall kijelentette, hogy itt marad velem, ide is költözik, amíg helyre nem jönnek a dolgok.

Így hát, drága szőke hajú barátom végig itta az estét, amikor is ránk szakadt a lelkizés.

-Olyan, mintha engem hagytak volna el.. - Sóhajt. -Pedig nekem a legjobb barátom volt.

-Sok mindent elnéztem neki.. Azt, hogy a munka fontosabb volt neki és mindennap vártam haza, de le se szart. És aztán, mikor jók voltak a dolgok, az élet elbaszódott.

-Minden jóban van valami rossz. - Mondja fordítva a mondatot és mégis ez jobban illik ide.

Minden rosszban van valami jó. Ez ránk illik.. A mindennapjaim szarok voltak, tele feszültséggel, kirohanással és aztán megláttam Harryt a lépcsőházban. Harry volt a jó. És megint minden rossz.

Minden jóban van valami rossz. Minden összejött. Minden jó volt, egészen addig, míg el nem ment.

Vajon el akart menni? Vagy azzal nyugtatta magát, hogy ott kell lennie?

Terhes vagyok. Ez volt a nagy álma, míg én hallani sem akartam erről. Miután megtudtam, hogy gyerekünk lesz, elfogadtam és izgatottan vártam az előttünk álló napokat, heteket, hónapokat, éveket. De Harry elment. Most már fele annyira sem vagyok izgatott, ennek ellenére várom az előttünk álló időszakot, mégha Harry nélkül is kell végig csinálnom. Sok mindent csináltam már egyedül, ez sem lesz akadály.

Akármilyen dühöt, csalódottságot is érzek, várom, hogy vissza jöjjön. Várom, hogy azt mondja: veled akarok lenni.

Aztán össze házasodnánk és szépen lassan ismét helyre jönne minden. Sajnos ezzel az a baj, hogy az élet nem tündérmese. Ó, pedig, ha lehetne három kívánságom, csak azt kérném, hogy Harry soha ne hagyjon el. Lehetek most akármennyire önző, csak így nyugszik meg a lelkem.

Előre félek a másnaptól. Mi van, ha soha nem jön vissza?

Elnézést kérek ezért a pár fejezetért. Azonban nincs happyend boldog pár nélkül! 😌
A napokban boldogan vettem észre, hogy első helyen van a könyv a LoveisLove kategóriában! Eddig, akárhányszor néztem, volt sokadik, hatodik, negyedik, második és mindig vártam az első helyet. Aztán hirtelen első helyezett lett. Annyira örülök neki! 😍😍🔥