7. Izgalmas délután

315 17 1
                                    

-halii -köszöntem neki miközben bementem a terembe és odamentem az egyik asztalhoz ami Tommal szembe volt.
- szia, mizu?- kérdezte majd rám nézett és folytatta a gitározast.
-semmi érdekes, többiek?-kérdeztem miközben felültem az asztalra és kiszedtem a hajamból a hajcsatot és elkezdtem igazgatni a hajam hogy nézzen is ki valahogy.
-nemtudom- mondta majd abba hagyta a gitározást és felém nézett- nagyon jól áll neked a ki engedett haj- mondta majd kacsintott egyet. Én csak elnevettem magam és nem mondtam semmit
- és amúgy nagyon ügyesen röpiztél- mondta egy perverz mosoly kíséretében. Erre én csak viccből meg forgattam a szemem majd kínosan néztünk mindketten egymás szemébe de Tomból pár másodperc után kitört a nevetés és nem sokkal belőlem is. Tudom hogy viccből mondja de azért mégis jól esnek ezek a kis "bókok".  Nagyon jól kacarásztunk majd ő folytatta a gitározást amit én csak csöndben hallgattam. Pár perc múlva betoppant a terembe a másik három fiú is és elkezdtünk próbálni. Kérdezgettem Billt hogy milyen volt a tenisz de nem mondott semmi konkrétabbat ezért már egyre kíváncsibb vagyok hogy ki miatt ment megnézni. Egy fél órát próbáltunk, aminek a fele nevetgélésből állt mivel a napokban próbáltunk és minden jól ment. Ezután bepakoltunk a másik tesiterembe ahol volt egy kis színpad. El énekeltünk pár számot a schrei albumbol amit nagyon élveztem. Szinte az egész iskola ott volt, páran még énekeltek is velük és táncoltak. Az elején féltem hogy kínos lesz de végül jó volt. Az utolsó szám végénél nagy tapsot kaptunk, mind az öten oda mentünk középre és meghajoltunk majd elmentünk a színpadról. Mindannyian visszamentünk a termekbe mivel a mi kis koncertünk volt az egész nap lezároja. Össze pakoltam a táskám majd kimentem az udvarra a többiekhez és leültem hozzájuk egy padra. Most nem csak öten voltunk mivel ott volt még vagy 10 fiú, akik a fiúk haverjaik voltak.
-akk ma is jöttök mind az öten a parkba ugye?- kérdezte az egyik srác
-attól függ kik lesznek- válaszolta Tom
-csak fiúk
-hát rendben, akkor szerintem megyünk- válaszolta Georg.  Majd pár perc múlva az igazgató mondott egy kis beszédet és már mehettünk is. Kettőre végeztünk is szóval meg sok időnk maradt mivel holnapra amúgy se kell semmi. Elindultunk a parkba, én és Bill hátul mentünk szokásosan egymásba karolva, mellettünk Tom és az egyik haverja beszélgettek, és előttünk ment a tömeg ami nagyjából 15 fiubol állt, köztük Gustav és Georg. Pár fiu azt mondta hogy már vagy tízen ott vannak a parkba és ránk várnak. Viszont mikor odaértünk a parkba meglepetesűnkre vagy 20an voltak és egyáltalán nem csak fiuk. Mikor közelebb mentünk akkor láttam meg hogy ott van egy kb 15 lánybol álló kis csapat köztük Lilyvel, és még pár olyan fiú is volt akikkel Tom nagyon nem volt jóban. Én és Tom össze néztünk és láttam a tekintetéből hogy semmi kedve ehhez. Szóltunk a fiuknak de Georg és Gustav szerettek volna maradni Bill meg ment valahova szóval én és Tom gyors elmentünk ketten mielőtt bármilyen veszekedés lenne. A házunk felé vettük az irányt, mivel holnapra kell ugye ünneplő, de ma Georgnál leszünk ezért ugye magammal viszem. Az oda út jól telt, igazából kipletyiztuk azokat az embereket akiket nem bírtunk onnan. Mikor odaértünk hozzánk Tom be foglalta a kanapét es kapcsolgatta a Tv-t én pedig felmentem pakolni. Beraktam az ünneplőm és egy szempillaspirált és már kész is voltam mivel a többi cuccom az volt Georgnal. Miután össze pakoltam kicsit elkészülődtem, rávasaltam a hajamra és a szempillaspirál mellé fel dobtam egy kis korrektort mivel ma forgatni fogunk egy új videot a Tokio hotel tv YouTube csatornájara Billel, amit amúgy már nagyon várok mivel imádom ezeket! Átöltözni nem volt kedvem szóval a cuccaimmal együtt lementem és Tommal ismét újra indultunk. Útközben a holnapi napról beszéltünk, ballagás, interjú. És a nyári szünetről is volt téma. Majd oda értünk Georghoz, bementünk es Tom leült a konyhapultkoz telefonozni én pedig felmentem a szobámba pakolaszni. Nem vagyunk sokat Georgnal, pedig imádom itt a szobám szóval minden percet kihasználtam ebben a szobában. Fél óra múlva megjött Bill es már mentünk is. Beszálltunk a kocsiba ahol már csináltak rólunk pár felvételt, készülődünk, és meg is érkeztünk az egyik közeli bevásárló központba. Ránk attak egy sapkát és egy szemüveget ami nem sokat, de azért valamennyit segített. Bementünk es kezdődhetett a vásárlás, először a gyümölcsökhöz mentünk, utána nasikat néztünk és így tovább. Páran felismerték minket az "álruha" ellenére is de mindannyian aranyosak voltak es csináltak velünk képet. Egy óra alatt kész is lettünk és fizetés után bepakoltunk mindent a kocsiba és mentünk is. Amúgy nagyon jól éreztük magunkat, és szerintem jó epizód  lesz belőle. Út közben megálltunk Gustav haza előtt és bevittük a cuccokat mivel oda vásároltunk, elpakoltuk őket es már mehettünk is tovább Georg hazához. Mikor megérkeztünk ki szálltunk a kocsiból egy bevásárló zacskóval a kezemben, mivel ide is vettem pár dolgot a mai kajahoz, és a kocsi már el is ment mi meg bementünk. Bill fel ment a szobájába, Tom a nappaliban nézett egy filmet, én pedig mentem a konyhába kipakolni a cuccokat. Épp már a pakolás  végénél jártam mikor megjelent Bill és elköszönt mivel nagyon sietett valahova és mondta hogy  majd este jön. Épp azon gondolkoztam hogy hogy fogok  Billnél rákérdezni erre az egészre mikor kész lettem a pakolassal. Épp indultam fel a szobamba mikor meghallottam Tom hangját
- nincs kedved ide jönni? Tudom hogy szereted ezt a filmet. - mondta aranyosan. Igazából tényleg nagyon szeretem azt a filmet amit nézett, már sokszor láttuk közösen de imádom így oda is mentem hozzá és együtt néztük a film utolsó fél óráját. Vége lett a filmnek ami még húszadjara is nagyon izgalmas volt.
- basszus, el kéne kezdenem csinálni a kaját. -mondtam miközben ránéztem a telomra, és már lattam hogy mindjárt hat óra. Felálltam es elindultam a konyha fele, Tommal a nyomomban. Tom leült a konyha pulthoz én pedig elkeztem elővenni a dolgokat mivel ma arra gondoltam spagettit csinálok.
-Segíthetek? -kérdezte Tom amin nagyon meglepődtem de meg örültem neki, persze igen volt a válaszom, és így már ketten elkezdtük csinálni a tésztát. Közben jókat beszélgetünk, terveztük a nyarat. Nagyon élveztem vele a beszélgetést es közben segített a kajaval is. Ő kifőzte a tésztát én megcsináltam a szoszt, majd össze kevertük és kész is lett egy fél óra alatt.
-nem sütünk valamit? -jött egy újabb olyan kérdés Tomtól, ami meglepett. Igazából sütős kedvemben voltam ezért bele is mentem. Végül találtunk egy jó muffin receptet és el is kezdtük csinalni. Én tettem bele a cuccokat, Tom pedig keverte. És elég gyors kész is lettünk. Beleraktuk a tésztát a formakba és már mehetett is be a sütőbe. Meg térítettem és már  Gustav és Georg haza is ért és elkezdtünk enni négyen, mivel Bill később ér haza. Kaja közben kész lett a muffin is amit kivettem a sütőből. És a tészta után abból is mindenki evett. Minden nagyon finom lett a fiúk is megdicsérték. Mindenki felment a szobájába majd elmentek fürdeni es aludni. Én meg lent mosogattam mikor hallottam hogy nyílik a bejárati ajtó. Oda néztem és láttam hogy Bill lép be rajta. Itt az idő, megkérdezem tőle! Nagy mosollyal jött be az ajtón és már ült is le a konyhapultkoz. Én elkezdtem elő pakolni Billnek a tésztát és pár muffint. Még  mindig ott volt az a nagy mosoly az arcán ezért már muszáj volt megkérdezném hogy minek örül ennyire, és hogy merre volt.
-úristen Emilym, rengeteget kell mesélnem... -mondta egy huncut mosollyal, és  láttam hogy valami komolyabbról van szó
- na mesélj, de én is kérdezni szeretnék valamit. -válaszoltam.
-na akkor előbb kérdezz. -mondta izgatottan. Igazából nem tudtam hogy hogy tegyem fel a kérést, mivel lehet hogy teljesen félreértettem és nincs semmi köztük, de végül nagynehezen kiböktem.
-van valami veled es Petivel? Mostanában elég jóban vagytok -kérdeztem kicsit bizonytalanul
-háááát, vele kapcsolatban is van mit mesélnem- mikor meghallottam ezt a választ nagyon meglepődtem, vajon jól sejtettem hogy van valami köztük? Vagy valami teljesen másról van szó...

Váratlan érzelmek/Tom KaulitzМесто, где живут истории. Откройте их для себя