Egy házi asszony naplója

9 fejezet

                            MOLLY

Marcelo tényleg próbálkozott,de csak az egyik lábát tudta fel emelni. Akár, hogy próbálkozott,sajnos nem sikerült. A jobb lábát nehezen meg emelte egy kicsit,de a balt sajnos sehogyan sem tudta meg emelni. Mikor már el fáradt,maga tehetetlen dühében el kezdte kujakal az ágyat és a falat ütlegelni.
Oda sijedtem hozzá és meg próbáltam át ölelni,de nem hagyta, üvöltött,maga tehetetlenül..
Annyira fájt így látnom, mintha az én szívem is meg akart volna szakadni.
-Nyugodj meg,- mondtam, és meg próbáltam meg fogni az arcát. De ő el lökött magától.
- Hagy békén,nem te bènultál le. Hogy mersz engem nyugtatni,mikor az én életem ment tönkre,nem a te életed.

-Nyugodjon meg Mendez úr,ez nem végzetes bénulás,az is elé fordulhat,hogy a műtét utáni komplikációk,de csak a zsibaszto miatt is lehet. De nem biztos, hogy véglegesen bénult le.- próbálta az orvos is meg nyugtatni,de Marcelo még jobban dühös lett.

Végül pedig nyugtató injekciót kapott,hogy még nyugodjon és el aludjon.

Az orvos kijött, hozzám a folyosóra és a szemembe nézett. Ősz szemöldökét össze húzta,úgy mondta.

- Mendez asszony,a férje minél hamarabb meg nyugszik és el kezdi a tornát akor talán, újra fog tudni járni. De ha nem kezdi el a tornát és a gyógyszert szedni,lehet,hogy tényleg nem fog tudni többé újra járni.

Mondta egy szuszra az orvos.
- De mindezek mellett be kellene pár dolgot szerezzen.- biztosan látta az arcomon,hogy nem értettem mit akar mondani,mert hozzá tette.- Toló kocsi és járás segítők. Adók egy listát.- mondta és el sétált mellettem.

Pár perc múlva visszatért egy papír darabbal.

🌷🌷🌷🌷🌷🌷🌷🌷🌷🌷🌷🌷🌷🌷

Mikor reggel el jöttem a kórházból gyermekekel, Marcelo meg aludt,a nyugtatonak hála.
Fel hívtam egy barátnőmőt,hát mondjuk inkább lehetne az édesanyám,mint barátnőm,de csak ő van akivel nyugodtan tudók beszélni. És a gyerekek is úgy szeretik mintha a nagymamájuk lenne. Így hát még beszéltük,hogy fel megyek, hozzá egy kávéra.

🌷🌷🌷🌷🌷🌷🌷🌷🌷🌷🌷🌷🌷🌷
Teresa boldogan fogadott. Megölelte a gyermekeket és engem is. Teresát akor  ismertem meg amikor még tudtam,hogy Benjamin epilepsziás. Ő volt mindenben a támaszpontom. Ha ő nem lett volna akor talán és sem tartanék itt.  Soha nem felejtem el mikor a kórházban voltam Benjaminnal,pont ki vizsgálatára vittem a gyermeket,mert nem akart enni. Halottá amikor a nővérnek mondtam,hogy a gyermek a pityókás ételeket nem akarja meg enni. Erre egy nagydarab néni meg szólalt a hátomnál. De tényleg két fejjel magasabb volt mint én és súlyban is nagyobb volt,mint én,erre ki veszi a fiamot a kezemből és nem,hogy meg dicsérje inkább szemembe nézett és azt mondta.
-Ez a gyermek össze törik a kezembe. Ha én le dugom a pityókát a torkodon lássuk te ,hogy fogod szeretni.- mondta és ki sétált az orvosi rendelőből.

Így történt,hogy még ismertem legjobb barátomat , sőt inkább az anyámat.

Teresa kávét főzött és le ültünk beszélgetni. El meséltem mindent és azt az aggódalmamot is meg osztottam vele,hogy talán albérletbe kell költözünk,míg Marcelo fel nem épül.

De Teresában most sem csalódtam.
-Itt mellettünk az utcán van egy kertes családi ház kiadó, kérdezd meg ott. Háta sikerül pár hónapra kibéreld. Addig én ügyelek a lányokra.

Így történt, hogy mire estére vissza mentem a kórházba Marcelohoz,már volt egy ház is hova haza vigyem.
Így nem kell a hátamon fel vinnem a negyedikre.

Teresa pakolt ételt így hát még tetem a kicsiket meg fürdetem,és a kórházi ágyra le fektettem őkőt. Mikor el aludtak én is meg fürödtem és át mentem Marcelo szobájába.

Még szerencse,hogy az orvos meg értő volt,és meg engedte, hogy mind itt legyünk Marcelo mellett.

Óvatosan ki nyitottam az ajtót és be mentem a szobába.
Épp a gyógytornász volt nála. Maszirozta és tornázta Marcelot.
Oda álltam mellé és néztem,hogy mit is csinál. Hogy tanuljak én is és majd tudjam csinálni.

Próbáltam beszélni vele,de olyan harapós kedvében volt,hogy nem tudtam vele beszélni.

🌷🌷🌷🌷🌷🌷🌷🌷🌷🌷🌷🌷🌷🌷

Az elmúlt három napban sikerült a legszükségesebb dolgokat át vinni a másik házba.
Be szereztem tolókocsit, és járó keretet. Így már holnap tudunk oda haza menni.
Mielőtt meg kérdeznètek,hogy miért nem írtam külön minden napot le írni,hát még magyarazom azért nem mert nem sók új dolog történt. Így, hogy ne utasalak kedves olvasó,meg lesz olyan ,hogy pár napot egybe írók le.

Marcelo még haraposab kedvében van,nem lehet vele beszélni. Mindig csak kötekedik mindenkivel. Senkihez nincs egy hó szava. Mondjuk a gyermekekel nem érezteti azt,hogy nincs jól.

De ez még mindig csak a kezdet volt...

Még mindig nem tudtam mi is vár rám.......