Önmagáért beszélő szivek

Reménytelenül elveszve

Ophilia és a főnix végre megtalálták az élelmüket, de a lányban valami még mindig nem tisztázódott.

-Figyelj csak! Még nem adtam neked nevet se. Elvégre mégsem élhetsz név nélkül. De vajon mi legyen? Most nincs semmi ötletem. Vagy várj! A Fióna szép, de nem illik rád. A Blanka egy másik ismerősöm neve. A Nórival nincs bajom csak hát... Mit szólnál a Farahhoz. Igen ez pontosan rád emlékeztet. Jó most már csak meg kéne tanulnod. Rendben. Figyelj Farah...- kezdte, de nem tudta befejezni, mert a kismadár a megnevezésre egyből felkapta a fejét. Ophilia hátra hőkölt, mert nem értette, hogy Farah, hogy hallgathat egyből erre a névre. Amikor valamennyire magához tért, megrázta a fejét és megpróbált magyarázatot találni az esetre, de mivel eddig csak mitológiai könyvekben olvasott a főnixekről betudta annak, hogy biztos csak gyorsan tanulnak.

Visszamentek a kis tisztás szerű fű tengerbe és Ophilia megpróbált találni egy hatalmas fűcsomót. Mikor meglátta odament és leszakajtott belőle pár szálat, majd elkezdett egy kis kosárkát fűzni belőlük, hogy a bogyókat és gyümölcsöket tudják valamiben tárolni. Már egész szép ''zsákmány,, összegyűlt amikor felbukkant a hold. Igen, megjelent a csillagos ég, mert itt fél óra ami az emberi idő szerint egy, vagyis itt gyorsabban változik a napszak. De ezzel önmagában nem is lenne baj, ha a hold nem korom fekete lett volna. Harmadik próbálkozásra sikerült vissza mászni a fára. A kezdődő szürkület hatására nem láttak túl sokat, így megpróbáltak kényelmesen elhelyezkedni és aludni. Alig tizenöt perc elteltével Ophilia félálmából riadt fel, mert a fáról, amin voltak, egy hatalmas reccsenéssel leszakadt egy faág, majd csattant a földön. Próbálta megnyugtatni magát azzal, hogy biztos csak képzelődött hiszen Farah továbbra is mély álmába szenderülve pihent. Viszont az i-re a pontot az tette, hogy az eseményeket egy éles sikoly is követte. És igen, ekkor már a kis főnix is felébredt, majd elkezdett kiáltás szerűen sírni. Csak úgy ponyogtak parányi szeméből a parázs cseppek. A lány félt, hisz nem ismerte az erdőt annyira, hogy ezt normálisnak titulálja be ezért már indult volna, hogy lemásszon a fáról, amikor is eszébe jutott, hogy eddig minden rossz dolog lent történt. Eltűnt a barátnője, megjelent a hang és ott találta azt a gyümölcsöt, amivel majdnem megmérgezte magát. Inkább odament a főnixhez és reménytelenül nézett rá, hátha észrevesz valami apró jelet, hogy most mit is csináljon, de semmi jelzés nem érkezett. Töprengett kicsit, majd letört egy faágat és a földhöz vágta. Semmi. Nem történt az égvilágon semmi. Nincs kisérteties hang, sikoly és semmilyen lény nem volt mégcsak a környékén se. Ezt látva a lány kicsit megnyugodott, majd óvatosan átkarolta az állatkát és kezében tartva lemászott a fáról, de sajnos hiba volt. A hátborzongató hang megszólalt, majd egy lila fa árnyéka emberi alakot öltött. Egyszercsak belekezdett monológjába, miszerint mennyire örül annak, hogy lejöttek, mert szereti a könnyű prédát, majd a fa viszanyerte valódi árnyékát, mert az ember alakja mostmár a növény kérgére vetült rá. Onnan egyet előre lépett majd egy fekete alak termett Ophiliáék előtt. A lány elkezdett hátrálni és még jobban magához ölelte Farah-t. A lény eltűnt. Már nem állt ott. Most már mögöttük volt. A kis főnixet kikapta a lány kezéből, majd egy fekete homályt hagyva maga után Ophilia elé került, de Farah nem volt nála. A lány elkezdett az ellenkező irányba futni, bár érezte, hogy egy árnyéknál nem fog tudni gyorsabban szaladni. Egy jó ideig nem adta fel, csak menekült miközben szemével az erdőt pásztázta, hátha ott van a kis barátja. Már teljesen kifulladt, amikor hátra pillantott és nem vette észre az elötte lévő fát. Olyan nagy sebességgel csapódott neki, hogy az ütközést követően menten elájult. Mivel nem volt eszméleténél az ezt következő eseményekből csak annyit érzett, hogy egy hideg kar megfogta az alkarját, majd húzni kezdte.

Egy idő múlva felébredt, viszont nem ott, ahol eddig tartózkodott. Egy sötét helyiségben találta magát, ahol öt méterenkét volt elhelyezve egy-egy petróleum lámpa. Ophilia felállt, majd elkezdte Farah nevét kiabálni, mert ha ugyanazon a helyen vannak, akkor remélte, hogy a főnix meghallja, de nem így lett. Az egész elkezdett visszhangozni, ezért inkább visszaült. Körülnézett, mert nem érezte magát biztonságban az egész helyiség közepén. Észrevett egy sarkot. A falnak a sarkát. A teteje kicsit szűkített volt, de az nem számított. Egy menedék. Jelenleg Ophilia minden álma. Elkezdett lépkedni a kinézett pont felé, mikor olyan történt amire nem számított. Az első megtett öt méter után az a lámpa ami mellett elhaladt kialudt. Ilyedten visszafordult, de nem tudott mit tenni. A lámpa, fényét örökre elvesztette. A következőnél mielőtt mellé lépett volna megpróbálta felvenni, de a tartó úgyanannyira forró volt mintha a kanócot fogta volna meg. Mivel megégette a kezét, eldobta, de véletlen maga mögé így az is kialudt. A háta mögül egy morgást hallott, így minden mindegy alapon elkezdett futni. Már az utolsó lámpánál tartott, amikor valami elkezdte visszahúzni. A lény a lábánál ragadta meg. Ophilia megpróbálta letolni a kézre hasonlító nyúlványt amikor már mindkét lába meglett fogva. Mivel tehetetlen volt, megpróbált a józan észre hagyatkozni. Végiggondolta, hogy ezelőtt egy árnyat látott. Árnyékot viszont csak akkor látsz, ha a fény úgy vetül és a mítoszokban az árnyak írtóznak a fénytől. Amint ezt végig gondolta, elkezdett kilengeni, hátha valamelyik petróleum lámpa fénye majd rávetül támadójára és akkor az elereszti. A műveletet el is végezte csakhogy ott hibázott, hogy aki a lábát fogta az nem egy árnyék, hanem egy őrző. Pontos neve nincs, csak anyit lehet róla tudni, hogy Rednolina védője. Igen, Ophilia itt van. Az árnyak poklában. Lehetséges, hogy ezért volt benne szorongó érzés az itt lét során. Visszont a terv első fele ezért nem jött be. Mert amikor az őrzőre ráömlött a fénytenger nem tűnt el, csak kirajzolódott az alakja. Öt szempár amiből csak úgy kitüremkedtek a vörös erek, hat szőrös kar, amin nyolc éles szürkés karom volt megtalálható. Lába ugyan csak kettő volt, de azok erős tartó lábak voltak. A fény miatt ráüvöltött a lányra aminek hatására jól látszott az öt tagból álló állkapocs sor és az érdes hosszú nyelv. Az őrző elkezdte a lányt még jobban maga felé húzni. Ophilia a sík talaj miatt semmibe sem tudott megkapaszkodni. A lány már csak hagyta mivel kifogyott az ötletekből. Egyedül volt. Egyenlőre.