Váratlan érzelmek/Tom Kaulitz

9. Rosszul elsült interjú, jól végződő este

Nagy taps kíséretével vonultunk be a nagy terembe amit körbevett a nézőtér. Nem gondoltam volna hogy ennyien lesznek, és amint körbenéztem görcsbe rándult a gyomrom. Nagyon bestresszeltem nem tudom miért, viszont amint leültünk az óriási terem közében levő kettő kanapéra a műsorvezetőkkel szemben, megláttam Bill, és az emberek mosolyát, sokkal jobb lett. Az egyik kanapéra ült Georg és Tom, a másikra pedig Gustav, Bill és végül a szélére én. Majd a mellettünk levő kettő fotelban helyet foglalt a kettő műsorvezető is. Egy ötvenes éveiben járó rövid, vöröshajú, barna szemű nő, mellette pedig egy harmincas éveiben járó szőke, zöld szemű férfi. A nő elég szimpatikus volt, viszont a férfi már annál kevésbé. És elkezdődött az interjú. Egy kis beszélgetéssel indult, a mostani koncertekről, a suliról, és a nyári tervekről. Igazából legtöbbet Bill és Tom beszéltek, meg persze azért mi is, és kezdtem jól érezni magam. Már egy ideje ment a beszélgetés mikor ez a mondat hangzott el a nő szájából -és akkor most nézzünk meg pár hozzászólást, véleményt amiket ismeretlen rajongóitok, követőitek írtak cikkek, képek, előadások és videók alá.
Sorban haladtunk. Tommal kezdtük, aki csak pozitív dolgokat kapott es pár szokásos olyan kérdést hogy "van barátnőd?" vqgy hogy "mi az eseted?". Minden jól ment, volt pár olyan kérdés, de azokat Tom sikeresen elviccelődte. Majd jöhetett Georg, Gustav és Bill. Mindenki csak jót kapott, kivéve volt egy olyan aki beszólt Bill stílusára de az se volt olyan komoly. Kezdtem egyre jobban érezni magam. És akkor meghallottam a nevem a férfi szájából -rendben, akkor most jöjjön Emily- elkezdtek a nézők tapsolni, és én újra elkezdtem izgulni, olyan fura érzésem volt. Az elején még jól indult, kaptam pár aranyos dícséretet, véleményt és bókot, de utána kezdtek rosszra fordulni a dolgok. Az első az volt hogy sokaknak nem tetszik hogy benne vagyok a bandaba, mivel én vagyok az egyetlen lány. Próbáltam jól kezelni a szituációt, mosolyogtam, nevetgéltem és próbáltam nem komolyan venni, viszont egyre nagyobb lett a stressz a hasamban, és csak nőtt. Utána áttértünk arra a témára hogy miattam fog szét menni a banda mert össze jövök az egyik bandataggal, szakítunk és feloszlunk. Nagyon sokáig volt az a téma hogy biztos van valami köztem és egy másik banda tag közt. És a durvább kérdések persze a férfitől jöttek. Kezdtem azt érezni hogy a rólam szóló kommentek olvasgatasa több ideig tart mint a fiúké összesen. Néha a fiuk, legtöbbször Bill próbált segíteni a helyzeten ami jól esett, és jól is jött. Majd hála istennek nagynehezen leszakadtunk erről a témáról, és egyre rosszabb lett. Mostmár csak a negatív, nekem szóló kommenteket olvasták, és a közönség síri csendben volt, egyszer kétszer pár rajongó be kiabált olyanokat hogy "szeretünk Emily" amik nagyon jól estek. És az egész egyre rosszabb lett. "Semmi helyed a bandában, nélküled sokkal jobb lenne" "semmi fontos dolgod nincs, egyáltalán miert mondod azt, hogy a banda tagja vagy?" Jöttek az egyre bántobb megszólalások. Néha ránéztem a fiúkra és Tomon mindig megakadt a szemem. Láttam rajta hogy mérges, és mindig segített amikor kell, úgy ahogy a többiek is. Rengeteg negatív és gyűlölködő dolgot hozzámvágtak, amik amúgy hidegen hagynak viszont ez más volt. A végére egyre rosszabb lett, igazából már nem is figyeltem, és a fiúk próbálták terelni a témát. Majd végre meghallottam a nő szájából azt a mondatot -rendben, ezek lettek volna a rajongóktól, az Emilynek szánt üzenetek- Rajongok? Ez most komoly? Alig vártam hogy vége legyen ennek a szarnak. Már épp azt hittem vége, és mehetünk de megszólalt a férfi
-van meg számotokra egy meglepetésünk.- mondta egy nagy mosollyal, és mindenki tapsolásba kezdett.
-nemrég létrejött egy új műsoruk, ami a kérdezz-felelek nevet kapta. Elég egyszerűnek tűnik a név alapján viszont ez egy nagyon izgalommal teli műsor- folytatta mondandóját a férfi majd kacsintott egyet és átadta a nőnek a szót
-pontosan, és meg szeretnénk hívni a Tokio Hotelt hogy szerepeljenek az egyik következő elő showban.- amint ezt kimondta a nő mindenki ujjongani kezdett. Kérdezz felelek? Nem tűnik valami komolynak, nem értem miert ekkora nagy szám.
-na mi a válaszotok?
-szerintem ez mindannyiunk nevében mondhatom, hogy bennevagyunk- mondta Bill egy mosollyal. De nem avval az igazi Billes mosollyal, inkább avval a kamera mosollyal.
-szuper, a részleteket majd megbeszéljük. Köszönjük hogy eljöttetek, ez volt a Tokio hotel.- lezártak a műsort, és kivonultunk, majd rögtön mentünk is az öltözőkbe a cuccainkért. Persze a fiúk azonnal  jöttek oda hozzám viszont nem volt kedvem erről beszélni. Bementem az öltözőmbe és leültem. Ültem és gondolkoztam. Olyan megalázó volt ez az egész, bele se szeretnék gondolni hogy hány ismerősöm látta. Ennél rosszabbul nem is indulhatna a nyaram. A gondolkozásomat egy kopogás zavarta meg de a válaszom nem meg várva berontott az illető. Tom volt az, becsukta maga mögött az ajtót és leült mellem.
-minden oké?- kérdezte komolyan. Mintha azt látnám a szemében hogy aggódna. Nem vele történt a dolog, de látom rajta hogy mennyire átérzi.
-persze- válaszoltam es magamra erőltetem egy kamu mosolyt. Teljesen kiment az fejemből  hogy Tom sokkal jobban ismer, és rájön ha ilyenekről hazudok.
-ahjj Emily, ne agyalj ezen, az a csávó amúgy is egy paraszt volt, és semmi nem volt igaz azok közül amit mondtak.- mondta és megölelt. Végig a szemembe nézett még beszéltünk, úgy tűnik komolyan gondolja amiket mond. Persze rögtön visszaöleltem. Ez többet ért minden szónál. Fura de még ott volt velem, a sok stresszt el is felejtettem.
Tom szemszöge
Annyira felidegesített ez az egész. Már nekem esett rosszul ahogy Emilyről beszéltek. Fájt ránézni, csak ült könnyekkel a szemében és magára erőltetett egy mű mosolyt. Annyira szeretem Emilyt, olyan furán érzem magam mostanában, mikor körülötte vagyok, és nem tudok kiigazodni az érzeseimen. Úgy érzem itt lenne az idő beszélni erről Billel, mert ő az aki szinte a legjobban ismeri Emilyt, és nagyon jó tanácsai vannak, viszont úgy érzem várok még egy kicsit vele. Én törtem meg a hosszú ölelést.
-pakolj össze, kint megvárunk.- mondtam majd felálltam es kimentem. Akaratlanul is megjelent egy apró mosoly az arcomon, elég csak ránéztem Emilyre. Sokkal nyugodtabbnak tűnt. Annyi mindent szerettem volna neki mondani de úgy éreztem most ez volt a legjobb és legtöbb amit tehettem.
Emily szemszöge
Miután Tom kiment egy 10 perc alatt össze is pakoltam. Végig csak gondolkoztam. Miért pont Tom jött be? Örülök hogy ő, de miért? Valamiért rá számítottam a legkevésbé, viszont nagyon megörültem mikor megláttam. Megfogtam a cuccom és kimentem a fiúkhoz. Épp úgy nevettek valami hülyeségen hogy már alig kaptak levegőt. Amint megláttam őket elmosolyodtam, jó volt rájuk nézni.
-na végre itt vagy- mondta Georg kettő kacagás között.
-Jajj Gustav, Emilynek is mond el, azt amin már fél éve nevetünk- mondta Bill szinten nevetve
-Oke oke, de közbe gyertek- mondta Gustav és elindultunk a kisbusz felé elől ült a sofőr és Georg, mögöttük én és Bill, mögöttünk pedig Tom és Gustav. Jó volt hogy egyetlen szót sem beszéltünk az interjúról, mint ha meg sem történt volna. Én útközben elaludtam.
Eközben a fiúk
-hallod Tom, nem cserélünk helyet? Meg akarom nézni mi ez a kérdezz felelek műsor, és csak Gustav nincs lemerülve.- kérdezte Bill
-nekem mindegy- felelte Tom, és helyetcseréltek. Még hátul a fiúk videókat nézték addig Tom zenét hallgatott és próbálta nem felkelteni Emilyt, aki már szinte rajta aludt.
Vissza Emilyhez
Az út gyorsan eltelt, mivel végig aludtam, viszont nem Bill, hanem Tom mellett, vagyis Tomon keltem fel. Kicsit kínos volt, de közben megérkeztünk a Kaulitz villába. Jajj úgy szeretek itt lenni, mindig olyan jó a hangulat. Bementünk, elköszöntünk egymástól és mindenki ment a saját dolgára. Velem együtt mindenki nagyon fáradt volt, szóval mindenki a szobája felé indult. Lefürödtem, arcot ápoltam, pakolásztam kicsit, és úgy voltam vele hogy megyek aludni. Lefeküdtem a pihe puha ágyamba és amint lehunytam a szemem a sok gondolat elkezdett cikázni a fejemben. Ránéztem a telefonomra és már mindjárt hajnali három. Órák óta itt fekszek és kattog az agyam. Felpattantam és a konyha felé vettem az irányt. Gondoltam iszok, ha úgy van még eszek is valamit. A konyhában felkapcsoltam egy kis lámpát aminek nagyon halvány  a fénye, de pont elég volt. Kivettem egy poharat, és töltöttem bele vizet majd megittam. Úgy ennek valami nasit. Evvel a gondolattal indultam meg az a fiók felé, ami tele van nasikkal. Pont nem figyeltem és út közbe nekimentem valakinek, majdnem szívrohamot kaptam.
-mi a fasz. Tudod hogy megijedtem?- beszéltem az előttem álló emberhez, akinek még mindig nem láttam az arcát, mivel pont a lámpa előtt álltam, és eltakartam a fényt.
-jólvan na, bocsi.- ez Tom hangja. Kikerültem és odamentem a fiókhoz, és elkezdtem nézelődni, van e benne valami finomság.
-miért nem alszol?- Tom mély hangja törte meg a csendet
-ezt én is kérdezhetném
-naa most komolyan
-nem tudok aludni, és kattog az agyam, és te?- kérdeztem vissza miközben becsuktam a fiókot, mivel semmi kedvemre valót nem találtam.
-ugyan ez- mondta, majd megfordult és elindult a nappali felé. Én közbe azért benéztem a hűtőbe is hátha találok valamit, de semmi.
-ahjj nálatok nincs semmi kaja?- kérdeztem miközben becsuktam a hűtő ajtót
-mit keresel?
-mindegy csak valami nasi legyen
-pattogatott kukorica?- mondta miközben felemelte a mellette levő tálat ami tele volt kukoricával.
-jöhet -és már pattantam is oda melle
-ha már nem tud egyikünk se aludni, jöhet egy film?- kérdezte a tvt bámulva
-ahaa- válaszoltam és már kerestük is a filmet. Ki választottunk egy másfél órás filmet és már el is kezdtük nézni.
-hallod, adsz egy pokrócot?- kérdeztem a film közbe, miközben a Tom mellett levő pokrócokra mutattam.
-fázol? -nézett rám kérdően
-kicsit- válaszoltam majd a kezembe nyomott egy plédet és egy pulcsit.
-ez a tied?- kérdeztem miközben megfogtam a pulcsit
-aha, még akkor hoztam le mikor lejöttem.- válaszolta, de közbe le se vette a szemet a tvről. Én közbe felhúztam, a sima fekete, cipzáros pulcsit, ami nagyon kényelmes volt, viszont hatszor nagyobb volt nálam. Nagyon jó illata volt, Tom illata. Idő közben vége lett a filmnek.
-nem alszunk itt?- kérdeztem, nem érdekelve a választ, mivel én már eldöntöttem hogy itt fogok aludni. Már fel is álltam és elkezdtem pakolni a párnákat.
- de, aludhatunk- mondta majd rám nézett, és el kezdett mosolyogni
-min mosolyogsz ennyire?
-jól all rajtad a pulcsim- válaszolta még mindig mosolyogva. De inkább csak próbálta visszatartani a nevetést
-igen? Szerintem megtartom.- mondtam gúnyolódva
-szerintem neked adom, rajtad jobban tetszik.- mondta majd kacsintott egyet. Na és itt tört ki mindkettőnkből a nevetés. Miután ki kacagtuk magunkat megcsináltuk a kanapét és
lefeküdtünk egymás mellé.
-Joéjt Tom
-Joéjt Em- válaszolta kissé fáradt hangon. Em. Imádom mikor így hív. A fiúk közül csak ő hív így néha, és imádom hallani a szájából. Egyszer csak elkezdtem a kezet érezni a derekamnál, és nem tudom miért, de felé fordultam és megöleltem. Ő persze visszaölelt a derekamnál. Nagyon jól esett az érintése, biztonságban éreztem magam. Az agyam megint elkezdett kattogni, viszont most azon, hogy mit keresek Tom Kaulitz karjaiban, és hogy miért és hogy lettünk újra ennyire jóban. Ezekre a kérdésekre nem tudok válaszolni, viszont nagyon örülök nekik. És a napokban, mintha kezdenék érezni egy fura érzést a hasamban , mikor Tom közelében vagyok. Pár perc múlva, ezek a gondolatok után, elnyomott az álom, Tom karjai közt...