Váratlan érzelmek/Tom Kaulitz

3. Én meg sohasem...

Mi is kimentünk az épületből majd bementünk a legközelebbi kisboltba ahol én pár pogácsát, Bill pedig valami péksüteményt vett. Útközben kicsit megálltunk egy random padnál eszegetni és beszélgetni, majd egy 10 perc múlva oda értünk a parkba.
-mindig ilyen sokan vagytok?- kérdeztem Billt meglepődve, mivel tényleg vagy húszan voltak ha nem többen
-igen de azok a lányok nem jönnek mindig- mutatott a lányok felé akik egy körben álltak. Oda néztem hogy vajon mit vagy kit állnak ennyire körbe de  a sok lánytól nem láttam semmit. A lányos csoport mellett volt még egy kis csoport szerűség akik körbe ültek és beszélgettek. Majd a lányos csoport másik oldalán szerencsére meg láttunk már ismerős arcot ezért oda álltunk és beszélgettünk. Bill a lány tömegnek állt háttal, ezért én pont rá láttam. Éppen Billel beszéltük hogy miket adjunk elő a következő koncertünkön, ami szerdán lesz. Majd hirtelen annyit láttam hogy a lány tömegből kisétál Tom Kaulitz, aki pont felénk tart. Odajött hozzánk majd megszólalt
-végre ideértetek
-Tom, már több mint 15 perce itt beszélgetünk. De gondolom a sok lánytól nem vettél észre minket-mondta Bill majd rám nézett és el kezdtünk mind a ketten nevetni. Igazából nem tudom miért, én csak kínosan kacarásztam.
-jolvan na, ne akard megtudni milyen nehéz onnan megszabadulni.
-hát nem is szeretném megtudni- mondtam majd Tomra néztem és viccből meg forgattam a szemem amin a nevetett egyet. Ez a csodás beszélgetést Gustav egyik fiú osztálytársa, Dávid szakította meg.
-na ki jön ivós  játékot játszani?- mondta hangosan, és másodpercek alatt a társaság fele Dávid köré gyűlt.
-uuu menjünk- mondta Bill, majd az egyik kezével az én kezem, másikkal Tom kezet fogta meg és oda mentünk a kisebb tömeghez. Kerestünk egy normális füves részt majd leültünk egy nagy körbe.
-a játék neve én még sohasem... de ha te már igen akkor innod kell egy kicsit ebből-mondta Dávid egyik haverja, Bálint miközben a Dávid kezében lévő üvegre mutatott- de csak egy kicsit mivel csak ez az egy üveg van!-mondta Dávid majd ő és a barátja is leültek a körbe. Hirtelen egy csomó lány oda gyűlt, és mindegyik azt mondta hogy " ha Tom játszik, akkor én is" mi csak Billel egymásra néztünk majd meg forgattuk a szemünket és mindketten elmosolyodtunk. A lányok oda ültek Tom köré, aki pont velem szemben ült. Az egyik lány, pontosabban Lily, az évfolyamtársam feltűnően közel ült Tomhoz amit kicsit furcsáltam de nem szántam neki nagyobb figyelmet mivel indult a játék. Alapokkal indult a játék mint például hogy "én meg sohasem... lógtam a suliból" és még hasonlóakkal. Én eddig csak egyszer ittam egy kortyot, annál hogy "én meg sohasem... puskáztam dolgozatnál" ennél alapabbakat már ki sem tudtak volna találni, de azért bevallom élveztem a játékot. Majd az egyik fiú, Gergő mondott egy olyan hogy "én meg sohasem... voltam szerelmes innen senkibe" erre szinte minden lány Tom körül meg fogta az üveget és ivott, majd a lányok után én is megfogtam az üveget mivel kiskoromban pár hónapig szerelmes voltam Tomba. Jó erről inkább ne is beszéljünk. Mikor ittam egy-két kortyot az üvegből visszaraktam a helyére és Tom nyúlt érte és bele ivott. Gondoltam hogy bele fog inni mivel nagyon úgy tűnik hogy közte és valamelyik lány között van valami. Ha kellett volna tippelni tuti Lilyre az iskola legnagyobb pick me-jére tippeltem volna. De mikor Tom lerakta az üveget a szemembe nézett és rám kacsintott. Hirtelen fel sem tudtam fogni hogy ez megtörtént. Nem értettem hogy miért csinálta ezt, de közbe a játék elterelte a figyelmem mivel egy új kör indult. Nagyon élveztem a játékot, még játszottunk pár kört és vége lett. Utána leültünk egy padra Billel és elkezdtünk beszélgetni. Már kilenc óra volt, nagyon gyorsan el telt az idő. Kezdett kicsit unalmas lenni.
-hallod Bill, nincs kedved elindulni? Kezd unalmas lenni, és már sötétedik- mondtam Billnek
-hát....nekem ma még lesz egy talalkám - mondta majd rámmosolygott
- uuuuu mesélj, kivel? Hogy hogy?- hasonló kérdések tettem fel de Bill nem válaszolt, azt mondta majd elmondja, de engem már megölt a kíváncsiság. Mikor abbahagytam a kérdezősködést megszólaltam
-akkor majd egyedül haza megyek
-neeem, keressünk valakit aki haza tud kísérni téged, Gustav? -kérdezte Bill és elkezdett nézelődni.
-ő a barátnőjével van-válaszoltam. Ja igen, elfelejtettem említeni hogy Gustavnak már több hónapja van barátnője. Fannynak hívják. Nagyon aranyos lány. Már egy ideje jóban vagyok vele, és aaaa nagyon aranyosak Gustavval!
-rendben akkor maradt Georg és Tom, kérdezzük meg őket- állt fel Bill a padról
-Úgy tűnik Tom nagyon elfoglalt, úgyhogy inkább kérdezzük meg Georgot!
-hát rendben- mondta Bill és oda mentünk Georghoz aki pár lépésre Tom mögött beszélgetett pár haverjával.
-hallod Georg, haza tudnád kísérni Emyt?- kérdezte Bill, de mielőtt Georg válaszolni tudott volna Tom megszólalt a háttérből
- én szívesen haza kísérem, amúgy is menni terveztem- állt fel Tom Lily mellől. Én és Bill furán összenéztünk mivel egyikünk sem értette a szituációt.
-hát rendben, Emily neked így jo?- kérdezte Bill. Igazából én nagyon nem szerettem volna Tommal menni de mivel láttam hogy Bill már menne ezért bolintottam és elköszöntem Billtől aki már ott sem volt. Tom elköszönt pár haverjától és már indultunk volna mikor oda jött Lily és súgott valamit Tom fülembe és el is ment. Tom rámosolygott de elég kamu mosolynak tűnt.
-ohmm, egyedül is haza tudok menni, nem kell hogy kisérgess- mondtam Tomnak mikor már majdnem elhagytuk a parkot.
-neem, szívesen hazakisérlek- mondta Tom egy kis mosollyal az arcán. És egy ideig ennyi volt a "nagy beszélgetésünk". Azon gondolkoztam kérdezzem e meg hogy mi van köztük Lilyvel, de úgy voltam vele hogy inkább hagyom. Az út első fele csendben telt, de igazából nem az a kínos csend volt, hanem inkább nyugtató. Viszont az út felénél jött egy zenével kapcsolatos közös téma és ezért elkezdtünk beszélgetni. A nagy beszélgetés közbe elértünk a házunk elé.
-köszönöm hogy elkísértél-mondtam majd ő csak rámosolygott, és azt mondta
-jó volt veled újra kettesben beszélgetni, többet kéne ilyet csinálni!-mondta Tom és hitelen megölelt a derekamnál, amin őszintén nagyon meglepődtem. Ezután elköszöntünk egymástól és elment. Én ahogy bementem a bejárati ajtón Gustavval találtam szemben magam.
-uuu mi volt ez?- mondta majd kacsintott egyet. Először megijedtem mert el is felejtettem hogy Gustav ma nálunk alszik, de utána pedig elnevettem magam
-naaa mesélj már! Kiváncsi vagyok- mondta izgatottan
- nem volt semmi, csak hazakísért
-hát rendben... mondta Gustav majd evvel vége is lett a kis beszélgetésünknek. Ezután meg vacsorázunk majd elmentünk fürdeni. A kedvenc sorozatunkból néztünk egy rész, és ilyen 11 körül elmentünk a szobánkba aludni.