Váratlan érzelmek/Tom Kaulitz

18. "Nálam ezzel nem mész sokra.."

Iszonyú fejfájásra ébredtem. Csak feküdtem csukott szemmel, és forgott velem a világ. Éreztem, hogy valaki átölel, és hogy valaki gyengéden simogatja a karom, szóval ahogy ezt realizáltam kinyitottam a szemem, és felültem az ágyon. Nagy meglepetésemre Tom feküdt mellettem, félmeztelenül, és épp az arcomat vizsgálta. Én csak próbáltam realizálni, hogy mi történt tegnap, és hogy miért, és hogy kötöttem ki Tom ágyába, de a tgenapi nap végéből egyáltalán nem emlékszem semmire.

-bocsi, felébresztettelek?- hallottam meg mellőlem Tom fáradt, kedves és halk hangját. Őszintén nem tudtam betelni Tom látványával, szó szerint csak bámultam rá.

-minden oké?- jött a következő kérdés. Egyszerre vonta fel szemöldökét, és volt ott az ajkain az a huncut mosoly, amivel rengeteg nőt le tud venni lábairól. Én nem mondtam semmit csak felpattantam, és kiviharoztam a szobájából. Egyáltalán hogy kerültem Billékhez? Ezernyi kérdés futott át az agyamon, majd egyszer csak meghallottam egy ismerős hangot.

-ne hisztizzetek, én mondtam tegnap, hogy nem igyatok ennyit.- hallottam meg Georg okoskodó hangját a konyha felől. Azonnal a lépcső felé vettem az irányt, és elindultam le. Ahogy leértem a lépcsőn három fiúval találtam magam szemben. Bill, aki smink nélkül, kócós hajjal, pizsamában a földön fetrengve próbálja túlélni másnaposságát, mellette a kanapén fekvő, szintén szenvedő Gustav, és a konyhában ügyeskedő Georg.

-jó reggelt- mondtam még kicsit fáradt hangon, majd leültem a kanapéra, és megdörzsöltem a szemem.

-jobbat- szólt oda Gustav

-ohh, de még milyen jót.- szólt oda Bill is, nevetgélve, viszont nem értettem min nevet. A másnaposságára fogtam, és inkább elmentem segíteni Georgnak, aki éppen a reggelivel szenvedett. Na hát ebből a segítségből annyi lett, hogy leültem a konyha pulthoz, és próbáltam nem elaludni. Épp George profi szendvicskészítése technikáját tanulmányoztam mikor is a mögöttem lévő két fiú nevetgélése és suttogása egyre hangosabb lett.

-ti meg min nevettek ennyire?- fordultam hátra

-semmin, semmin. De gondolom jól telt az estétek, láttam Tom szobájában kötöttél ki- mondta Bill még mindig avval a sunyi mosollyal, és itt már Georg is rámtapasztotta a szemét. Mind a hárman kacarásztak de láttam egy kis meglepődést is arcukon. Én erre csak megforgattam a szemem. Mindig is piszkáltak a fiúk Tommal, és mindig is tudták, hogy mennyire utálom. Felálltam és felindultam a lépcsőn. Hallottam ahogy a fiuk még mindig suttognak, de azt már nem hogy mit. Felmentem, és a szobám felé vettem az irányt. Gyors felöltöztem, egy kis sima trikóba, és egy vékony anyagú hosszú nadrágba, és neki álltam kezeni valamit a fejemmel azért, hogy ne nézzek ki úgy mint egy zombi. A hajamat csak kifésültem és raktam fel kis sminket, és megcsináltam a szempilláim, bár nem segített olyan sokat. Beálltam a teljes alakos tükröm elé és csak igazgattam a hajam, mikor észrevettem pár kissebb zúzódást a karomon, és a lábaimon. Nem igaz foglalkoztam velük, mivel gondolom a "verekedés" miatt vannak. De egy másik dolgon teljesen megakadt a tekintetem.Csak lefagyva bámultam tükörképem. A nyakamat helyenként szívásfoltok borították, amik egészen levezettek a mellkasomig. Mi a fasz. Ki? Mikor? Hogy? Vajon Tom volt az? Vajon ez miatt ébredtem az ágyában? Nem, Tom magától biztos nem szívta volna ki a nyakam, vagy ő is részeg volt? És mivan ha valami random ember a buliból amire nem emlékszem? És bárki is csinálta, ugye több nem történt? Minden gondolat végig futott a fejemben. Felkaptam egy cipzáros pulcsit, és úgy igazgattam a hajam hogy eltakarjon minden kis foltot, igaz rohadt melegem van, de inkább ezt mint hogy a fiuk folytassák a... aha, akkor ezért suttogtak össze vissza. Nem tudom mit csináljak, a legjobb ötlet ami eszembe jutott az volt, hogy kikérdezem Tomot erről az egészről, szóval így is tettem. Nagy léptekkel haladtam Tom szobája felé, majd bementem és becsuktam magam mögött az ajtót. Tom épp hason feküdt az ágyán, még mindig póló nélkül.