Egy házi asszony naplója

4 fejezet

      

                             MOLLY

Meg van az az érzés,hogy mindenben te vagy a roszz.
Hát sokszor van,hogy úgy érzem,nem vagyok jó ember ,mint például a sodró fás résznél is én voltam a gonosz feleség. Mert hát aki a férjét szereti az ilyet nem csinál,hogy mosolyogva végig nézi napokig ,hogy a férjének fáj az oldala és csupa kék zöld . Na de hát ez vagyok én. És ha már tisztáztuk,hogy nem vagyok jó ember,jó feleség,akor el mesélek valamit miből jöttem rá ,hogy nem mindig jó ha a dühöd vezérel.
         

         Tegnap elvoltunk Csíkszeredába. A középső lányom tölti a hetedik szülinapját,így elvittük kirándulni.
Mondjunk picit úgy indult a nap,hogy mikor költöttem Marcelot azt morogta.
-Hadj aludni Molly ,hadj békén.

Így hát békén is hagytam,és a három gyermekkel el mentem le a vonat állomásra.
Bevallom,hogy nagyon mérges voltam,mert ahhoz nem volt fáradt,hogy el mennyen sörözni az ivó cimborájával de ahhoz,hogy a családdal jöjjön fáradt.

Így mèrgelődtem magamban. Míg meg vettem a jegyeket. Ekkor láttam meg komám asszonyomot és a két gyermekèt.

-Sziasztok.

-Sziasztok,azt hittem nem jöttök.-mondtam mosolyogva.

-De,csak kávét vettünk.-mondta.- Én is pont hívni akartalak,hogy neme aludtatok el. Marcelo hol van?

Nagyot sóhajtottam.

-Otthon alszik.

Majd el meséltem neki,hogy miért is alszik az én egyetlen férjem otthon mikor mindjárt kell felülni a vonatra.
- De most ez komoly? Elmegy  sörözni,mikor tudja,hogy másnap mentek el,vagyis megyünk?- kérdezte fel háborodva.
- Hát még azért remélem,hogy útol ér és ő is jön velünk.

Pár perc múlva  meg szólal a telefonom és nézem,hogy Marcelo hív.
-Igen?

- Indultatoke el? Jötte már a vonat?- kérdezte,zihálva.

Gondoltam azt mondom,hogy igen de miért is hazudnèk jöjjön ő is nem az ujjomal csináltam a gyermekeket. Nagyot sóhajtva meg szolaltam.
-Ruháid elő vannak véve,ott vannak a széken öltöz és gyere én addig még veszem a jegyet - parancsoltam a telefonon keresztül. Majd ki nyomtam a hívást.  Rá mosolyogtam Pirosra és elmentem meg venni,Marcelo vonat jegyét.

🌷🌷🌷🌷🌷🌷🌷🌷🌷🌷🌷🌷🌷🌷

Két órával később már bent voltunk Csíkszeredába. Mikor el indultunk ki a játszó házhoz be tévedtünk,egy nagy áruházba ahol legnagyobb meg lepetèsemre kaptam a férjemtől egy nagyon szép ezüst fülbevalót,mert ami nekem volt már sok sok évvel ezelőtt el hagytam. Meg is lepődtem nagyon,mikor meg láttam,hogy mit is vett nekem,  mellèje egy nagy mecsètèt(kés 🔪) olyasmi,mint Rambonak.

Tényleg nem találtam   szavakat,  a meg lepetèstől.
De azért nem mondtam,hogy nem kell,sőt hamar el is tettem. Nehogy meg gondolja magát.
Szó sem lehet róla.

Még ma sem bírom fel fogni,hogy van egy ilyen kedves oldala is neki.
Az akibe én sok évvel ezelőtt belé szerettem.

🌷🌷🌷🌷🌷🌷🌷🌷🌷🌷🌷🌷

Hogy van az,hogy amikor az ember azt hiszi minden a legnagyobb rendben van egyszerre minden meg változik. És minden csak rosszra fordul. Mintha tényleg így lenne a sorsunk meg írva,hogy kapsz egy kevés kedvességet,majd másnap minden egy szempillantás állat rosszra változik. Kapsz egy kicsit a jobbol majd az élet úgy pofon vág,hogy azt sem tudod,honnan szed össze magadot.