Egy házi asszony naplója

8 fejezet

MOLLY

Az utóbbi tizenkét órában egyebet nem csináltam,vagy a gyermekeket néztem,hogy jól vannak e,vagy a férjem ágyánál álltam.

Egyszerűen azt sem tudom,mondani,hogy sírtam. Inkább csak bámultam ki a fejemből,és semmi másra nem tudtam,gondolni,csak arra,hogy a férjem pár hónapig mozgás sérült lesz. Hála a jó Istennek a csontvelő nem szakadt el,csak kicsit sérült, de gyógytorna és mozgás fejlesztési gyakorlatokal fel fog épülni,mert sok ideg végzőse nem sérült meg. Hat műtét és két véradás után már stabil az állapota. És az orvosok nagy esélyt látnak abban,hogy magához fog térni. De nehéz hónapok állnak előttem.

Még itt van az iskola , már pár nap múlva indul. És még minden nincs meg véve .

Igazából azt sem tudom,hogy hol áll a fejem. Csak remélni tudom,hogy mindent jól csinálok és,nem okozott csalódást sehol. Hogy minden a legnagyobb rendben lesz. Bízok a jó Istenben,és reménykedem.
- Mendez asszony - szólított meg egy hang. Meg fordultam és az össz hajú orvos állt előttem egy fiatal férfivel az oldalán. Mikor még láttam,már csak rosszra tudtam gondolni,hogy megint valami baj van.
-Nem haragudjon,de szeretnék bemutatni önnek,egy gyógytornász és mozgás fejlesztési terapeutát.- és akor rá mutatott amellett álló fiatal férfira.- Ő itt Thomas Richter. Ő lesz a férje gyógytornásza. Ő fog segíteni,hogy a férje újra lábra álljon.
- Nagyon köszönöm - nyújtottam kezet,és jobban szemügyre vettem a velem szemben álló férfit. Enyhén barnabörü, tüskés fekete hajú, kék szemű. Igaz ,hogy Marcelo tiszta ellentéte volt. De azt is be kellett ismernem ,hogy igazán jó képü férfi volt. De Marcelo sokal jobban nézet ki. El engedtem
kezét és vissza fordultam az ágy felé. Marcelo szeme le volt csukva,mintha aludna. Jó kepü arcát ,sebek és kötések fedték, karjából csövek lógtak ki.
- Ne aggódjon a férje hamar fel fog épülni . Szomorúan rá mosolyogtam. De szavakat nem találtam,és azt sem tudom mit tegyek csak a férjem, ágyat tudtam nézni. Jóképű arca sápadt volt,a barna haja mi általában kocosan állt össze -vissza,most a szemébe hullott.

Csak álltam és néztem őt.

Ha nem ébred fel mit mondjak a gyermekeknek?

Van rá szó,vagy magyarázat?

Hogyan tudom majd ezt el mondani nekik.

🌷🌷🌷🌷🌷🌷🌷🌷🌷🌷🌷🌷🌷🌷

Lassan öregnek a percek. Épp a gyermekek ágyánál ültem,és is tam mikor ki nyílt a kórterem ajtaja és egy asszisztens jelent meg . Hívogató mozdulatokat tett a mutató ujjával. Le tettem a füzet és a pixet,majd óvatosan fel álltam az ágyból és el indultam ki az ajtón.
Mikor be csuktam, és a nővére néztem, ő meg szólalt.

-A férje magához tért.- mondta mosolyogva. Én meg úgy éreztem mintha egy tonna követ vettek volna le rólam. Mintha újra kapnék levegőt. Lábaim maguktól életre keltek és el indultak, Marcelo kórterme felé. Csak akor vettem észre, hogy megyek mikor már a szobában voltam.

Marcelo tényleg magánál volt. Éppen a fejét forgata. Mintha össze lenne zavarodva.
Mintha nem tudná,hogy hol van.

Óvatosan oda léptem az ágyhoz. Ekkor vette észre , hogy ott vagyok. Sérült jó kepü arca fel ragyogott, szája óvatos mosolysora húzódott. Fekete szemei melyek mindig huncutul csillogott,most örömöt sugárzott.

Nem tudtam mit mondani csak könnyeimet nyelve vissza mosolyogtam rá. Mikor ki nyujtota kezét félelem, óvatosan oda léptem hozzá és meg akartam puszilni az arcát, ő szájon csókolt. Hirtelen reagálni sem tudtam. Azt sem tudtam, hogyan öleljem meg.

Mikor el engedett,hátra huzodtam és a szemébe néztem.

- Hogy érzed magad?

-Hol vagyok ?

- Kórházba,baleseted volt.-válaszoltam. Majd hozzá tettem.

- Két napja kómába voltál. Hogy érzed magad?

- Jól mert itt vagy velem- mondta mosolyogva,majd össze húzott szemöldökel el nézet mellettem,majd vissza a szemembe - hol vannak a gyerekek? Anyuéknál?- kérdezte.

- Itt vannak a másik szobába - mondtam.
- Anyuék?- kérdezte. Ne erre válaszolj most Molly. Most légy okos! Én aki képes a férjét serpenyővel le csapni,meg a könyveket hozzá tudom dobálni,de erre nem tudom,mit kellene feleljek. Hogy ő mindent megtett de a szülei nem törték magukat,tudván ,hogy kórházban van. Ezután jön a neheze.
Hogy mondjam el neki, hogy a szülei ide sem jártak két nap alatt,de fell sem hivtak.
Nagyot nyeltem majd fel álltam és el mentem a másik szobába,a gyermekekért , nem volt jó ötlet,hogy fel ébresszem,de így legalább lássák az apjukat.

Marcelo szeme ragyogott,amikor a gyerekek be mentek az ajtón.
Igaz nem sokkat hagytam itt,mert aludtak el.
Így mikor vissza fektettem aludni a gyermekeket, vissza mentem Marcelo szobájába.

Pont nála volt az orvos. Mikor meg látott rám nézet és szólt, hogy menjek közelebb. Mikor oda értem barátságosan meg szólalt.

- Mendez úr meg kérem próbálja meg fel emelnie mind két karját.

Marcelo lassan fel emelte a jobbat, de a bal nehezebben de az is sikerült.
Az orvos megint meg szólalt.

- Most emelje fel a lábait,de óvatosan.- figyelmeztete .

Marcelo nagyot sohajtva megpróbálta fel emelnie a lábait de csak a jobb lábát tudta fel emelni....