Egy házi asszony naplója

5 fejezet

                            MOLLY

Voltál már nayira ki merülve,hogy be mensz egy üzletbe és nem tudod,hogy hol vagy?
Hát én ma meg jártam ,hogy egyszerűen míg meg nem kérdeztem, az egyik elárusító hölgyet,hogy melyik üzletben vagyok, egyszerűen nem tudtam. Az agyam úgy le sokoltam,hogy tényleg nem tudtam. Lehet nem szép dolog ezel dicsekedni de annyira kivagyok idegileg merülve,nincsenek rá szavak. Mit mond erre a férjed mikor felhivod , hogy el meséld neki, hogy hogy is jártál .

- Hát figyelj oda felnőtt nő vagy.

Igen ezt a választ kaptam én is.

Most itt ülök a fotelben,és mosolygók,még mindig nem tanultam meg,rá nincs mit számítsak mert csak húz a mélybe, ő legyen az ügyes segítő férj,más azt hogy, mások lássák milyen rendes ügyes férjem van.

De igazából mikor itthon van csak telefonozik ,vagy üvöltözik. És abba kötekedik,a gyerekek nincsenek meg nevelve.

De nem egyedül csináltam,de az a fele el van felejtve,neki is kéne szerepe legyen a gyermek nevelésben.
De ugye bár nincs igazam.
Ez nem igaz,mert a Mendes családban a nő rabszolga a férfiak meg királyok. Még akkor is,ha semmit nem tesznek.

És hiába mondod meg neki,mert nem igaz.
Te vagy a hülye, a tanulatlan, ők mindent jobban tudnak.

Akor erre te mit teszel,vagy be állsz a sarokba és bologatsz vagy veszed az öntöttvas serpenyődőt ,és teljes erőből fejbe vágod vele.
De arra ügyelve,hogy nehogy feldobja a pacskert.
Na mert az akor már nagy baj.
Nagyon nagy baj.

Meg kérdezhettitek miről is beszélek,hát el mondom.

Tegnapi vitánk után a férjem este tizenegy órakor jött haza részegen. Én voltam a hibás,mert nem hívtam fel ,hogy ne igyon.
Milyèrt mertem hagyni, hogy meg részegedjen?
Ugye milyen rossz is vagyok?
De ha fel hívtam volna akor azért lennék a hibás, hogy mindig zavarom.

-Te hülye picsa nem meg mondtam,ilyenkor hívj fel, jöjjek haza?- ezt kiabálta,tudván a gyerekek alusznak. De ez nem volt elég ő úgy döntött,meg van mit a fejemhez vágjon.
-Te semmire s  nem vagy jó! Csak itthon ülsz míg én dolgozók,legyen mit te el kölcs szemceruzára. Én tartlak el,de annyit sem tudsz,hogy fel kell hívni a fèrjedet. Szégyellek, bár ne vettelek volna el.- mondta lassan forgó nyelvel. És meg kellet kapaszkodjon a konyha szekrényben,hogy ne esen el.

Nagyot sóhajtottam.
Igazából nem azt fájt amit mondott,hanem meddig tűrjem, hogy így beszéljen velem.

Mindig csak süsem le a fejemet?
Mikor ő úgy dönt,én vagyok a hibás nem ő?
Mindig én legyek aki meg értse, fáradt vagy részeg?
Mi vagyok én, robot?

Hát nem kedves hölgyeim,nem robot vagyok és nem kötelességem el tűrni,hogy mindig így beszéljen velem.

Fel kelltem az ágyból,ne kölcsem fel a kicsiket,majd el indultam ki a szobából, amikor már a konyha ajtónál jártam,meg láttam az öntöttvas serpenyőmőt. Mit gondolva,mit nem,meg ragadtam a végét,két lépésből Marcelo mögött is voltam majd olyan erősen ahogy csak bírtam fejbe vágtam.

Marcelo mind egy rongy baba úgy esett össze.
- Úristen meg öltem!!!!-sutogtam magamban. Lassan oda léptem,hogy még nézem vane pulzusa.
Kezemet a nyakára tetten,majd fel sóhajtottam.
-Oke él,nincs gond.-mondtam hangosan de ekkor ,gondoltam egyet és még kettőt rá vágtam a hátára.
Biztos ami biztos alapon.
Nehogy meg ébredjen. Így biztosan végig alusza az éjszakát.

Én is le feküdtem mellé de nem jött álom a szememre. Valamiért nem bírtam el aludni. Talán a lelki ismeretem nem ,hagyta mert félt,nehogy ki nyirjam a férjemet.