Egy házi asszony naplója

1 fejezet

                             MOLLY

Hulla fáradt vagyok.

Még a reggeli kávémot sem volt időm meg inni.

Reggeli készítés, füirdetés és takarítás közben még csak meg sem  tudtam fürödni.

De,hogy most aluszunk a gyerekek, jól esik a hideg zuhany.

Olyan kellemes ahogy végig folyik az arcomon,rendesen meg könnyebb ültem.

Már hiányzott,egy kis idő egyedül csendben.

Zuhany ajtó nyitva hagytam,hogy halljam ha valamelyik gyermek fel sír. Fürdőszoba ajtaját is nyitva hagytam. Könnyebb így fürödni.
Évek alatt már meg szoktam,hogy így fürdök,lehet,hogy másnak furcsán hangzik de én már hozzá szoktam.
Le hunyom a szemem és újból eszembe jut a tegnap este.

Még mindig haragszom vagyis inkább csak megbántva érzem magam. Egy felnőtt férfi,hogy lehet ilyen, anyám asszony katonája,aki képes azért felhívni az anyát,hogy meg kérdeze,hogy a felesége tényleg kérte tanácsot hogy egy egyszobás lakásban egy kisebb szekrényben,hogy rakjon rendet a ruhák között,mind az öt személy ruhája rendben legyen.

Mert mivel ő olyan idétlen,hogy nem kapja meg a ruháit akor csak üvöltözik és káromkodik. Mondjuk még most sem értem,hogy anyósom meg védett. Az emlékre el mosolyodom. Mert azt mondta úgy rakom el ahogy sikerül,mert kicsi a hely és oda rakom ahová tudom. Hát érdemes volt nézni  Marcelo arcát mérgében majdnem fel robbant,hogy anyósom most először nem őt vèdte meg.

Örömben meg hívtam egy kávéra,bár úgy is tudom,hogy úgy sem jön le,de a kedvesség legalább meg volt bennem.

Halk sírást hallok,el zárom a vizet,felkapok egy törülközőt és megyek nézem meg melyik gyerek ébredt meg.
Kicsi Lolám sír,oda bújok hozzá és át ölelem.
-Mi a baj kicsim?- kérdetem és még pusziltam a haját.

-Rosszat álmodtam.-szipogta és még jobban hozzám bújt. Lassan ringatjam vissza altatam. Majd óvatosan fel álltam és el mentem fel öltözni.
Míg alusznak elmosogatok és oda teszem föni az ebédet.

Olyan könnyű tervezgetni,éppen mikor fel húztam a fekete rövid nadrágot,halk nyőszörgèst hallok. Megyek ki a fürdöböl és a szívem majd meg állt. Kicsi fiamnak epilepsziás rohama van. Oda futók az ágyhoz át fordittom a jobb oldalára és kicsi fejèt tarom,hogy ne legyen nagyobb baj. Mikor már szűnni látszik a rángatozása,hirtelen el kezdett nyálazni és ujjab rohaba esik bellè. Mire helyre jön már a hátamon folyik le a víz remegek. De sikerül nyugodt maradjak és öt is sikerül meg nyugtatnom és helyre hoznom.

Rendesen örültem amikor elkezdett sírni. Máskor általában zavar ha sír de most rendesen örültem neki, hogy sír. Mert akkor tudom,hogy már jobban van.

Félóra múlva már sikerült tisztába tennem és pelust cserélnem.
Sikerül lábra állitanom és kanálbol meg itatnom.
Vissza fektettem az ágyba és akor vettem észre, hogy a csajok is meg ébredtek. Lola éppen Bibit ölelte. Ilyenkor örülök nagyon,hogy ő van nekem, hét évesen nagyon nagy segítség.
Oda megyek hozzájuk és szorgosan át ölelem őket.

Bibi mesét szeretne nézni,így fel állok és magyar nép meséket teszek nekik,így még Benjámin is meg nyugszik és hátha vissza alszik.

De nem ,nem alszik vissza,így hát egy óra elteltével,neki állok főzni,mert két óra és jön haza Marcelo a munkából,és megint hallgathatom,hogy egész nap semmit nem csinálok.

Mondjuk már nem is bántnak a szavai,de gondolom munka után úgy sem fog rögtön haza jönni. Inkább felmegy anyucièkhoz,és majd este kilenc között haza ér és elkezd valami miatt hisztizni,hogy neki mi nem tetszik,és hogy én egész nap csak ülök és olvasók vagy tévézek.

Meg pucolom a pityókát és a meg pirított hagymával esze kavarom majd feltöltöm vízzel és a füstölt csonttal oda teszem föni.
Majd elmosogatok és fel is söprők. Mikor már mindennel végzek lassan délután hat óra van. El mosolyodom,mert tudtam előre,hogy úgy sem jön haza,de legalább addig is nem mérgesit,és nem veszekszünk.

Vacsorát adók a gyermekeknek és le is fürdetem. Majd feltörlömba fürdőt.

Elpakolom az asztalt és én is le ülök meg nézni Scooby doo-t. Bibi nagyon szereti. Még Benjámin is kacagja a saját maga módján. De ekkor jelez a mosógép,hogy le járt és így fel állok és ki szedem a ruhákat,majd még fel is terittem a szárítóra.

És lassan vége a mai napnak is bár még a férjem nem jött haza. Sokszor át gondoltam,hogy mit tenne akor,ha nem a vérszerinti gyerekei lennének. Még most is fel megy a pompám,ha eszembe jut, hogy mennyit kinlodtam,hogy a fiúnk legyen első áldozó.

Május 10-én Marcelo felitason haza jött és elkezdett velem veszekedni,hogy az ő anya mivel a plébánián dolgozik, ő jobban tudja,hogy Benjámin nem lehet első áldozó,mert nem tud beszélni és mivel súlyos beteg így nem lehet értsem meg. Nem szóltam semmit,csak másnap felmentem a Szent Miklós templom plébániára és beszéltem az ottani plébánosal,aki Benjamin-al kezet fogott majd meg kérte,hogy vessen keresztet és álljon egyenesen. Mikor Benjamin meg állt és mindent megtete,  hozzám fordult a plébános és azt mondta.

- De hát ez a gyermek nem analfabéta,én úgy hallottam, hogy nem ért ő semmit és nem tud semmit meg csinálni.

Úgy meg lepődtem a hallottakon,hogy hirtelen meg sem tudtam  szólalni. Párat pislogtam,majd nagy nehezen meg szolaltam.

-Ne tessék haragudni plébános úr,de ki mondott önnek ilyent Benjamin - ról?

-A körzeti plébános mondta,hogy nem értelmes a gyerek.-válaszolt.

Engem meg úgy ért mint ha hideg vízzel le öntöttek volna.

-Vasárnap dél 12 órakor lesz a szent mise,a héten jöjjenek minden nap fel és magyarázza el neki,hogy a Szent ostya és a kenyér között mi a különbség,ha ez sikerül nincs akadálya,hogy a gyerek első áldozó legyen.

- Köszönöm plébános úr,holnap itt leszünk időben,de ha most nem tetszik haragudni megyek és a plèbániát rá borittom arra aki ilyent mondott a fiamrol. Plébános szemei elkerekedtek és úgy nézte,hogy ki megyek az épületből a három gyermekkel.

Bár nem borítottam rá az épülete a papra, de nagy büszkeségemre,a nagy fiam május 14-èn nagy nehézségek árán de első áldozó lett.
A mise alatt háromszor lett rosszul és még egyszer el is esett de végig csináltuk és sikerült.

-Anya éhes vagyok.-szólt Lola, és így vissza rántva a jelenbe.
-De hát most vacsoráztatok-mondtam csodálkozva, bár már meg szokhatuk volna.
-Nem ételre -mindta mosolyogva. Felhúztam az egyik szemöldököm és úgy néztem rá.-Valami finomra.
Fel kacagtam ,hát hogy ne valami finomra. Oda mentem a hűtőthöz és elé vettem a palacsintát, fel vágtam félbe és oda adtam nekik.
-Köszi anya.-mondták a csajok és kaptam három puszit.
-Ha meg etètek le fekvés.

Fél óra múlva már mind aludtunk is . Észre sem vettem,mikor el aludtunk.