Váratlan érzelmek/Tom Kaulitz

16. Balhé elötti első csók?!

Ahogy be mentünk, rögtön rengeteg emberrel, fényekkel, és hangos zenével találtuk szembe magunkat. Amúgy is megvolt a bulizós hangulatom, azt a kis veszekedést leszámítva, de most még jobban megjött. A fiukat azonnal letámadta pár haverjuk, de mivel én és Bill rögtön meghallottuk az egyik kedvenc zenénket, ezért az irányt a táncparkett felé vettük, ami az óriási ebédlő és nappali volt. Durva hogy milyen nagy ez a ház, és hogy milyen sokan vannak. Én és Bill táncolni is kezdtünk, ahova később csatlakozott hozzánk, Fanny, Gustav és Ana is. Tomot és Georgot azóta nem láttam mióta ide értünk. Tánc közbe pár ital is lecsúszott, de én nem ittam olyan sokat, Billnek azért több ital lecsúszott. Egy-két óra táncolás után útnak indultam megkeresni Tomot, egy pohárral a kezemben. Attól függetlenül hogy milyen nagy ez a ház, elég gyorsan megtaláltam. A konyhában volt, ami a nappali mellett található. A konyhából nyílik egy tágas terasz, ami úgy mint a konyha fele, tele volt kis pár személyes asztalokkal, ahol szerinte mindenhol ültek. Nem is gondoltam volna hogy ismernek ennyi embert a fiúk, akik rendeztek ezt a házibulit, mert tényleg rengetegen vannak. Tomot a konyhában találtam meg, egy asztaltól nem messze lévő kiss körben állt, és pár haverjával beszélgetett. Nagy nehéz, de rávetettem magam, és odamentem hozzá. Ha össze vagyunk veszve ha nem, akkor is elkell játszanunk hogy együtt vagyunk.
-sziaa, mizuu?- kérdeztem kicsit kínosan, de mosolyogva, miközben megböktem a vállát. A haverjai rögtön kapcsoltak, párszor odakacsintgattak Tomnak, majd kicsit arrébb mentek. Tom rám emelte a tekintetet, de nem mondott semmit.
-ne már Tom, még mindig haragszol?- kérdeztem miközben közelebb léptem hozzá pár lépéssel. Tom csak vállat vont, amire nekem egy szemforgatás volt a válaszom, hátat fordítottam neki, és el sétáltam. Megfogtam még egy italt, és indultam volna vissza a többiekhez táncolni, de útközben megállított valaki. Nem más mint Olivér.
-szia Emily, rég láttalak. Mi újság veled mostanában?- kérdezte egy kis mosollyal, miközben szőke tincseit ki söpörte a szeme elől. Először csak felvont szemöldökkel néztem rá, majd utána úgy voltam vele, hogy ha már leszólított, akkor beszélek vele pár szót. 
-sziaa, igen, minden oké velem, semmi különös. Na és veled?- mosolyogtam rá vissza. Igazából azért adtam ilyen unalmas választ, mivel nem egy buli közepén fogom elmesélni a fele életem, de azért díjazom hogy az előző buliban történtek után még újra leszólít, bár nem értem miért, mivel tudja hogy együtt vagyok Tommal.  Elkezdett mesélni valami random storyt, ami meglepően nem volt olyan unalmas, és meg kacarásztam rajta is párat.
-ühmm.. nem lenne kedved táncolni? Vagy csak beszélgetni, és jobban megismerni egymást?- kérdezte. Köszi nem. Aranyos hogy ide jött hozzám, újra, de a válaszom most se fog eltérni a múltkoritól.
-nem. Gondolom tudod, de együtt vagyok Tommal, szóval ezt most kihagyom. -a lehető legkedvesebben próbáltam visszautasítani, miközben bele ittam az italomba.
-ahjj nemár Emy, csak egy tánc.- mondta miközben a kezem után nyúlt.
-először is ne hívj így, másodszor pedig azt mondtam hogy nem.- feleltem miközben elléptem tőle. Elkezdtem nézelődni, és a szemeimmel keresni Billéket. Újra megragadta a kezem, és a mondandójába kezdett.
-kérlek Emily, csak..- hirtelen megállt és elengedte a kezem. Én csak vissza néztem, és észrevettem hogy Tom ott áll mellettem, és lassan átkarolja a derekam.
-nem hallottad hogy nem akar táncolni?- kérdezte Tom a fiútól, hideg tekintettel. Én csak iszogattam az italom, és végignéztem ahogy Olivér szó nélkül csak elsétál. Tom csak beállt velem szembe, majd a derekamnál fogva megölelt, és a fejet a nyakamhoz hajtotta.
-Tom?! Most mégis mit csinálsz? -kérdeztem kicsit furcsállva, és persze azért se öleltem vissza.
-el kell játszanunk hogy együtt vagyunk, és a fiúk figyelnek.- súgta a fülembe szavait. Oda néztem a haverjaihoz, és tényleg minket bámultak. Azért lágyan visszaöleltem Tomot, majd mielőtt elengedett volna nyomott egy kis puszit a nyakamra, megfogta a kezem, és oda mentünk egy üres kis asztalhoz ami a konyhában, a nappalival van szemben. Helyet foglaltunk, és én csak felvont szemöldökkel néztem Tomra.
-na mivan? Mostmár hozzám szólsz? Persze ilyenkor már rögtön oda jössz..- mondtam neki, majd elnéztem.
-igen. Figyelj, mindenki tudja hogy Olivér szerelmes beléd, és nem akartam hogy elkezdjen terjedni valami pletyka kettőtökről. Másrészt, pedig nem tetszett hogy vele beszélgetsz.- mondta, miközben az arcomat fürkészte.
-hát ne csodálkozz hogy mással beszélek, ha te hozzám se szólsz.- rögtön válaszoltam neki, miközben meg mindig a konyhában nézelődtem, és nem néztem rá.
-Em..- megfogta Tom óvatosan az állam, és maga fele fordította, hogy rá nézzek- bocsi hogy az előbb nem szóltam hozzád, kicsit túl reagáltam.- mondta, miközben a tekintete a szemem és a szám között cikázott.
-ahjj, jó.. -megforgattam a szemem, és próbáltam ignorálni azt az érzést ami most átjárja a testem, ahogy egyre közelebb hajol hozzám, és a szemembe néz- bocsánat azért amit a kocsiban mondtam. -mondtam neki, és egy kicsit közelebb hajoltam hozzá.
-semmi baj- szinte már súgta az ajkaimra szavait. A keze átkerült az államról az arcomra, és a másik kezet a derekamra helyezte, és lassan az ajkait az enyémhez tapasztotta. Én persze azonnal vissza csókoltam, és a kezeimet az arcára helyeztem. El sem hiszem, hogy itt ülök az egyik random sulistársam házibulijában, és éppen a legjobb barátom testvérével, a egyik taggal a bandából amiben játszom, a "kamu" barátommal csókolózok. A csókunk hosszas volt, lágy, de mégis kis szenvedéllyel teli. Sose fogom elfelejteni ezt a pillanatot. Pár másodperc után elhúzódtunk egymástól, és mind a kettőnk arcán ott volt az a levakarhatatlan mosoly. Tom gyönyörű barna szemei szikrát szórtak. El sem hiszem ami az előbb történt. Bár maradt volna így, viszont valaminek villám gyorsan sikerült letörölnie az arcomról azt a nagy mosolyt. Lesokkolódva, csak bámultam Tom mögé, a nappaliba.
-öhmm, Em? Minden oké?-kérdezte, viszont mikor nem válaszoltam ő is oda nézett a nappaliba, és neki is rögtön megváltozott az arckifejezése.
-mi a fasz...- csak ennyi jött ki a szájából. Mindketten csak lesokkolódva bámultuk a nappaliban éppen egymást felfaló Dominikra és Jessicára. Életemben nem utáltam meg olyan gyorsan embert, mint most Dominikot. Jessica az mindegy, őt eddig is utaltam. Csak rá néztem Tomra, és a tekintetből láttam, hogy nem tudja eldönteni hogy inkább azon van meglepődve, hogy újra látja Jessicát, vagy hogy épp most csalják meg a testvérét.
-na hát ez a kettő aztán jól egymásra talált.- mondtam gúnyosan miközben meg mindig le voltam sokkolva
-még jó hogy én megmondtam hogy egy himkurva..- felelte halkan Tom
-ahjj jolvan, inkább keressük meg minél előbb Billt.- feleltem, mindketten fel álltunk, és elkezdtük keresni Billt, mintha pár perccel ezelőtt nem történt volna semmi. Billt hála istennek elég gyorsan megtaláltuk, a táncparkettől nem messze beszélgetett pár emberrel, köztük Gustavval, Georggal és a barátnőikkel. Gyors oda mentünk hozzájuk, és miután mindenkinek sietve végigköszöntünk, rögtön Billhez fordultunk.
-Bill, el tudnál jönni egy kicsit? Valamit látnod kell..- szóltam oda Billnek, akinek úgy tűnik már nem is pár ital csúszott le.
-jajj, ez rosszul kezdődik. Persze, mizu?- lépett közelebb hozzám és Tomhoz.
-gyere.- fogtam meg a kezet, és elindultunk a nappali fele. Ahogy oda értünk, Billnek rögtön megakadt a tekintete a kanapén csókolózó Jessicán és Dominikon. Egyszerre vagy ezer érzelmet tudtam volna leolvasni Bill arcáról. Szívem szakadt meg már csak attól, ahogy rá néztem. Még Bill próbálta felfogni mi történik, tett pár lépést közelebb hozzájuk, és Dominik észrevette. Azonnal elszakadt Jessicatól és felpattant. Csak nézett Bill szemébe, majd pár lépéssel közelebb lépett hozzá , Jessicaval mögötte.
-esküszöm Bill, ez nem az aminek látszik..- kezdett bele Dominik. Erre belőlem csak kitört egy kis halk nevetés. Miaz hogy ez nem az aminek látszik?
-hahh, ezt most remelem te se gondolod komolyan.- felelte rögtön Bill, én közbe lassan odamentem Bill mellé, így telibe a kis szerelmes párral álltunk szemben.
-jajj Bill, komolyan azt hitted hogy Dominik szeret téged? Bármint, csak nézz magadra, majd rám, elég nagy a különbség.- szólt oda picsásan Jessica. Legszívesebben felpofoznám ezt a nőt. Sőt, mindig is megtettem volna ezt, csak Tom miatt visszafogtam magam, és miután szakítottak nem találkoztam vele, egészen mostanáig..
-pontosan, mivel te egy bányarém vagy. -mondtam oda szavaimat halkan, de pont úgy hogy hallják, és közbe egy aranyos mosolyt küldtem Jessica felé.
-jó tudod mit? Nem fogok magyarázkodni. Bill, nem szeretlek, és nem is szerettelek. Őszintén azt se tudom mit akartam tőled. -lépett közelebb hozzánk Dominik, aki úgy tűnik kezdett ittas állapotba lenni. Életemben nem gyűlöltem még ennyire egy embert.
-Jessicával vagyok, és leszarom hogy mekkora hisztit fogsz kiverni, akkor se kellesz senkinek.- lökte oda a szavakat Billnek Dominik. Kezdjük ott, hogy pár rajongó még ölni is tudna, csak azért hogy beszélgethessen Billel csak egy kicsit, és méf olyat mond hogy nem kell senkinek. A vérem szó szerint felforrt és csak közelebb léptem Dominikhoz, és teljes erőből lekevertem neki egyet. Igen, az erőszak nem mindig a legjobb megoldás, és ezt nem kéne más emberek előtt tenni, de ezt rohadtul megérdemelte, és már annyi alkohol van bennem, hogy nem gondolom át a dolgokat, csak ami jön azt megteszem.
-hé, te mocskos kurva!- nézett rám Dominik, miközben az egyik kezével az arcát fogta, ahol megütöttem, másik kezet pedig már emelte fel, és épp tervezett engem megütni, viszont Tom megelőzte és behúzott neki egyet. Én csak meglepődve néztem, ahogy Dominik vissza adja az ütést, és elkezdenek verekedni. Hirtelen odafutott Jessica, abban a hülye kis Mini ruhájában, ami csoda hogy takar valamit, és elkezdett sikítozni hogy "hagyjátok abba", "hagyd békén a szerelmem".  Jessica azokkal a száz méteres műkörmeivel, belekarmolt Tom karjába, mint valami kutya. Nekem ennyi elég is volt, odaléptem, és megfogtam Jessicát a karjánál, és lerángattam Tomról. Amint pár lépéssel arrébb mentünk, Jessica megfogta a hajam nagy részét, és elkezdte húzni.
-te hülye ribanc. Tudom hogy mit tettél. Elvetted tőlem Tomot! Nehogy azt hidd hogy ezt csak így megúszod!- mondta Jessica miközben még mindig nem engedte el a hajam. Hogy őszinte legyek, azt se tudom miről rikácsol, Tom és Jessica kapcsolatáról csak annyit tudok, hogy Jessica megcsalta Tomot, szóval nem is értem hogy miért mondja azt hogy elvettem tőle. Nem is gondolkoztam azon amit mondott, csak próbáltam elvenni a kezet, mielőtt kitépi a hajam. Hát ez nem jött össze, szóval inkább csak erősen meglöktem, és végre leszakadt a keze a hajamról.
-annyira szánalmas vagy, te kurva! Mindent vissza fogsz kapni!- indult meg megint felém, és már emelte a kezét, hogy meg üssön, de én megfogtam.
-kussolj már! Azt se tudom miről beszélsz!- válaszoltam neki rögtön, még mindig a kezét fogtam
-ne játszd az ártatlant bazdmeg, az egész bandáddal együtt csak egy hisztis picsa vagy!- és ekkor jöttem rá, hogy ő se tudja hogy miről beszél, mert csak szidni tud, ahelyett hogy valami valós okot mondana. Én csak szépen behúztam neki egyet, amire a válasza az volt hogy a térdével bele rúgott a hasamba, majd ellökött. A földre kerültem. Őszintén, nagyon fájt a hasam, de ezt már semmi áron nem hagyom. Éppen ütött volna meg, de én bele rúgtam a lábába, és ő is földre került, én gyors felálltam, és közeledtem hozzá.
-na mivan? Ha ekkora a szád akkor állj fel.- szóltam neki oda, majd nagynehezen felállt és megpróbált engem mégegyszer megütni, de én kikerültem az ütését. Ekkor oda sietett Bill, Fanny és Ana hogy "szét válasszanak" minket. Leszartam Jessicát, és rögtön oldalra néztem, és láttam ahogy Gustav, Georg és még a fiúk pár haverja épp szét válasszak Tomot és Dominikot is. Bill rögtön maga felé fordított, és a szemembe nézett
-jól vagy? Fhuu ez a picsa nagyon megérdemelte.- mondta nekem Bill. Egyszerre láttam a szemében dühöt, csalódottságot és aggodalmat.
-persze, de te hogy vagy? És Tom?- szegeztem Bill fele rögtön a kérdéseket
-nyugi minden oké, inkább gyors keressük meg a fürdőszobát.- oda néztem Jessicara, épp a kis barátnői segítettek neki. A fiúk pedig meg mindig veszekedtek. Én csak bólintottam majd Billel el sietünk a fürdőbe. Szerencsére gyors megtaláltuk és be mentünk. Belenéztem a tükörbe, és esküszöm kicsit meg is ijedtem a tükörképemtől. Az orrom kicsit vérzett, a sminkem még nagyjából jól bírta, de a hajam össze vissza állt. Rendbe szedtem magam, amiben Bill segített, majd leültünk a kád szélére, és csak néztünk ki a fejünkből. Valamiért hibásnak érzem magam, és gáznak. Bill nem szeretett volna erről a Dominikos cuccról beszélni, amit teljesen megértettem. Rögtön eszünkbe jutott Tom, és vissza sietünk a többiekhez. A fiúk haverjaik kivitték Dominikot az udvarra, de nem állt le, szóval próbáltak leállítani, és elküldeni.  Tom a nappalitól nem messze egy asztalnál ült egyedül. Bill Gustavékhoz, én pedig Tomhoz mentem.
-hogy vagy?- ültem le Tom melle, és rögtön felé szegeztem ezt a kérdést.
-nyugi, jól. -mosolygott rám, bár nem tűnt úgy mint aki jól van. Tom "nyerte" a verekedést, de azért be kell vallani hogy Dominik egy magas, nagyjából kigyúrt, elsősorban focista.  Szóval örülök hogy nem lett rossz vége ennek az egésznek.
-akkor jó, és mi történt még én és Bill nem voltunk itt?- kérdeztem miközben óvatosan Tom vállára hajtottam a fejem.
-majd később elmondom, de szerintem most az lenne a legjobb ha elmennénk.- mondta miközben átkarolta a vállam. Én csak bólintottam, beszéltünk pár szót, majd a nagy, még mindig bulizó tömegen keresztül, nagynehezen de megtaláltuk a többieket...

Sziasztook, próbáltam egy izgalmas részt
hozni, remélem tetszett nektek! Pusziii💋