Váratlan érzelmek/Tom Kaulitz

1. Kezdetek

Sziasztok, a nevem Emily Schäfer. Barátoknak Emy. Nemrég lettem 15, pontosabban május végén. Egy kis csöndes városban élek kiskorom óta egy gyönyörű házban. Benne vagyok már kiskorom óta egy bandába, a Tokio Hotel-ben. Imádom a zenét, tudok zongorázni, dobolni mivel az unokatesóm, Gustav már kiskoromban megtanított, és egy kicsit gitározni. Igazából én legtöbbet énekelni szoktam Billel, a másik énekessel aki mellesleg a legjobb barátom. Viszont szoktam dalszövegeket is írni, legtöbbször egyedül de néha besegít Bill. Már csak egy hét van a suliból és végre jön a nyári szünet. Imádom a nyarat mivel a számomra négy legfontosabb személlyel tölthetem. De mielőtt bármibe is belekezdenék, mesélek egy kicsit arról hogy hogy kerültem bele a bandába. Ahogy említettem már, Gustav az unokatesom. Majdnem két év van köztünk , pontosabban egy év és majdnem kilenc hónap. Már kiskorom óta nagyon jóba vagyok vele, rengeteget vigyázott rám régebben amit a szüleink ki is használtak mivel engem mindig rábíztak Gustavra, persze mikor már kicsit nagyobbak voltunk, és ezért ők mindig mindenhova el tudtak menni.  Imádtam Gustavval lenni, mellette mindig biztonságban éreztem magam, imádtam azt mikor ő vigyázott rám és csak ketten voltunk. Gustavéknál van a másik otthonom, imádok ott lenni mai napig, és szerencsére egy utcában lakunk szóval mindig át tudunk menni egymáshoz. Mikor még kisebb voltam, pontosabban 4 éves egyik nap éppen Gustav vigyázott rám és náluk voltunk. Épp a nappaliban játszottam a babáimmal, ami a a konyha mellett volt, ahol épp Gustav pakolászott. Gustav egyszer csak megszólalt hogy,
-Hallod Emy, nemsokára át jön pár barátom, ugye nem baj?- mondta izgatottan.
-nem baj, nyugodtan jöhetnek-válaszoltam, és evvel le is zártam a "beszélgetést",majd folytattam a babázást.
Pár perc múlva csöngettek, és Gustav már indult is az ajtó felé, de mielőtt kinyitotta megszólalt
-Ha bármi van szólj, kint leszünk a ház előtt. De ha szeretnél nyugodtan ki jöhetsz hozzánk. Ha pedig bent maradsz majd párszor rádnézek hogy minden oké e -mondta aranyosan Gustav mire én csak bólintottam és rá mosolyogtam, ő pedig kiment. Már eltelt egy 20 perc és én még mindig babáztam, mikor egyszer csak Gustav jött be az ajtón, mellette egy barna hajú fiúval.
-gyere keressünk valami nasit - mondta Gustav a fiúnak, aki csak követte Gustavot a konyhába.
- hé, ő ki? -mutatott rám a fiú és mosolygott.
-ő az unokatestvérem Emy.
-Emily - javítottam ki. - és téged hogy hívnak?
-Georg - válaszolta majd rám mosolygott és Gustav után ment a konyhába, és elkezdtek keresni valami kaját.
Én békésen folytattam a játékot. Majd pár perc múlva arra lettem figyelmes hogy egy aranyos mosolyú, fekete hajú fiú beront az ajtón, mellette egy raszta hajú fiúval
-hol vagytok már? -kérdezte hangosan a fekete hajú fiú. Majd meglátott engem és oda szaladt hozzám, majd leült.
-aztaaa de jó babáid vannak, megnézhetem őket? -kérdezte egy aranyos mosollyal
-persze -válaszoltam majd el kezdtem mutogatni neki a babáimat
-és amúgy hogy hívnak? -kérdezte miközben a babáimat csodálta
- Emily.
- ó, akkor gondolom te vagy Gustav unokatesója. Én Bill vagyok -mondta egy nagy mosollyal
-itt vagyunk -mondta Georg és ki jöttek Gustavval a konyhából nasikkal a kezükbe.
-végre -mondta az ajtóban álló  fiú aki már indult ki az ajtón.
Bill felállt és rám nézett.
-ugye kijössz te is? -kérdezte csillogó szemekkel
-persze, csak ha nem baj- mosolyogtam rá
-dehogy baj, örülnék neki. - mondta majd elindultunk az ajtó felé, követve a többi fiút.
-amúgy ő a testvérem, Tom a neve- mutatott Bill arra a fiúra aki az ajtóban állt majd oda mentünk a többiekhez és elkezdtünk játszani.
Ezen a napon ismertem meg a fiúkat. Még azon a nyáron Gustav megkapta az első kisebb dob felszerelését, imádott dobolni. Majd rá pár hónapra rá Georg is kapott egy gitárt és Tom is. A fiúk imádtak együtt zenélni, mi pedig Billel folyton énekeltünk. Közben iskolás lettem, szerencsére mindannyian egy iskolába jártunk, csak más osztályokba. Én voltam a legfiatalabb, Georg pedig a legidősebb. A fiúkkal egyre többet zenéltünk és minden nyarat együtt töltöttünk, persze suli után is sokat találkoztunk. Anyukám be íratott még első osztályban zongorázni, mivel egy zene suliba járunk. Viszont a negyedik elejét már úgy kezdtem hogy nem járok zongorára mivel nem annyira szerettem. Gustav már 7 éves koromban megtanított dobolni kisebb nagyobb sikerrel. És néha Tom is tanítgatott gitározni. Pár év múlva, én 13, Bill 14 évesen megírtuk nagy nehezen az első dalunkat, ami a Durch den Monsun címet kapta. Ami nagy meglepetésre elég gyorsan népszerű lett. És berobbantunk. Egyre több számunk lett, meghívtak minket interjúkba és meg koncertjeink is voltak amin rengeteg ember megjelent. Iszonyatosan imádtuk ezt csinálni. A banda lett a második családom. Mindenkivel jó volt a kapcsolatom. Bill kiskorom óta a legjobb barátom, vele mindent meg tudok beszélni. Mindig segít és meghallgat. Mikor rossz kedvem van elég ránézem az aranyos mosolyára és minden gondom elszáll. Georg és köztem majdnem négy év van, viszont még így is nagyon jól el tudok vele beszélgetni. Ha bármi van, tudom hogy rá mindig számíthatok. Nem beszélek vele nagyon sokat kettesben de attól még nagyon jó a kapcsolatunk. Tommal igazából sose voltam annyira jóba mint a többiekkel, pedig nagyon szeretem őt. Emlékszem első osztályban még szerelmes is voltam belé, de nem tartott sokáig. Tommal se beszélek olyan sokat ketten. Volt egy időszak mikor nagyon jóban voltunk, de utánna kezdett egyre több lány rátapadni, és egyre népszerűbb lett a suliba. Így valamiért nem beszéltünk olyan sokat. De tudom hogy ha bármi van ugyanúgy számíthatok rá mint a többiekre. Szeretem a vele lévő kapcsolatomat, néha beszólogatunk egymásnak de soha nem vesszük komolyan mivel mindig viccből gondoljuk. Mostanában nem tudom miért, de elkezdtünk egyre többet beszélni, és már komolyabb dolgokról is tudtunk beszélgetni. Gustavval még mindig nagyon jó a kapcsolatom, szinte vele élek mivel a szüleink pár hete elmentek és azt se tudjuk mikor jönnek vissza. Igazából sose volt rossz kapcsolatom a szüleimmel, nagyon szeretem őket, de elég keveset látom őket mostanában, és úgy tűnik egész nyáron nem lesznek itthon. Gustavéknál van egy saját szobám, úgy ahogy neki is van nálunk. Ezért ott alszunk ahol szeretnénk. Viszont térjünk vissza a jelenbe...