Egy házi asszony naplója

3 fejezet Marcello befejező része

                    MARCELLO

Komolyan mondom,hogy még örültem.
Most,hogy már egyre jobban tudók menni,és a labamban az idegek egyre jobban erősödnek,pont úgy mint az izmok. Így hát a drága kedves feleségem,volt olyan kedves,hogy elküldött vásárolni és meg a gyerekeket is én kellett haza vigyem az óvoda és az iskolákból.

Na jó ez nagyjából,de csak nagyjából rendben van.

De amikor haza megyek,akkor mit látok?

Hát mit is basszus!!!

Bassza meg!!!

A kedves kicsi feleségem épp a szomszéd nénivel pletykál. És még csak ebédet sem készített. De ez még nem is elég. Igazából arra kaptam fel a vizet amit fél füllel hallottam. Nem tudom biztosra,hogy mire mondta de amit hallottam az nem volt bizalom terjesztő.

- Komolyan mondom,már nem úgy vagyok meg teszem,de csak kötelességből. Nem azért mert akarom,hanem azért mert muszáj. Ha nem lenne kötelező,ott hagynám ahogy van,és úgy futnèk el,hogy vissza sem néznek.- mondta a szomszéd néninek Molly és meg hozzá tette - Nem bírom elviselni. Mindig olyan felengzös, és sokat mond de semmi mondani valója. Sokat beszél, jó,hogy nem hűl ki a gyomra mennyit szellőzteti a száját.

Hát mit mondjak. Nem találok szavakat ,de azt hiszem ,hogy magamtól is rá jöttem,hogy rólam volt szó. Engem nem bír elviselni.

Egyszerűen,le fagytam. Az agyam nem dolgozik. Csak az ő szavai vizhangoznak a fülembe. És még jót is nevetet rajta.

Ennyire ki tud valaki a másikbol ábrándulni?

Tényleg nem szeret már?

Vajon tényleg,úgy döntött,hogy el válik tőlem?

Már nem kellek neki?

-  Marcello,figyelsz rám.- szólít egy édes kedves hang. Úgy kéne haragudjak rá,de nem tudók,nem megy. Felé fordulok és le teszem a telómot.

- Nem figyelem mond újból,figyelni fogok.- ígérem neki

- Azon gondolkozom,hogy ki lesz az idén a Mikulás?- mondja mosolyogva.
Most komolyan erről akar beszélni?
Ennyire hülyének néz?

Felugrok a székből és dühösen nézek rá.

- Most engem vagy magadot álltatod ? Most tényleg,a Mikulásrol,akarsz beszélni?

Molly pislog párat,látszik az arcán,hogy még lepődött,és nem tudja mi történik. Semmi gond ki segitem.

- Jól hallottam,ma hogy neked mik is a terveid.- szüröm a fogalom közt. Molly zavartan csípőre teszi a kezét. Úgy beszél hozzám.

- Figyelj Marcello,ideges vagy , oké,meg értem. De nem tudom miről van szó. El magyaráznád nekem?- mondja szelíd hangon és felém lép egyet. De majd meg gondolja magát és vissza áll a helyire.

- Jól hallottam,amit Kate- nekem mondtál.- vágom oda a fejéhez a szavakat,és ki zárom a kezemet. Molly zavart arca el tűnik. És mosolyogni kezd.

- Jaj arról beszélsz,- ütött a homlokához.- Ha akarod el tud.......
- Ne magyaráz el semmit hallottam amit kellett.- vágtam a szavába. Nem értettem , hogy miért olyan boldog? Ennyire örül,hogy vége lesz kettőnknek? Molly kezét fel tartva el indult felém,de még állítottam.

- Nem kell a szánalmad. Azt mondtad nem bírsz el viselnie,ki nem állhatsz.- mondtam .

- Marcello,figyelj ide hallgass meg.

- Mindent hallottam,csak nem tudtam, hogy ennyire képmutató vagy.

- Én vagyok képmutató?- dühödöt fel Molly is. - Te néztél tükörbe? Én vagyok az aki három,hónapja tégedet ápol,miközben te azért sèrültèl meg,mert a szerető fel enyelegtèl. Engem csalták meg. Mégsem a szeretőd,volt itt hanem én. Én voltam aki maszirozalak,és tornaztatalak. Te vagy nekem sèrtödve,mert ki mértük beszélni az új szomszédnőt. Mivan vele is dugsz vagy mi?? Jól figyelj Marcello,itt egyedül te vagy az aki mindent el intéztèl. Költöz el....
.
Mondta majd be ment a gyerekek szobájába.

Költözem el.......

De hova......?

És mikor????.......

A vég olyan hamar eljön és nem is tudjuk.