Egy házi asszony naplója

Három hosszú év

          
     Molly

         Végre vége van ennek a napnak is. Nem az a baj,hogy hosszú volt hanem az hogy sehogy nem találom a helyemet a nagy világba.
  
Bár ez sem teljesen igaz. Itt van nekem a három csodálatos gyermekem. Minden erőm és boldogságom forrása.

Ki töltök egy pohár vörös bort és le ülök az ágyamban és nézem ahogy a kicsik alusznak. És mosolygok, hogy bár nehéz volt ez a három év,de lassan túl vagyok rajta. Nehéz volt mikor Marcello el költözött és eleinte bántam is azt,hogy így döntöttem, de ahogy a napok lassan hetekben,a hetek hónapokban és a hónapok évekbe fordultak úgy lett az én lelkem is egyre erősebb. Tudom,hogy nem vagyok tökéletes és hibákat én is követek el,de így nyugodtabb. Nem kell még felejek senkinek és nem kell el viseljem ha valaki kezet emel rám.
 
Így amikor azt kérdezik tőlem,hogy miért nem megyek újból férjhez, mindig azt felelem

-Én férjnél vagyok. Minek nekem még egy férfi elég ,hogy amikor láttom a férjemet így is az agyvérzés kerülget.

És így már senki nem is akar velem férfiakról beszélgetni,de jó érzés. És őszintén nem is bánom.

Legalább is ezt mondogatma magamnak egészen a a tegnapig.

És ha kérdezné valaki,hogy mitől gondoltam meg magam akkor el mondanám nem gondoltam meg magam, csak gondolkoztam. Ez így teljesen ejsze nem is igaz. A tiktokot nézegetem mikor szembe jött velem egy ismerkedős platform.

Igen jóra gondolsz.

Le töltöttem és regisztráltam is rá.

Gondoltam miért is ne hát csak ismerkedés.

Lassan teltek a napok én meg ismertem minden butaságot a férfiakrol.  Volt aki komoly kapcsolatot akart,de volt olyan is,aki csak be akart jutni a bugyimba.

Igaz nagyon jókor kacagtam esténként.
De volt egy valaki akivel komolyabban beszélgetem.
Három hónapot beszélgetünk. Mindenről amiről csak lehetett.

És így történt hogy még ismertem valakit igaz,hogy soha nem gondoltam ezt magamról, de így alakult az egész.

Egyik este pont fürödtem mikor jelzet a telefonom ,valaki rám írt.
Azt gondoltam,hogy Szőrnyeteg (így neveztem el azt a férfit akivel beszélgetem). Mondom magamba,meg fürdök és akor majd vissza írok.

Akor még csak nem is sejtettem,hogy mibe keverem magamat. Mert nem Szőrnyeteg írt. Egy másik férfi volt. Nem is beszéltünk sokat de el kérte a telefon számomat, hogy fel hívna. Hát igazából nem is gondoltam semmi rosszra meg adtam. Ő hívott is engemet de én akor már aludtam.

Így másnap én kezdtem vele beszélgetést.  Írtam vissza írt és még fel is hívott.  Jókat beszélgetünk, irogatunk egymásnak. Három nap múlva véletlenül találkoztunk.  Vagyis az úgy történt,hogy reggel el vittem a gyermekeket iskolába, ovodába és jottem haza mikor valaki rám dudált.

Még is lepődtem,hogy ő az.
Beszáltam a kocsijába. Meg beszéltük, hogy fel jön hozzám.

Így is történt,  feljőtt hozzám.

Bár még most én magams em hiszem el ,hogy ez mind meg történt de le feküdtem egy számomra idegen férfival.  És bárcsak mondhatnám,hogy nem volt jó, hogy nem élveztem.  De akkor hazudnék.

Olyan gyorsan történt minden de annyira gyorsan, hogy igazából mikor már el ment, még akkor is a hatása alatt voltam.

Olyan finoman csókolt, olyan gyengéden érintett. Ahogy gyöngéden magához húzott. Nem féltem egy cseppet sem a karjai között.

Eltelt két nap és még akor sem jött az a megbánás, mert úgy Bár én még mindig férjnél vagyok. Igaz,hogy nem élünk együtt de férjnél vagyok. De nem bántam azt meg ami történt.

Lassan el telt két hét és akkor írta,hogy szerinte jobb lenne el búcsúzunk egymástól.  Nem is ellenkeztem így tettünk. 

Én is azzal magyaráztam mind ezt magamnak, hogy ennyi jár nekem is.