A nevem Emily Schäfer, 15 éves vagyok és a Tokio Hotel tagja. Már csak egy hét van a suliból, és izgalmas az élet a négy fiú mellett, de nem gondoltam volna hogy így fog kezdődni a nyaram...
Nagynehezen, de megtaláltuk a többieket. Ahhoz képest hogy az előbb volt egy kis verekedés, attól függetlenül mindenki bulizott. Kivéve Bill. Épp Felixel beszélgetett és iszogatott. Mindig elgondolkozok hogy Felix miért olyan ismerős. Tudom hogy valahol már láttam, és ismerem valahonnan de egyszerűen nem jut eszembe hogy honnan. Szeretnék Billel beszélni, de úgy tűnik most jól elvan, szóval nem zavarom. Mindenki részeg, Gustav, Fanny és Ana is, kivéve Georg. Még senki se akart menni ezért úgy döntöttünk Tommal hogy még maradunk, és majd a többiekkel megyünk. Tommal vissza indultunk a konyha felé leülni valahova, de mikor megvilágította az arcát egy kis fény, akkor vettem észre hogy felszakadt a szemöldöke. -biztos jól vagy?- súgtam neki oda. -igen, mert?- súgta vissza. -gyere- mondtam majd megragadtam a kezet, és elmentem vele a fürdőbe, oda ahol Billel is voltam. Be mentünk, bezártam az ajtót hogy senki ne jöjjön be. Leültünk a kád szélére, felvettem a földről a szekrény mellett tarolt kis elsősegély dobozt, amit még akkor vettem észre mikor még Billel itt jártam, és kinyitottam. Kicsit közelebb ültem Tomhoz, és elkezdtem lefertőtleníteni a sebét. -hallod Tom..- mondtam miközben elő kerestem egy kis sebtapaszt -hmm?- nézett vissza a szemeimbe, mivel eddig végig az ajkaimon járt a tekintete -van miről beszélgettünk, főleg erről a verekedésről, mivel van pár kérdésem -rendben, holnap beszélünk róla, oké?- felelte -oké, most szerintem menjünk, keressük meg a többieket! -mondtam miután leragasztottam a kis sebét -oke, és köszönöm.- felém dobott egy kis mosolyt, majd felállt, megragadta a kezem és elhagytuk a fürdőszobát. Tom megtalálta Gustavékat szóval odament hozzájuk, viszont nekem megakadt a tekintetem a konyhában egyedül iszogató Billen. -hali szivi, nincs kedved táncolni? -kérdeztem miközben én is megragadtam egy italt -Ahh, most nincs kedvem- felelte, kicsit unott tekintettel, de mikor meghallotta a következő számot ami elindult, hirtelen egy nagy mosoly jelent meg az arcán -jó erre nem tudok nemet mondani, gyere!- belém karolt, elrangattuk egymást a táncparkettig, és már roptuk is. Csak táncoltunk, és csúsztak le az italok, amiknek kezdtem megérezni a hatásukat. Viszont Billel egy jó két óra táncolás után feladtuk és elbotladoztunk egy teraszon levő üres asztalhoz, lehuppantunk, kezünkbe vettük újabb itókáinkat, és nagy nevetésekbe kezdtünk. Én már kezdtem érezni az alkohol hatását, de Bill már teljesen kész volt. Nagyon jó kedvünk volt, és épp valami vicces régi emléket meséltünk egymásnak. Nekem eszembe jutott még egy sztori, viszont a hangos zene miatt alig lehetett érteni amit a másik mond, ezért közelebb hajoltam Billhez és a fülébe suttogtam. Erre a válasza csak egy kis kuncogas volt, és a tekintete el kalandozott az ajkaimon. Régóta legjobb barátok vagyunk, mindig flörtölünk egymással viccből, de ilyet még nem éreztem Billnél, a közös kémiát. Én csak vissza bámultam rá és nem húzódtam el. Szinte már összeért az ajkunk, és csak bámúltunk egymásra. Nem tudom mi ütött belénk. Igaz, még 12 évesen csókolóztam Billel, bár azt nem igazán nevezném csóknak, és igaz, vele volt az első "csókom" viszont most azt éreztem hogy még viccből se. Lehet Billnek is megfordult ez a fejeben, mivel ezt a pillanatot, és a közös kémiát egyszerre szakítottunk meg avval hogy mindketten elhúzodtunk egymástól. Csak néztünk egymásra és mindketten elnevettuk magunk. Nagyba kacarásztam, de azért most rendesen össze vagyok zavarodva. Pár órája megtörtént az első rendes csókom, a kamu barátommal, most pedig majdnem megcsókoltam a legjobb barátom, aki mellesleg a barátom ikertestvére. Vajon tényleg érzek valami komolyat Tom iránt? Milyért fogott el ez az érzés? A kis nevetgélésünket Tom szakította félbe. -ez meg mi volt? -lépett oda elénk. Én csak értetlenül néztem rá, próbálva valami érzelmet leolvasni az arcáról, de nem tudtam eldönteni hogy haragot vagy csalódottságot látok. Talán mindkettőt? De miért? -ne nézzetek így rám, kérdeztem valamit- szólalt meg újra -most mi bajod? Már nem is súghatok semmit a legjobb barátomnak?- néztem Tom szemeibe. -Aha, ahogy láttam ez nem csak egy kis súgás volt- válaszolt rögtön -mivan? Tom, amúgy is csak eljátszuk, akkor most mit idegeskedsz?- vonom fel a szemöldököm -uuuuhha Tom, ezt megkaptad- mondta a mellettem ülő Bill, aki épp próbál nem leesni a székről -Bill ezt ne most- szóltam neki oda, de mikor találkozott vele a tekintetem, jött a röhögő görcs amit nehezen de visszatartottam, és próbáltam komoly maradni. Viszont mire vissza néztem, Tom épp elviharzott. -Bocsi Bill, mindjárt jövök.- mondtam neki és felálltam -oksi, én elmegyek táncolni- felelte és már dölöngélt is a táncparkett felé én pedig nagy nehezen Tom után vettem az irányt. Nem szívesen hagyom most Billt magára, de úgy tűnik jól van, és miután beszéltem Tommal visszajövök hozzá. Rengetegen voltak, de szerencsére sikeresen megtaláltam Tomot, mivel egyenesen kiment az épület elé. És csak ment, viszont én nagynehezen próbáltam utána futni, ami valamennyire össze is jött. -Tom! Várj már! -mivan?- néz felém, egy kis haragot fedeztem fel hangjában -most mi bajod? Minek vagy megsertődve? Amúgy sem vagyunk együtt, szóval ennek mi értelme? Te is tudod hogy te és én csak barátok..-kezdtem bele, de a szavamba vágott -ki ne mond hogy csak barátok vagyunk, mert te is tudod hogy nem!- felelte azonnal, és közelebb lépett hozzam. Én csak fel vontam a szemöldököm és már szólaltam volna meg mikor meghallottam egy ismerős hangot. -Úristen végre megvagytok. Na most megyünk haza. -jött oda hozzánk Georg, Billel az oldalán, aki éppen a Final day című számunkat énekelgette, bár erre csak a dallamból jöttem rá, mivel a szöveg nem annyira stimmelt. Mindegy, én becsatlakoztam, és már ketten énekelgettünk össze vissza, botladozva és nevetgélve. -én vissza megyek megkeresni Gustavot, ti maradjatok itt-utasított Georg -okes Anyu- felelte Bill amit Georg csak egy kacagással és egy szemforgatassal díjazott -na jólvan, maradjatok itt! - mondta és már indult volna be de Tom utána szólt -várj, inkább én is veled megyek- mondta miközben utánna ment, és eltűntek a tömegben. Mintha Tomnak fájt volna rám és Billre néznie, fura volt. Viszont már pont kezdtem annyira, sőt jobban érezni az alkohol hatását hogy ebbe jobban belegondoljak. Én Billel csak énekelgettem, majd pár perc múlva visszatért a kettő fiú drága unokatestvéremmel. -Gustaaaav! - rohantunk oda hozzá, és mind a hárman elkezdtünk táncolni a buliból kihallatszódó zenére. -inkább induljunk...- szólt oda Georg, aki már próbált nem idegrohamot kapni. És el is indultunk, gyalog. Lehet nem ez volt a legjobb ötlet, de mostmár mindegy. Innen legközelebb Billek laknak, szóval oda megyünk. Az út igazából jól telt, én Billel végig énekeltem, ami nagyon vicces volt mivel már szinte egyik szöveg se ment, és a fiuk is jókat kacarásztak rajtunk. /Tom szemszöge/ Csak nézem ahogy Bill és Emily sétál előttem, egymásba karolva, és egyszerűen ideges leszek. Nem tudom miért érzem ezt, de szó szerint kihagyott a szivem pár ütemet mikor megláttam őket csókolózni. A saját szememmel láttam ahogy elhúzódnak egymástól! És egyszerűen nem értem hogy Emily miért csinál úgy mintha ez normális lenne. Imádom Billt, de nem értem mi volt ez. El sem hiszem hogy a saját testvéremre vagyok féltékeny. Egyszerűen mindkettőjükre mérges vagyok. Nekem az a csók jelentett valamit Emilyvel, és azt hittem hogy ő is így érez... sok lánnyal csókolóztam már, de ezt különlegesnek éreztem. Csak néztem magam elé miközben sétáltam, és most jöttem rá úgy igazán, Nem csak hogy többet érzek Emily iránt.. de kezdem azt érezni hogy teljesen beleszerettem... /Emily szemszöge/ Végre haza értünk, pontosabban Billékhez. Kezdek olyan állapotban lenni, mikor még jól is érzem magam, de kezdek rosszul lenni. Tán a legviccesebb az egészben az volt ahogy felszenvedtük magunkat a lépcsőn Billel és Gustavval. Mindenki bement a szobájába, és én is így tettem. Bementem a kis szobámba és ledőltem az ágyra... nem! Rögtön felálltam mielőtt elaludtam volna és megragadtam pár ruhadarabot, ami jó lesz most pizsinek, majd a fürdő felé vettem az irányt, mivel én még a legkisebb szobát válaszottam itt, és csak az én szobámnak nincs egy külön fürdőszobája, szóval kimentem a szobámból és elszenvedtem magam a "közös" fürdőig amit igazából csak én használok. Bezártam magam mögött az ajtót, és gyors lefürödtem. Csak forgott velem a világ, és nagyon nehéz volt nem be aludni állva, de túléltem. Meg mostam a fogam, és nagy nehezen még a sminkem is sikerült valahogy lemosnom, de az képtelenség hogy én még betoljak valami skincare-t is, szóval csak gyors felvettem az pizsamám, ami éppenséggel egy kis trikó, meg egy rövidnadrág, és már vettem is az irányt vissza a szobám felé. Csoda hogy nem aludtam el útközben. Be fordultam a szobámba, és bevetődtem az ágyba. Fura, úgy emlékeztem hogy nem kapcsoltam le a villanyt, de mindegy, csak becsuktam a szemem és próbáltam aludni. /Tom szemszöge/ Épp jöttem ki a szobám külön fürdőjéből mikor megláttam hogy Emily szó szerint csak bedől az ágyamba. Kicsit közelebb mentem majd megszólaltam. -Emily? Hát te?-kérdeztem miközben leültem mellé az ágyra. -ezt én is kérdezhetném. Mit csinálsz a szobámba?- rögtön megakadt a szava mikor felém fordult és meglátott. Nem tudom eldönteni hogy csak most realizálta hogy ez az én szobám, vagy valami máson akadt meg így a tekintete... felült az ágyon, és csak pár centi választott el minket egymástól. Emily egy elég kis merész pizsamat viselt, rajtam pedig csak egy rövidnadrág van, ami elég bő szóval a térdemig ér. Éreztem ahogy forr köztünk a levegő, és ahogy egyre közelebb hajolunk egymáshoz. Hirtelen Emily ajkait az enyémre tapasztotta, és szenvedélyes csókolózásba kezdtünk, ami avval folytatódott hogy átült az ölémbe, és úgy folytattuk. Egyik keze a mellkasomon volt, még másik keze pedig az arcomon. Nekem az egyik kezem a derekán pihent, és kicsit közelebb húztam magamhoz, még a másik kezemet a combjara helyeztem. Csókcsatába kezdtünk, és csak teltek a percek. Emily hirtelen a számról áttért a nyakamra és elkezdte puszilgatni, majd a mellkasom is. Álmomban sem gondoltam volna hogy ez valaha megtörténik. Pár perc után visszatért a számhoz és folytattuk amit előtte elkezdtünk, majd utána én tértem át a nyakára. Viszont pár perc után abbahagytam és próbáltam realizálni hogy mi történik. Emily meg mindig részeg, és nem tudom csak úgy elfelejteni azt a csókot közte és Bill között. Nem értem miért csinálja ezt. Úgy értem, persze hogy nem bánom, és én is ezt szeretném de úgy érzem ezt még most meg kell szakítanom mielőtt valami több lesz ennek a vége. Emily újra megcsókolt, viszont én elhajoltam -szerintem menjünk aludni.- szólaltam meg. -ez most komoly?- nézett rám felvont szemöldökkel, de mikor nem feleltem erre semmit, akkor visszaült az ágyra az ölemből, és csak nézett rám -Tom, mi bajod? Olyan furán viselkedsz, és egyszerűen nem értem miért vagy ilyen- mondta miközben leemelte rólam a tekintetet -Miért kellett Billel csókolóznod? -tettem fel azt a kérdést, amit már egy ideje fel szerettem volna tenni, és most végre sikerült. -mivan? Tom miről beszélsz? Nem csókolóztunk. Jó, igen, közel voltunk egymáshoz, de semmi olyan nem történt! Miért csókoltam volna meg ha veled vagyok?- nézett vissza rám. El sem tudom mondani hogy most mennyire megkönnyebbültem, és hogy mekkora kő esett le a szívemről. Akkor teljesen fölösleges kattogott ezen az agyam egész végig. -mindegy, akkor menjünk aludni. De én már vissza nem megyek a saját szobámba- mondta majd vissza feküdt, és a fal felé fordult. -Em, bocsánat. Félreértettem az egészet.. -feküdtem be mellé, és nagy bátorságot véve átöleltem a derekát és magamhoz húztam, és fejem a nyakához hajtottam. Nagyon megörültem mikor nem húzódott el tőlem, és csak megfogta a kezem. -Emily, beszélhetnénk kettőnkrol? -uhumm- jött a válasz, kis fáradt hangon -figyelj, szerintem ez több annál hogy eljátszunk. És sokkal több annál, mint hogy csak barátok vagyunk. Egyszerűen már nem bírom ezt magamban tartani.. nem csak a kamu barátod szeretnék lenni, akivel csak eljátszod ezt az egészet, ennél sokkal több szeretnék lenni. -sugtam neki a szavakat. De nem érkezett válasz. -Emily? - közelebb hajoltam hozzá, és akkor vettem észre hogy békésen elaludt. Lehet jobb is, hogy nem hallotta amiket mondtam, de miért szeretném egyszerre azt is hogy bárcsak hallotta volna. Nyomtam egy puszit az arcára, és becsuktam a szemem. -Jóéjt, Em.- súgtam neki, majd hamarosan elnyomott az álom...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Bocsánat hogy ez a rész késve érkezett, de a következőt próbálom minél előbb hozni! Jó olvasást, csókpuszi ölelés💋😘
