Condominium [L.S]

176.

-Mit vegyek fel?! - Nézek a szekrényemre.

-Átlagos Louis akarsz lenni vagy inkább egy szingli, szexi Louis? - Néz rám Niall.

-Szingli? Jack nem meleg!

-Louis kibaszottul cuki Tomlinson! - Mondja ugrálva, miközben elváltoztatja a hangját.

-Szexi mély hangja van, éjfekete szeme, szexi tetkói! - Jelentem ki.

-Áh, szóval szexi, hm? - Húzogatja a szemöldökét.

-Mindig is az volt, az is lesz. Mindig annak gondoltam és annak is fogom.

-Ha nem dugtok én felakasztom magam!

-Állj le!

Előkaptam egy szokásos átlagos Louisos, fekete szettet. Majd, előkaptam egy fehér inget egy fekete nadrággal.

-Melyik legyen?

-Van napszemüveged vagy kamu szemüveged?

-Napszemüvegem van.

-Jó! Tudom! Imádni fogod! - Jelenti ki ordítva. -Legyen az ing! És az első kettő vagy három gombot hagyd szabadon!

Nagy nehezen felöltöztem és nem gomboltam be teljesen az inget. A nyakába tette a napszemüveget.

-Úristen, de szexii! Jó, menj a fürdőbe és borotválkozz meg! Ne szedd le teljesen! Legyél borostás!

Öt perc múlva ismét sikított.

-A kurva életbe! Kezdj a hajaddal valamit!

Szépen megfésülködtem és egy kis zselével át-át futottam rajta, hogy ne álljon szanaszét.

-Fodrászhoz kéne menned.. - Állapítja meg. -De nem baj! Kurva jól nézel ki!

-Oké.. Bőrdzsekivel vagy anélkül? - Kérdezem, de ez volt a legnagyobb hiba. Nem hazudok, ha azt mondom, hogy húzszor vettem le és fel azt a kurva dzsekit.

-Dzsekivel menő.. Ne vedd fel. - Hajítja el, majd annyi parfümöt fúj rám, hogy majd elokádom magam.

Hozzám vág befejezésképp egy fehér cipőt és kilök az ajtón.

Egy fekete Range Rover áll meg a ház előtt, amiből kiszáll és oda siet hozzám Jack.

-De jó látni, haver! Amint elnézem nem nőttél semmit! - Erre a beszólásra csak megütöm azt a kemény mellkasát. Uramisten, ezerszer jobban néz ki! Izmosabb..

-Téged is! - Nyögöm ki.

-Mehetünk? - Vigyorog rám és egyből bevillan miért voltam halálosan szerelmes belé.

-Kérlek! - A kocsihoz kísér és kinyitja nekem az ajtót.

-Beszállás! Tütűt! - Rikkantja, mint egy kisgyerek.

Abban a pillanatban, ahogy be ültem a kocsiba, egyből Harry jutott eszembe. Ugyanilyen autója van.

-És, hova megyünk? - Köszörülöm meg a torkom.

-Egy kávézóba. De ne aggódj, direkt olyanba, ahol tudsz enni is, ha éhes lennél útközben.

A figyelmességét egy mosollyal díjjazom és csendben maradok az út hátra lévő részében.

A kávézóból egy szőke hajú, gyönyörű kislány rohan ki, akit a szintén szőke anyja követ.

-Szívem, szállj be a kocsiba! Apa már ott vár! - De a kislány csak engem néz, így hát közelebb megyek hozzá, mire felnéz rám és angyali, ismerős hangon megszólal:

-Nagyon szép szemed van! - Tátja el a száját.

-Neked van a leggyönyörűbb, amit életemben láttam! - Bókolok vissza, de a szeme ugyanolyan, mint Harryé.

-Köszönöm! - Pirul el. -Leszel a barátom? - Jön még közelebb, a cipőnk szinte össze ér.

-Persze, hogy leszek! Egy ilyen álomszép kislánynak ki ne lenne a barátja? - Kérdezem hisztérikusan.

Két kicsi karját arnyosan felém nyújtja, így felveszem.

-Súghatok valamit? - Kérdezi ártatlanul.

-Bármit súghatsz!

-Te vagy az eddigi legjobb barátom! - Kuncog. -Ezt neked adom, jó? - Nyújt át nekem egy kis süteményt.

-Biztosan? És te mit fogsz enni?

-Van otthon csokim! - Mosolyodik el.

-Hát köszönöm. Nagyon jó barát vagy!

-Cindy, ne most pasizz! - Szól rá az anyja.

-Anyaaaaa! Nem jöhet haza velünk a legjobb barátom?

-Most nem szívem, de máskor szívesen. - Mosolyog rám a nő, de engem undor fog el.

Egy pár szót sutymorgunk Cindyvel, mire újból megszakít az anyja.

-Nézd csak, jön már apa! - Erre hirtelen a nő mutatóujja után fordulok, amit nem kellett volna.

Gyorsan leteszem a lányt, mire oda fut az apjához. Az apja, aki nem más, mint Harry.

Egy darabig nézzük egymást, mire gyorsan elköszönök a kislánytól és berohanok a kávézóba.