Egy házi asszony naplója

2 fejezet

                            MARCELLO

  Lassan úgy érzem magamat,hogy nem is én vagyok.

Szomorú gunyoros mosoly futott végig az ajkamon.

Mintha valaki más lennék.

Valaki aki,nem törődik semmivel,le dolgozom azt a kötelező nyolc órát és, haza jövök,le ülök a helyekre a konyha ajtó melleti székre,és telefonozok.

De,most mit is csinálok?

Csodálom azt a nőt,aki éppen vacsorát készít. És közben valamiért mèrgelődik. Ha meg kérdezem,miért mérges mindig azt válaszolja.

- Semmiért hagy békén.

Ilyenkor mindig szomorú mosolyra húzzon a számot. És el gondolkozom.

Hogy mindig ilyen volt?

Mindig ennyire magába fordult?

Vagy csak én voltam olyan elfoglalt,hogy soha nem tűnt fel,az az apró tény,hogy a feleségem boldogtalan.

Bár,hogy is merült,volna fel?

Mindig azt hittem,hogy az itthon lét,olyan könnyű. Takarít, főz,mos, mosogat és gyermekeket nevel. Soha nem fordult még meg bennem az a gondolat,hogy ő milyen csodálatos teremtés. Mindig úgy néztem,rá  hogy ez neki milyen könnyű is.

De amikor két nappal ezelőtt el kellett mennie a fiúnknak, szülői értekezletre,és három órát voltam én a három gyermekkel,azt sem tudtam,hogy meikükre is figyeljek hamarabb.

És akkor még azt nem is említettem,hogy mostanában,mennyire is van lelki furdalásom.

Még mindig nehezen tudom azt el fogadni,hogy ennyi baj és veszekedés mellett még mindig engem ápol és törődik velem,mikor én,igazából semennyi törődést nem adtam meg neki.

Mindig úgy gondoltam,hogy ő csak azért van ,hogy a gyermekeket nevelje és rám moson főzön. Igazából nem gondoltam úgy igazán át ,hogy ő ezt mind csak szeretetből és oda adásból csinálja az egészet. Hogy milyen lelki erő kell mindehhez. Mindig csak rosszat kap az ember és mégis tiszta és jó marad a szíve,na azt soha nem tudtam volna el képzelni. Plusz,ha a férjed megcsal és el akar válni tőled,de te úgyis csak ápolód és gondoskodsz róla.

Ülök a fotelben és saját magamon gunyolodok. Cinikus,hogy nézem a merev testartását és,mind arra gondolok,hogy szinte mindent el vesztettem.

És itt nem a járásra gondolok.

Hanem a családomra.

A feleségem és a gyerekek az egész életem.

A napokban végig néztem,hogy a gyerekekel házit ír,és tanul velük.

Közben pedig kompotokot és lekvárokat , káposztát, uborkát tett el télire. Majd ha ezek végzett zakuszkát főzött. De ez még nem volt elég neki munkából,hanem padlizsánt sütőt pucolt meg és fagyasztotta le. De mindezt úgy csinálta,hogy egy percig nem hanyagolta el a mindennapi teendőit.

Tényleg nem gondoltam,hogy egyszer majd én fogok oda menni gyengéden meg fogom a derekát,és kicsit eltaszitom a mosogatótol. Észre sem vettm mikor álltam fel ,indultam oda hozzá,csak arra emlékszem, hogy el kezdtem mosogatni.

Gyerek korom óta nem mosogatam.

Most mégis úgy érzem,hogy még kell tennem. Nem nagy dolog de legalább egy kis kedvességnek meg felel.

Molly fel sóhajtott és el sétált.

Előre nem tudtam,hova megy később mikor végeztem a mosogatásal,akkor a fürdőben találtam meg. A tusoloban állt.

Lassan csendben le vettem a polomot majd a nadrágot és az alsó nadrágomat,és be léptem a zuhanyzó kabinban. Molly gyönyörű mint mindig.

Teltebb mint fiatal korában, bár ő úgy mondaná.

- Nagydarab vagyok.

De így közelről és ruha nélkül nem is nagydarab. Csodálatos nő.

Oda lépek közvetlen hátához és magamhoz húzom.
Feje hátra bicsaklik a válamra,én meg ki használom az adandó alkalmat és meg csókolom. Győztem,mert vissza csókolt.

Hagyta,hogy a falnak támaszam,majd  végig csókolom az egész testét. De el időzők a mellein. Úgy csókolom minta csak ma lenne nap.

Érzem,hogy egy testrészem könnyebülèsre vágyik.

Molly meg remeg a karomban.

Bár haragszik rám , sértve érzi magát,de ugyan úgy akarja,ahogy én.

Így hát a lábait a derekam köré csavarom és belé hatolók ,a paradicsomba.

Istenem itthon vagyok.

Haza értem.

Hangosan fel nyögök és elkezdem mozgatni a csipőmöt miközben Molly száját csókolom.

Molly halkan fel sóhajt. Én meg egyre közelebb vagyok a csúcshoz.

Amikor......

- Te meg mit csinálsz itt?- kérdezi Molly. Hirtelen azt sem tudom hol vagyok.
Körbe nézek.

Baszki!

Baszki csak ábránd volt!!

Rohadt életbe!

- Marcello- szólít újból Molly.

Én meg rázom a  fejemet ,hogy ki verjem a fejemből az erotikus ábrándot.

- Mondtál valamint?- kérdezem és magamra erőltetek egy mosolyt.

- Miért állsz az ajtóban,baj van?- kérdezi,és felhúzta az egyik szépen ívelt szemöldökét.
-  Most érkeztem- hazudom.

Mit kéne mondjak?
Az igazat? Bisztos,hogy még a házból is el kergetne nem csak a szobából.

- Ne haragudj, most jöttem mikor te jöttél ki. Megyek le feküdni,jó éjt.

Hazudtam,azzal hátat fordítottam és ki mentem a fürdőből.

Hát ebből mi is a tanulság?

Ne ábrándoz,amikor az asszony fürdik,mert álló farokkal a maradsz.

Én is így jártam............